Könyvekről mindenkinek

 A legtöbb ember annyit tud a közgazdászokról, hogy sokat keresnek,rengeteg pénzzel foglalkoznak,és vagy valami vállalatnál, vagy kutatóintézetnél dolgoznak. Jean Tirole:Közgazdaságtan a köujóért című könyve tllendíti az Olvasót ezen a meglehetősen elavult álláspontján. Teljesen más szemlélettel mutatja be a közgazdaságtan viszonyát, mint a hagyományos (értsd:20.században keletkezett) monumentális összefoglaló munkák. E rövid könyvajánlóban méltatlanul kevés terjedelemben szólok erről a kitűnő könyvről, oly módon, hogy néhány megjegyzést fűzök hozzá, afféle szubjektív jegyzeteket. Remélhetőleg így sikerül rávennem a Kedves Látogatókat, hogy kézbe vegyék ezt a könyvet.  1. A Közgazdaságtan a közjóért nem valamiféle tankönyv, a gazdaságtudományok több területét csak érinti, inkább afféle bevezető könyv a közgazdaságtanhoz. Leginkább azon végzős középiskolásoknak, egyetemistáknak ajánlom, akik még nem döntötték el, mely szakra mennek. Tirole azokat a problélmákról ír, melyekkel a 21.száza

 Mindenekelőtt soroljuk föl a teljes szerkesztői gárdát:Balogh Róbert,Bodovics Éva, Demeter Gábor,Erdélyi Mátyás, Eszik Veronika, Vadas András. Meg kell említeni, hogy a kötet szerkesztői sok esetben fordítók is egyben, több tanulmányt is ők ültettek át magyarra. Azonkívül rendeztek egy- a magyar felsőoktatásban szokatlan- kísérleti szemináriumot is hallgatók számára- erről is olvashatunk a könyvben. A környezettörténet a történettudomány egyik legifjabb ága.Magyarul igen kevés szakirodalom látott napvilágot a témában, éppen ezért mondhatjuk, hogy a Táj-ember,tudás-zöldtörténelem című szöveggyűjtemény, mely a tudományterület legnagyobbjainak alkotásaiból válogat, hiánypótló. A könyv felépítése egyszer: egy rövid Bevezető után ( melyet a Szerkesztők szintén közösen jegyeznek), következnek a többnyire angol nyelvről lefordított tanulmányok, könyvrészletek.  Megtudhatjuk, mi a környezettörténet- pontosabban először azt, hogy mi nem a környezettörténet. Nem történeti néprajz vagy történeti

 Tasi József könyve új, eddig még fel nem használt dokumentumok alapján is vizsgálja meg József Attila költészetének néhány aspektusát illetve életrajzának az irodalomtörténet által eddig nem kellő alapossággal kutatott kérdését. Leginkább irodalommal hivatásszerűen foglalkozók, egyetemi oktatók és hallgatók,magyartanárok számára ajánljuk ezt a könyvet. Néhány, számomra fontosnak tartott tényt, adalékot emelnék ki a könyvből, remélhetőleg rávezetvén ezzel a Kedves Látogatót a könyv alapos áttunulmányozására.  Tasi József könyvének bevezető-címadó tanulmánya részletesen, címekre lebontva elemzi József Attila könyvtárát. Számomra már elsőre feltűnt, milyen kevés ebben a könyvtárban a valódi történetírói munka. Míg rengeteg marxista könyvet találunk az olvasmányok között, igazi történetírói munkát alig. Ez valahol elővetíti- megmagyarázza József Attila társadalomról való gondolkodásának egyoldalúságát. Akad a könyvtárban Max Weber, aztán egy Magyarország 1927. évi parával és kereskedelmév

Mindannyian folyók és tavak közelében élünk, éppen ezért mindenkinek ajánlom olvasásra Joseph Reichholf:A vizek világa című ökológia könyvét. Reichholf nem arra vállalkozik, hogy minden egyes halat, rákot, csigát, amely folyókban és tavakban él, külön-külön bemutat, ezt a könyv terjedelme nem is tenné lehetővé. Szerző felvvázolja az egyes ökoszisztémák világát, kiemeli az ott zajló fontosabb folyamatokat, és közérthető nyelven bemutatja azt. Külön szól a tavakról, folyókról, tengerekről. a víz körforgásáról, a tápanyagokról és mérgező anyagokról, a vízparton élő növények jellegzetességeiről, a táplálkozási láncokról, de olyan, már az ökológia klasszikus hatósugarán kívül eső témákat is tárgyal, mint a tavak emberek általi feltöltése. Ha természettudományokról beszélünk, látnunk kell, hogy a 21. századra ezek a tudományok már nem külön léteznek. A természettudomány, mint rendszer, interdiszciplinárissá vált. A vizek világa jó példája annak, hogyan lehet ezt a rendkívül szerteágazó ud

Az első világháború, azaz a Nagy Háború politika- és hadtörténelméről már szinte mindent tudunk. Kevesebb ismerettel rendelkezünk arról, hogyan élték meg az "egyszerű emberek", a háború áldozatai ezt a véres világégést, a történelem egyik nagy fordulópontját. A Glasser Norbert és Mód László által szerkesztett kötet ezt a hiányosságot pótolja, sikeresen. Olvashatunk tanulmányokat hadikórházak történetéről, magyar értelmiségiek állásfoglalásáról, először találkozunk egyszerű frontkatonák által írt, mélységesen megindító tábori levelezőlapokkal, melyek egyáltalán nem a kötelező hurráoptimizmust sugározzák, megtudhatjuk, hogyan alakult Magyarországon a világháború időszaka idején az alkohol( különösen s sör) fogyasztása és termelése, és ami különösen érdekes volt számomra: hogyam viszonyultak a keresztény egyházak- és papjaik- a háborúhoz. A magyar történetírásban elterjedt közhely, hogy az egyházak kivétel nélkül támogatták a világháborús politikát. Ebből a könyvből kiderül:

Nem az a baj, hogy a történelem nyitott, interdiszciplináris tudományággá vált. Nem az baj, hogy sokszor az " inter" agyonnyomja a "diszciplinát". Hanem az a baj, hogy- hány magyar olvasót érdekel a fűtés/távfűtés története? Szerintem egy kezemen meg lehetne számolni. Még talán az így kapott eredményt is le lehetne felezni. Amikor az Annales folyóirat köré szerveződő iskola az 1930-as években az életmód- és mentalitástörténet mellett tette le a voksát, nem feltétlenül arra gondoltak, hogy innentől kezdve aztán királyokról, politikusokról és egyéb mihasznákról egyáltalán ne beszéljünk, hanem azt akarták, hogy a hagyományos politikatörténet MELLETT kapjon szerepet a mindennapi élet története is. De nem HELYETTE, hanem MELLETTE! A fűtés története- bár kétségtelenül hordoz érdekes tartalmakat is magában- nem tartozik a történettudomány kiemelt területei közé.Még a történészek szűk táborán belül is kevesek fantáziáját mozgatja meg. Szeretem a História folyóiratot, nag

Ez a könyv lehetne a magyarok alapműveltségének egyes számú alapköve, a tudás tótumfaktuma, ha: - nem lenne néhol túlzottan franciás - nem keverték volna össze a lexikont az értelmező szótárral, azaz a tényismertetést az egyszerű szómagyarázattal, ez az eljárás már akkoriban is korszerűtlen volt - a szómagyarázatok nem korlátozódnának pusztán a jelentésre, hanem tárgyalnák az adott morféma eredetét, használatát. Mert amúgy a Magyar Larousse - valóban egyetemes - interdiszciplináris látókörű - a kereszténységgel szemben korrekt, bár lehetne bővebb. Szóval, vannak apróbb hibák. Ennek ellenére a ML egy mai napig használható lexikon. Érdemes lenne újra kiadni- azzal a megkötéssel, hogy az eredeti, nyelvészeten alapuló koncepción módosítani kell.