Könyvekről mindenkinek

 A Napvilág Ágh István hetedik kötete,s szakértő irodalmárok egyetértenek abban,hogy a lemondás,a pusztulás élménye határozza meg a könyv atmoszféráját. De mi lenne,ha megnéznénk a pohár másik felét, a teltet?Ha megvizsgálnánk,hogy a hanyatlás,belenyugvás pusztulás mellett mi az,ami megragadja,megfogja az Olvasót Ágh István verseiben? Nagyon megragad a költőnek a természettel való eleven kapcsolata. Ki tudja,hány állat-és növényfaj neve bukkan fel a versekben. Nyárfa,hiúz,rigó,pulikutya,veréb,cinke,valóságos állat-és növénykavalkád. Ez is a költői program része,az ember és a természet újra-egymásratalálása. Ágh István verseinek ritmizálása némileg eltér a magyar hagyományban megszokottól. A költemények általában rímesek,de a rímelés szabálytalan. A versszakon belül a sorok száma is eltér. A Múltam múltja c. versben így alakul a sorok száma:4-4-3-3-4-8. Ez a váltakozás,ez a látszat-egyenlőtlenség teremt dinamikát,ad lendületet a műnek. A Napvilág című verseskönyvnek kifejezetten rokonsz

Szórakoztatás. Egyesek szerint ez a fogalom ellentétes az igazi, lírai, magasröptű költészettel- mert a költészet az véresen komoly, életről szól, meg halálról, utóbbiról inkább. Noszlopi Botond könyve bebizonyítja, hogy még a modern magyar költészet is lehet szórakoztató. A szórakoztatás magasiskolája. Nem úgy szórakoztat, hogy költői- nyelvi eszközökkel játszik. Külső vázát tekintve nagyon is komoly. Értéktelenedésről szól, meg a halál hiábavalóságáról, meg az emberi kapcsolatok kiüresedéséről. Ennyiben megfelel a kánon által előírtaknak. De azok a rímek, azok a formák, azok a versekben itt-ott felbukkanó karakterek, melyekről nem mindig tudjuk, pontosan kicsodák, de amit tudunk, az épp elég ahhoz, hogy sajnálkozzunk és közben jót röhögjünk. Van nekünk sokféle karakterünk. A kambodzsai felesége című vers olyan módon mutatja be a globalizmus és a szerelem reménytelenségét, amire csak annyit mondhatunk: igazán eredeti. Van egy bohócunk is, olyan idősecske rutinbohóc, aki már nem tud

A modern költészet ritkán élményszerű. Azért mondom ezt, mert azt tapasztalom, hogy sok modern költő mellőzi mindazokat az eszközöket, melyeken az átlagos műveletlenségű magyar ember iskolázódott. Nincs rím, már metaforák sem nagyon, van viszont intellektuális erőlködés, az elme araánytalan túlterhelése. Az élvezet odalesz. Kemény István:A koboldkórus című köete nem ilyen. Nagyon is izgalmas, érthető verseket tartalmaz. mindegyik egy külön világ, a költői teremtés csodája, a szabad formaiság és az Olvasó iránti alázat iskolapéldája. Rímek általában nincsenek, vannak viszont új világok, lényeglátóan bemutatott társadalmi problémák, a kortárs Olvasó életére oly jellemző Hiányok ábrázolása, és rendkívül gazdag, elsiemrésre méltó fantázia. Mivel verseskönyvet úgysem folyamatosan olvasunk, néhány kedvenecemet emelném ki Kemény István kötetéből. Az elmeáldozat egyszerre jeleníti meg a generációs problémákat és az Istentől való elhagyottságot. Nagyon érdekes a hagyomány különböző rétegei

Az Ünnep című könyvben Tóth Krisztina válogatott versei olvashatók. Aki pedig a verseket válogatta, nem más, mint a kitűnő költő, irodalmár, Lator László. Talán megbocsátják nekem, de most nem konkrétan a könyvről fogok írni. Inkább azt szeretném elmagyarázni, miért is tartom Tóth Krisztinát a legnagyobb élő költőnknek- ha ugyan van létjogosultsága efféle rangsorolásnak, szerintem bizonyos mértékig van. Szóval, miért is nagy költő Tóth Krisztina? 1. A keresztény világszemlélet szerint egyszerre élünk egy látható és egy láthatatlan világban. Tóth Krisztina képes arra, hogy verseiben egyszerre láttassa a kettőt. Például a Macabre című versben van egy látszat, van a sok szambázó ember, de tudjuk, látjuk, hogy van emögött valami, amit csak azok látnak akik hisznek a versekben. Akik ünnepnek tartják a könyvet. 2. Tudomásul kellene azt vennünk, hogy a vers nem próza, és nem pusztán filozófia. A vers képzőművészet, a vers rím, ritmus, dallam. Tóth Krisztina remekül bánik a zenei- nyelvi