Könyvekről mindenkinek

Természetesen alcíme is van ennek a könyvnek:Korabeli stratégiák, populáris mítoszok,  és ezek utóélete. O.Réti Zsófia:Nekünk nyolcvan: Közelítések a nyolcvanas évek magyar kulturális emlékezetéhez című könyvében arra keresi a választ, hogyan hatnak az 1980-as évek kulturális emlékei?/toposzai?/mítoszai? a későbbi korok emlékezetére. Nagyon gazdag, nézőpontjaiban nagyon széleskörű könyvről van szó, nem is kívánunk ebben a könyvajánlóban mindenen pontról pontra végigmenni, inkább csak egy-két fontos kérdéssel kapcsolatban mondaná el szerény véleményét a recenzens. Nagyon fontos kérdés: tekinthető-e egységes művelődéstörténeti korszaknak a nyolcvanas évek? Véleményem szerint igen, Magyarországon mindenképp. A " reformszellem" ugyanis ekkor vált láthatóvá a legtöbb ember számára, mégpedig azáltal, hogy a korábban mostohafiúként kezelt (vagyis inkább lekezelt), tűrt-tiltott populáris kultúra ekkor, az 1980-as években kap polgárjogot, terjed el széleskörben. Antal Imre és Kudlik J

Turczi István fiatalkori regénye először 1987-ben jelent meg, azóta már a harmadik kiadás is piacra került. Valahogy, úgy érzem, ez a könyv mégsem kapta meg a neki méltán járó kritikai és közönségvisszhangot. Pedig nagyszerű olvasmányélmény, különösen azok számára, akik jártak vagy éppen most járnak egyetemre. A Mennyei egyetem ( az ELTE) voltaképpen egy gyűjtőhely, ahová az ország minden részéből érkeznek fiatalok, hogy megvalósítsák álmaikat. Mennyi különböző karakter! A vidéki fiú, a csajozós macsó, a jó tanár, a rossz tanár, a félős, az okos, a buta- Turczi István mindet-mindet remekül, sok humorral, empátiával ábrázolja. A sok nyelvi játék, leleményesség mögött tehát egy kész kis magyar szociológia rejlik. Íme, ezek voltak a nyolcvanas évek magyar fiataljai, tanárai, csajok és srácok, felnőni vágyók és örök gyerekek. Szerintem ezt a könyvet jobban út kellene ültetni legalábbis az irodalmi köztudatba, például úgy, hogy a mai egyetemek modern irodalmi kurzusain, kötelező irodalomn