Könyvekről mindenkinek

G.Szabó Klára műve, a Tej-cukor- és lisztmentes ételek receptkönyve számomra olyan volt, mint egy lelki megtisztulás. Értelem a 21.századi gasztroértelmetlenség útvesztőiben. Miért kell ahhoz paleonak lenni, hogy leszögezzük: a só nem ártalmas? Évezredeken keresztül ették az emberek a sót, minden különösebb probléma nélkül. Már Az Ószövetség korában is sózták az emberek az ételt, és egészen sokáig húzták... A mai ember úgy retteg a sótól, mint a sátántól, miközben cukros ételeket zabál agyba-főbe. G.Szabó Klára a cukor-kérdést is helyére teszi, imdőn megállapítja azt, amit már minden felnőttnek tudni kellene: édességet szabad enni, de csak mértékkel. Mint ahogy kávét is szabad inni, alkalmilag. Mert a kávé sem méreg. Csak a koffeinszintet növeli, de azért van az emberenek esze, hogy féken tartsa a testét. Legalábbis. A könyvben található ételreceptek visszavisznek bennünket nagymama egyszerűségének korszakába. Van itt tojásos-sajtos omlett, franciasaláta, csontleves, meg székelyká

A főzés az emberiség egyik egyetemes ügye, tekintettel arra, hogy mindenki eszik- valamit. Főzni pedig próbálunk, aztán úgyse sikerül. Vagy mégis?Tiffany Goodall könyve az abszolút kezdőket tanítja mindennapi létfenntartásra. Fotók segítségével, lépésről lépésre követhetjük egy-egy adott étel elkészültét, még egy tizenöt éves kamasz is nyomon tudja követni az egyes fázisokat. A Kezdők szakácskönyvében alapvető ételek szerepelnek, semmi molekuláris gasztronómia, semmi konyha-egyveleg, csak a nyers, mindennapi valóság. Palacsinta, omlett, csokitorta, baconbe tekert csirke, ilyesmik. Ez tehát tényleg a kezdőknek szól, pl. elvált férfiaknak. Az már más kérdés, hogy ennyire egyszerű ételek elkészítéséhez szükség van-e ilyen bonyolult fotókra, kell-e az egészet ilyen szinten túlmagyarázni. Főzéshez-sütéshez már jobban értő Olvasók túlzottan didaktikusnak fogják találni ezt a könyvet. De nem baj. Nem nekik szól. Mi többiek, pedig figyeljünk oda a palacsintára, oda ne égjen! xxxxxxxxxxxxxx