Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme:Magyar gondolkodók a 21.századi világalternatívákról.  A 21.százazadban nem értelmezhetjük úgy a körülöttünk lévő és működő világot, mint az előzőben. Új megközelítések, új paradigmák kellenek. Számtalan filozófus, szaktudós, közgazdász, jövőkutató vállalkozott ezen új paradigmák megfogalmazására, köztük magyarok is. Az ő világ-és életértelmezéssel foglalkozó szövegeikből állított össze különleges gyűjteményt a két szerkesztő, Garaczi Imre és Varga Csaba. Nagyon sokrétű, tematikailag sokoldalú könyvről van szó, e meglehetősen kis terjedelmű könyvajánlóban mindössze arra vállalkozhatom, hogy néhány, a műben olvasható értelmezési lehetőséghez apró megjegyzést fűzök- a szakmailag dilettáns, de nyitott szívű és nyitott elméjű Olvasó jogán.  A 7.oldalon látható táblázatban, mely Varga Csaba:Már a jövő sem a régi-a valóban újat teremtő paradigmaváltás c. írásához " tartozik", található egy nagyon fontos kultúrelméleti megállapítás. A modernizáció tézisei szerint a ku

 Hogyan is lehetne egy humortól szétdurranó könyvet szépen, objektíven, irodalmilag, esztétikailag, marketing felől közelítve- ajánlani? Reklámozni, kedvet csinálni hozzá, hogy azt ne mondjam, hirdetni? Sehogy. Inkább öszegyűjtöttem azokat az értékes, magasröptű gondolatokat, melyek a könyv olvasása során bennem megfogalmazódtak. hogy elkerüljem a valamely eredeti gondolatom iránti részrehajlás vádját, hogy ne vádolhasson azzal a többi gondolat, hogy valamelyiküket igazságtalanul előtérbe helyezem a többiek rovására, ezért ezen gondolatokat ábécérendben közlöm. Ez ront ugyan valamit az olvasás, mint mindennapi sporttevékenység élvezetén, viszont áttekinthetőbbé teszi a szöveget, s ennél, ugyebár nincs is fontosabb ebben a mai, áttekinthetetlen, összevissza értékektől és értéktelenségektől hemzsegő korban, ami majd egy másik könyvajánló témája lesz.  Jöjjenek tehát a Bödőcs-könyv olvasása közben felmerült gondolatok, a kezdőbetű szerinti ábécérendben!  - Ez a Bödőcs! Úúú, hogy érzi ez a

Madách Imre a magyar- és a világirodalom klasszikusa. Magyarországon egyművű szerzőként ismerjük őt, a Válogatott művek pontosan azt igyekeznek velünk, Olvasókkal elfogadtatni, hogy Madách életműve nemcsak Az ember tragédiájából áll. Csakhogy a Tragédia annyival áll a többi mű fölött, hogy joggal szorította ki Madách többi alkotását az irodalmi kánonból. A Mózes című dráma, bár szándékaiban kiváló és nemes, de a megvalósítás kevéssé sikerült. A főalak nem jól van megformálva, a jelenetezés már saját korában is korszerűtlennek számított, Józsué karaktere elnagyolt, sok esetben a versmérték egyszerűen nem jön ki, mindennek tetejébe sok az erőltetett jelzős szerkezet. A verseket illetően: ezek a gondolatokban oly gazdag költemények nagyon hosszúak, túlírtak. A zsibvásáron című vers 14 versszak, mondanivalója 2-3 strófába összesűríthető lenne. A halál költészete végeérhetetlen romantikus-szentimentális halálimádat, mely- túl azon, hogy egészségtelen- az Olvasót inkább visszariasztja az é