Könyvekről mindenkinek

Őri Sándor, a magyar fordítók közül elsőként, verses formában fordította le Konfuciusznak, a nagy kínai filozófusnak, tanítónak bölcseleteit. Azt gondolom, jól tette. A verses olvasat valami olyan pluszt ad az egéybként sem szegény tartalomhoz, amit prózában elég nehéz lenne visszaadni. Ugyanakkor élvezetesebbé teszi a könyvet. Miről is szólnak Konfucisz bölcseletei? Miről is gondolkodott, több, mint kétezer éve a nagy mester? Csak néhány téma: arányosság, mértékletesség, szeretet,  bölcsesség, az ellenséggel való helyes bánásmód, a váratlanul ránk törő gondok megfelelő reagálása. Az éberség fogalma, mint az előszóban olvashatjuk, vitatható, viszont a tradíció fogalma már nem, azt ,véleményem szerint,egyszerűen tradíciónak kell fordítani, és kész. Nagyon sok irodalmi műfaj jelenik meg a Lun Jüben. Ha európai fogalmakkal akarnánk leírni: van itt elégia, epigramma, párbeszéd, gondolati költemény, épisztola. Talán csak eposz és verses regény nincs. A Lun Jü a világirodalom egyik alapmű

Földrajz, utazások, útleírások iránt érdeklődő 10-14 éves kamaszoknak ajánljuk D.Nagy Éva és Csiby Mihály könyvét. A két magyar szerző arra vállalkozott, hogy bevezesse a kalandvágyó fiatalokat a sivatagok csodálatos világába. Olvashatunk a homok kialakulásáról, megtudhatjuk, milyen növények, milyen állatok és imlyen emberek élnek a világ sivatagaiban. Tudatosodik az Olvasóban, hogy nemcsak a Szahara sivatag, és nemcsak Afrikában vannak sivatagok, hanem az USA-ban, Ausztráliában és Ázsiában is. Megtudhatjuk, mit köszönhet a Föld a sivatagoknak, és miért pusztulna el a Föld sivatagok nélkül. Egyáltalán: a korábban mozdulattlannak, örök állandónak hitt sivatag-képpel zemben egy örökké dinamikus, folyton változó rendszerről kapunk képet. Bevezetés ez a könyv, mely kiválóan alkalmas arra, hogy felkeltse egy szellemileg még nyitott korosztály érdeklődését a földrajz egy igen érdekes ága iránt. Ja: és gyalogkakukk pedig nincs! Csak a mesékben!

Daniel Coleman: Romboló érzelmek című könyve- melynek alcíme: Hogyan legyünk úrrá rajtuk?, ami már önmagában is determinálja, miről fogunk olvasni a könyvben- voltaképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy az érzelmek is a kultúra virágai, pontosabban kifejezve: másképp érez az, aki Ázsiában, s másképp, ki Európában vagy Amerikában született. Nemcsak felnőttkorban, hanem már csecsemőkorban is eltérnek az érzelmek a Föld bolygó különböző tájegységein. Ezt eddig is tudtuk, bár igaz. Mindezen tétel bizonyításához pedig jó alibit szolgáltat Őszentsége, a Dalai Láma, aki amúgy is egy nyugodt úriember benyomását kelti. Nem tudom, megjelenés előtt elolvastatták-e vele a könyvet. Csak tán... A könyv olvashatóságát nagyban megkönnyíti, hogy nincs benne semmi érdekes. Legalább nem kerülünk izgalmi állapotba, ami ugyebár káros, mert felizgat. Pusztán csak elkönyveljük: lám, megint egy nyugati ember, akit elbűvölt a buddhizmus. Pontosabban: a buddhisták nyugalma. Még pontosabban: egyes buddhisták