Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme kissé rázós: Hogyan válik a politikai iszlám a CIA fegyverévé Ha az, amit F. William Engdahl ebben a könyvben leír, az bizony jelentősen módosítja a 20-21.századról alkotott történelmi ismereteinket. Azt még tudtuk, hogy az USA támogatta a Szovjetunió ellen Afganisztánban harcoló mudzsahedeket, azt még tudtuk, hogy ezek a katonák kapcsolatban álltak Oszama bin Ladennel. Azzal azonban már nem igazán vagyunk tisztában, mi az összefüggés a boszniai polgárháború és a CIA, vagy a kilencvenes évek orosz-csecsen háborúi és az USA között, mint ahogy azzal sem voltunk tisztában, mi köze van a Szerző szerint álszent Amerikának ahhoz , hogy Koszovóban felvirágzott a kábítószertermesztés. Sok mindent nem tudunk. Az elmúlt évtizedek történelmének lényege a háttérben zajlott, a média pedig nem adott információkat arról, milyen piszkos alkuk bonyolódnak a színfalak mögött. A média szemében Rugova egy hős, Oszama magányos gyilkos, Szrebrenicában pedig az ENSZ-csapatok hibáztak. Utóbb

Elvis Presley a huszadik század egyik mítosza. Alulról jött, s tehetségének, kitartásának köszönhetően lett belőle a rock and roll királya, nemzedékek bálványa, lányok ideálja, a könnyűzene történetének egyik legnagyobb alakja. Csakhogy ez a világraszóló siker teleis-tele volt árnyakkal: a Király ellentmondásos jellem volt, nehéz volt őt megérteni, szeretni pedig szinte lehetetlen. Elvis sorsa, majd tragikus halála jó példája a show-business embertelenségének. Dunleavy könyve a sikeres énekes mögött az embert keresi, azt a gyarló, gyengeségekkel teli embert, aki művésze volt szakmájának, s a művész esztelen, mert....-dehát ezt Latinovits óta tudjuk. Valahogy mégsem tudok együttérezni Elvissel. Miaz ördögöt lehet szeretni egy olyan emberen, aki tizenhat éves lányoknak kábítószert adagol be? Szállodai szobákban lő szét tévékészülékeket? Elvis rosszindulatú volt, és erőszakos. Gyengeségeit valahogy nem a művésznek, hanem a gyenge embernek tudom be. Dunleavy könyve bennem nem volt képes f