Könyvekről mindenkinek

 Nico Stehr társadalomtudós munkásságának nagy részében a tudásnak a modern társadalomban betöltött szerepét vizsgálta. A szabadság a tudás leánya című könyvében arra tesz kísérletet, hogy választ adjon arra a kérdésre:szükséges-e a sikeres demokrációhoz a tudásalapú társadalom? Milyen korreláció áll vagy éppen nem áll fenn a műveltségi szint és a társadalom demokratizálódás között? A könyv első fejezetei két irányból adnak elméleti alapozást a kérdéshez:Stehr vizsgálja a demokrácia és a tudás fogalmát. Az első oldalak a demokráciával foglalkoznak. hogyan is definiálhatjuk a modern demokráciákat, egyátalán: hány demokrácia van ma világon? Igaz-e az az állítás, hogy csak a demokráciák képesek szabadságot adni a polgárnak? Mi az összefüggés liberalizmus, libertarianizmus és demokrácia között?Mit jelent az konkrétan, hogy az állampolgárok részt vesznek a döntéshozatali folyamatokban? Igazuk van-e azoknak az elitistáknak, akik szerint nem mindig jó, hogy a társadalom minden rétege ( példáu

A Baylis-Smith-Owens szerkesztőhármas által jegyzett Világpolitika és globalizáció című könyv eredetileg egyetemi-főiskolai tankönyv, a nemzetközi kapcsolatok szak alap- és mesterképzősei számára. Azonban olyan jól sikerült, hogy nemcsak ők, hanem politológusok, történészek, humán földrajzosok, szociológusok is eredményesen használhatják, nekik is ajánljuk. Az egyes témákkal kapcsolatos legújabb nemzetközi szakirodalomat összegzi, hozzátéve természetesen a Szerzők, Szerkesztők által végzett kutatások eredményeit.  A könyv kiemelekedően példaadó szemléletéről: minden egyes témában ismerteti az egymástól eltérő álláspontokat, ezeket összegzi, és az Olvasóra bízza, sőt, el is várja tőle az önálló vélemény kialakítását. Minden fejezetben vannak kifejezetten a pro és kontra érvelés gyakorlását elősegítő úgynevezett " Vélemények ütköztetése" blokkok. Itt felvetnek egy adott problémát ( hasznos volt-e az emberiség számára Hirosima és Nagaszaki;Jó képet ad-e a psztstrukturalizmus arr

 A Három nemzedék a két világháború között Magyarországon alapműnek,a középosztály soraiban szinte kötelező olvasmánynak számított. A világháború után aztán az új kurzus valósággal kiátkozta Szekfű Gyula könyvét. A huszadik század végének rendszerváltása után aztán újra megkísérelték alapművé tenni a Három nemzedéket,több-kevesebb sikerrel. Nagyon nehéz tehát tárgyilagosan ajánláni,recenzálni,elemezni ezt a könyvet. Nem is vállalkozunk részletesebb elemzésre. Inkább kiemelnénk három dolgot,melyen-véleményünk szerint-a 21.századi Olvasó vagy Újraolvasó elgondolkodhat. Az egyik kérdés a mű alapkoncepciója. Lehet-e nemzedéki alapon történelmet írni? Hiszen egy korszakban több generáció él együtt,ezek együttesen formálják az adott korszakot. Van-e olyan,hogy negyvennyolcas nemzedék,liberális nemzedék,trianoni nemzedék?Véleményünk szerint a kérdést árnyalni kell. 1867 előtti korszak magyar irányítói nagyjából egy nemzedékhez tartoztak. Bár hozzá kell tenni,hogy Széchenyi és Kossuth között a

Emlékeznek még a Fukuyama-Huntington vitára? Arról szólt az egész, hogy a liberalizmussal véget-e a Történelem korszaka. Fukuyama szerint igen, az ellentábor szerint még távolról sem. Személyes véleményem szerint a konzervatívnak titulált ellentábornak volt igaza. Ugyanakkor- szokás szerint- alaposan leegyszerűsítették Fukuyama nézeteit, merthogy úgy könnyebb bírálni...Úgyhogy a tárgyilagosság kedvéért álljon itt egy néhány pontba szedett rövid kis ismertető arról, mit is gondolat valójában Fukuyama! 1. Az a bizonyos esszé, mely a vitát kiváltotta, 1989-ben jelent meg, a kommunizmus bukása után. Ezt bővítette ki később a Szerző és lett ebből egy könyv, melyet magyarul az Európa Könyvkiadó adott ki, A történelem vége és az utolsó ember címmel. 2. Fukuyama soha nem azt állította,hogy a liberalizmus után már nem történik semmi. Azt állította, hogy a nagybetűs Történelem ért véget a liberalizmussal. Ez, véleményem szerint, téves nézet. 3. Fukuyama egy újfajta- pontosabban: újraértelmez

John Lukacs, Amerikában élő világhírű magyar történész könyve a 20-21.századi eszmetörténet világában igazít el bennünket. Lukacs a populizmus kialakulását, térnyerését, várható következményeit elemzi, úgy, hogy nem köti ezt a jelenséget politikai pártokhoz, pláne nem pedig politikusokhoz. A történelmi folyamatokat vizsgálja, nagyon finom és éles nagyítójával. Lukacs a 20.századi eszmetörténet fő mozgásait nem az egyes konkrét eszmék kialakulásában látja, hanem azok egymásra hatásában. A Demokrácia és populizmus (alcím: Félelem és gyűlölet) című könyv arról szól, történelmileg hogyan hatottak egymásra a középutas illetve szélsőséges politikai eszmék, s mindezen egymásra hatás hogyan tükröződött az intézményekben. Hogyan módosította a demokráciáról alkott felfogásunkat a nacionalizmus és a szocializmus térnyerése, s mi köze mindehhez az állam térvesztésének? Azok, akik az állam fokozatos visszaszorításának szükségességét vallják, miért szavaznak meg milliárd dollárokat államilag finan

Amikor kezembe vettem Bodnár Edit Verses Életkönyvét, a Csillagfényt, azt gondoltam, hogy egy lineárisan építkező versgyűjteménnyel lesz dolgom, amely telítve lesz gyerekkorról, kamasz-szerelmekről, tanulmányokról, anyaságról, és efféle témákról szóló, kétszer négysoros versikékkel. Kellemesen csalódtam. Kellemeset csalódtam. Jól felépített, remekül szerkesztett könyv a Csillagfény- azt már le sem merem írni, hogy annyi sok jó magyar könyvhöz hasonlóan, ez sem került be a köztudatba... Nekem személy szerint legjobban az istenes versek tetszettek. Az 53 oldalon található Morzejelek című költemény a Biblia olvasására invitál- elképesztő eredeti módon feltűnően jó formaérzékkel. Ezt a verset a magyar irodalom sztárjai is elfogadnák sajátjuknak. Nagyon szép és megindító A kereszt alatt című vers is: bűnről- bűnbocsánatról, engesztelésről szól. De ami a leginkább megmaradt, az a Poros parancsolatok. Bizony, olyan időket élünk, hogy az emberek nemhogy elfelejtették volna a mózesi Tízpar

Mi jut eszünkbe a svédekről? Hát, nekem személy szerint a migráció, a liberalizmus, a jóléti állam, a drága Zlatan, a halászat, meg amagas szőke férfi, cseppet sem felemás cipőben. Nekem mostantól Majgull Axelsson is eszembe jut a a svédekről. Az Áprilisi boszorkány című könyve- mely Svédországban rangos irodalmi díjakat is elnyert- szerintem minden Olvasót megfog, aki nem a velőtrázó cselekményt, hanem az érzékenységet, a pszichológiát keresi az irodalomban. Négy nő- négy eltérő sors. Mostohatestvérek, teljesen eltérő karakterrel. Desiré epilepsziás, állandó kórházi kezelésre szorul. Christina és Margaret polgári életet élnek. Birgitta viszont alkoholista, egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Vajon miért kapnak rejtélyes, rosszindulatú leveleket ezek a nők? Mire utalnak az aljas gúnyversek? Ki írja ezeket a leveleket? Hogyan talál egymásra a négy mostohanővér, miközben rémületes pszichikai fenyegetésekkel néznek szembe? Axelsson könyvének végén minden kérdésre választ kapunk. Olvasás

Napjainkban soha nem látott módon került a politika ill. a társadalmi párbeszéd középpontjába a szabadság kérdése. Mi a szabadság, kinek jár, mennyi jár, és hogyan kell vele élni? Meddig terjednek az emberi jogok? Hol a határ szabadság és szabadosság között? Ezek a kérdések bennünket, a 21. század embereit igencsak foglalkoztatják, s a mainstream médiumokból többnyire sematikus válaszokat kapunk. Vagy liberalizmust, vagy antiliberalizmust. Raymond Aron huszadik századi francia politológus Tanulmány a szabadságjogokról című könyvében ( amely a Berkeley Egyetemen tartott előadássorozat összefoglalója) igyekszik árnyalni a képet. Az első dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a szabadság nem pusztán politikai szabadság, nem egyszerűsíthető le egyik vagy másik divatos politikai eszmeáramlatra. A szabadság fogalmát senki nem sajátíthatja ki, sem egy nemzet, sem egy hatalom, sem pedig egy magát prófétának tévesztő értelmiségi. Aron főleg Tocqueville és Marx e téren kifejtett munkásság