Vasy Géza:Galgóczi Erzsébet Emlékkönyv
Galgóczi Erzsébet nem tartozott a Kádár-korszak dédelgetett kedvencei közé. Regényeiben(a mai Olvasók leginkább a Vidravast és A közös bűnt ismerik),novelláiban őszintén,minden szépítés nélkül írt a falusi emberek,a gyári munkások életéről. Az általa rajzolt kép gyakran nem egyezett a hivatalos propaganda által sugallt hurráoptimista nézőponttal. Az írónő tragikusan korai halála után Vasy Géza irodalomtörténész állított méltó Emlékkönyvet e nagyszerű alkotónak. Megismerhetjük,Galgóczi kéziratos,félbemaradt önéletrajzából a szülőfalut,Ménfőcsanakot,melynek határában zajlott le 1044-ben a ménfői csata. Képet kapunk a hajnali fél ötkor gyári munkába induló esztergályostanonc életéből. Látjuk,hogyan olvas hajnalban,a konyhában Petőfit a tizenéves falusi lány. Lépésről lépésre követhetjük,hogyan lett Galgóczi Erzsébetből író. Bevezetést nyerünk egy igazán nagy író alkotói módszerébe:hogyan választ témát,hogyan dönti el,milyen műfajban írja meg az adott témát,mit tanulhat a szépíró a krimit