David Williams: Büdöss úr
Hát, ha a 2010-es években ez az angol humor- akkor vagy az angolokkal van baj, vagy velem. David Williams könyvének borítója valami elképesztően nagy szenzációt ígér- ehhez képest nagyon keveset ad. Hogy David Williams lenne a" 21. század Roald Dahlja", az pedig egyenesen sértő Roald Dahlra nézve. Pedig Büdöss úr története, önmagában nem rossz. Adva van egy, otthon elnyomott kislány, Kloé, aki összeismerkedik egy hajléktalannal, bizonyos Büdöss úrral, és a kislányban felébred az együttérzés. Becsempészi a hajléktalant a garázsukba. Csakhogy Anya megsejti, hogy valami susmus folyik a háta mögött. A történettel nincs is semmi baj. Csak az apró részletekkel. Testnedvek leírásával, négysoros böfögéssel- ezek nem jó dolgok, még egy modern regényben sem. Egy ifjúsági regényben pedig méginkább zavaró. Merthogy az egész könyvet a fiatalságnak szánták. Ez derül ki a szóhasználatból, a dizájnból, mindenből. Nem ez a jó út. Kolibri, Budapest, 2013. Nézd meg ezt a blogot is: m