Szabó László:Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX.században
Szabó László könyve a magyar történelem és néprajztudomány egyik nagyon fontos témakörét tárgyalja,a paraszti munkaszervezés kérdését. A kutató vizsgálódása zömmel az Alföldre és Északkelet-Magyarországra korlátozódik,rendkívül differenciáltan mutatja be a hasonlóságokat és különbségeket. Az alábbi könyvajánlóban kiemelem a kötet általam lényegesnek tartott pontjait,felhívva a szakemberek és az érdeklődő kutatók figyelmét a könyv fontosságára,relevanciájára. Az első részben Szerző röviden összefoglalja a magyar mezőgazdaság 18.századtól tartó fejlődési vonalait. Kiemeli,hogy a nagyar mezőgazdaságban nem siketült a kapitalizálódás(bár,mint későbbi szöveghelyeken láthatjuk,Szabó egyáltalán nem abszolutizálja a kapitalizmust,mint rendszert),hangsúlyozza,hogy egyes mezőgazdasági szakírók és reformerek ténykedése ellenére az agráriumban nem sikerült meghonosítani a nagyüzemi eljárásmódot,a termény-összetétel megnaradt a hagyományosnál:szemestermények,olykor kapásnövények,kevés kertgazdálko