Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:A Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár és az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága 2021.szeptember 8-i, az első Bethlen- kormány megalakítása 100.évfordulója tiszteletére szervezett konferenciájának előadásai. Dacára a sok és színvonalas monográfiának, Bethlen István alakja még mindig nem része a magyar történeti köztudatnak. Nincs még benne a magyar elmékben és lelkekben, hogy a Horthy-korszaknak több alkorszaka is volt, s ezen alkorszakok egyik legkitűnőbb, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő kvalitású politikusa Gróf Bethlen István. A VERITAS Történetkutató Intézet által szervezett konferencia könyvbe rendezett anyaga hozzájárul a magyar történeti köztudat árnyalásához. Mind a 12 tanulmány ismertetésére nincs mód ebben a könyvajánlóban, inkább a recenzens " személyes kedvencein" keresztül próbálom megértetni, mennyire fontos is ez a könyv a magyar történettudománynak.  Mindenképpen érdemes Szakály Sándor tanulmányával

 Amint azt a könyv alcíme is mutatja (Válogatott közjog- és tudománytörténeti tanulmányok),Schweitzer Gábor könyve elsősorban jogászoknak íródott. Ám A mezítlábas ügyvédtől a legitimsta professzorig című könyv tanulmányai oly sorétűek, hogy haszonnal forgathatják a kötetet történészek, művelődéstörténészek is. Ebben a könyvajánlóban nagyon röviden összefoglalom, miről is szólnak a négy blokkba rendezett, korszerű és alapos forráskezelésen alapuló tanulmányok. Bizonyára minden Kedves Látogatónk megtalálja az érdeklődési körének és habitusának leginkább megfelelő témákat.  Az első blokk tragkus történelmi eseményeket elevenít fel. A Horthy-korszak Magyarországán, 1938-ban illetve 1939-ben, elfogadták a német mintára megalkotott, embertelen és mindenféle emberi jogot sértő első illetve második zsidótörvényt. Schwitzer Gábor több tanulmányt is közöl erről a nagyon tragikus korszakról. Az egyikben a pécsi ügyvédi társadalom és a zsidótörvények kapcsolatát vizsgálja:a baranyai megyeszékhely

 Mezei András ( 1930-2008) a huszadik századi magyar irodalom egyik legkülönlegesebb alakja. Azt szeretném, ha munkássága nem merülne feledésbe, időről időre ezért ajánljuk egy-egy könyvét, melyek többsége már csak antikváriumokban beszerezhető.  Az író álnevei a magyar történelmet írja le és értelmezi, egy gyerek majd egy fiatalember szemével, aki benne élt az események sodrában. Ez a történelem az írói alterego számára annyira feldolgozhatatlan és elviselhetetlen volt, hogy a gyermek ábrándozásba menekült. Végül aztán az ábárndok összefolytak a valósággal, szinte mesévé alakultak, így születtek meg ezek a történetek, melyeknek nincs címe- érzékelteti ezzel Mezei András a folytonosságot- van viszont mottója. Hogy tudjuk, mire számítsunk.  Az első történet még a Horthy-korszakban, azon belül is valamikor az 1930-as évek közepén játszódik. Az elbeszélő óvodáskorú gyerek, akinek családja bomlófélben van. Zenész apuka belemerül a kocsmázásba, minden pénzt eliszik, még a gyerek által jákék

 Beke Albert, kitűnő irodalomtörténész,nagyon őszinte, korrekt könyvet írt Illyés Gyuláról, a huszadik század nagy- vagy nem is annyira nagy- költőjéről, írójáról. ebbben a rövid könyvajánlóban nem tudunk a monumentális ( több, mint 650 oldalas) mű minden megállípításáról szólni, inkább néhány észrevételt, megjegyzést fűznék Beke Albert könyvéhez.  1. A könyv nagyon jó,nagyon tetszett, élmény volt olvasni. Megdöbbentett, ahogy Szerző felvállalja véleményét, ritka dolog manapság az ilyesmi. 2. Ez a könyv nagyon időszerű. Éppen ideje volt, hogy Illyésről valaki megírja az igazat, bírálóan merjen szólni róla. 3. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az a fajta kultusz, az a piedesztál, melyre " követői" Illyést helyezték", teljesen indokolatlan. Illyés nem volt tehetségtelen ember, de hogy " költőfejedelem" vagy " írófejedelm" lett volna, az teljesen kizárt. Legfeljebb, ha a "fejedelem" szót rossz értelemben értjük: olyan fejedelem, aki nem tehet

 A Három nemzedék a két világháború között Magyarországon alapműnek,a középosztály soraiban szinte kötelező olvasmánynak számított. A világháború után aztán az új kurzus valósággal kiátkozta Szekfű Gyula könyvét. A huszadik század végének rendszerváltása után aztán újra megkísérelték alapművé tenni a Három nemzedéket,több-kevesebb sikerrel. Nagyon nehéz tehát tárgyilagosan ajánláni,recenzálni,elemezni ezt a könyvet. Nem is vállalkozunk részletesebb elemzésre. Inkább kiemelnénk három dolgot,melyen-véleményünk szerint-a 21.századi Olvasó vagy Újraolvasó elgondolkodhat. Az egyik kérdés a mű alapkoncepciója. Lehet-e nemzedéki alapon történelmet írni? Hiszen egy korszakban több generáció él együtt,ezek együttesen formálják az adott korszakot. Van-e olyan,hogy negyvennyolcas nemzedék,liberális nemzedék,trianoni nemzedék?Véleményünk szerint a kérdést árnyalni kell. 1867 előtti korszak magyar irányítói nagyjából egy nemzedékhez tartoztak. Bár hozzá kell tenni,hogy Széchenyi és Kossuth között a

 Minden közösségnek joga van ahhoz,hogy megismerje valós történelmét,kultúráját. Ezt a közhelyesnek tűnő megállapítást azért írtam ide,mert a két világháború közötti magyar faluról sokaknak máig idealizált képe van:eszerint boldog legények és népviseletbe öltözött lányok aratják a bő földeken a gazdag termést.  Matolcsy Mátyás könyvéből-helyesebb talán a "tanulmány" megjelölés-ennek az idealizált képnek az ellenkezője rajzolódik ki. A Nagyatádi-féle földreform számtalan törpebirtokost kreált,akik csak úgy tudtak megélni,hogy saját kis földjük művelése melett napszámot vállaltak más birtokán. Még rosszabb volt azonban a negyedtelkesek illetve földnélküliek helyzete. Matolcsy Mátyás adatai szerint másfél millió tíz hold alatti birtokos élt a két világháború között Magyarországon,ezek pedig munkaerejüknek 66 százalékát tudták kihasználni. Félmíllió ember pedig állandóan munkanélküli volt.  Azért elborzasztó ez a szám,mivel anno 7 millióan lakták ezt az országot. Ebből a 7 millió

Herczeg Ferencet a huszadik századi irodalomtudomány besorolta a közepes írók közé. Most, miután munkássága része lett a Nemzeti Alaptantervnek, érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy egy középszerű író hogyan tudott megnyerni magának olyan magas színvonalú irodalmi közvéleményt, mint amilyen a Horthy-korszak Magyarországán kialakult. Herczeg Ferenc jó író. Ezt bizonyítja A Fehér Páva című könyve is. A történet egy képzeletbeli kisvárosban, Varjason játszódik, a cselekmény a dualizmus idején,1909-ben indul. A városban két család vívja hatalmi harcát:Ábelék és Tollék. Előbbiek képviselik a tiszta magyar hagyományokat, utóbbiak inkább dörzsölt kereskedők. A Fehér Páva ( így nevezik Ábelék rövidárukereskedését) pedig nem más, mint Mariska, aki már eladósorban lévő lány, az Ábel család nagy ígérete. A kérők jönnek is, például Pankotay báró, a környék leggazdagabb, ám kissé csapodár természetű földesura, aztán pedig Toll Jenő, a konkurrens család mérnök fia, a vasútépítés apostola. A lán

Szerző: Erdős László ( Érdemes még tőle elolvasni a Szűz utcai legendák című könyvet.Nagyközönség számára ismeretlen, de mindenkinek ajánlható történelmi regény.) Cím:Böllérbicskák éjszakája Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kiadás éve:1984. Sorozat:Tények és Tanúk A cím metafora, a Horthy-korszakot jelöli. Téma:20.századi történelem, Magyarország. Illegális kommunista mozgalom a két világháború között. Raboskodás a Horthy-rendszer politikai rendőrségénél, illetve a szegedi Csillag börtönben. Elszenvedett kínzások.  Raboskodás a dachaui koncentrációs táborban. Hazatérés és újrakezdés. Műfaj: emlékirat. Erdős László a kezdetektől ott volt a kommunista ifjúsági mozgalomban, személyesen ismert olyan embereket, mint Schönherz Zoltán, Rózsa Ferenc, József Attila. Kinek ajánljuk ezt a könyvet? 20.századi történelemmel foglalkozó történészeknek, illetve középiskolásoknak, egyetemistáknak szemelvényeket. Stílus: sokszor körülményes, nehezen fut neki a "rázósabb" részeknek.

Szabó Dezsőtől legtöbben csak a Horthy-korszak társadalomformáló művét, Az elsodort falut ismerik. Pedig Szabó Dezső munkássága nem korlátozódik erre az antiszemita felhangoktól sem mentes regényre. Az 1930-as években felismerte- vagy felismerni vélte, kinek hogy tetszik- hogy a magyarságra a svábság éppen akkora veszélyt jelent, mint a zsidóság. Ebben természetesen nem volt igaza, dehát utólag könnyű okosnak lenni...Mindenesetre a svábellenes nagy ráébredésből született egy szellemes hangú politikai pamflet Ede megevé ebédem ( Milyen szekfű nyílt Schittenhelm Ede sírján?) címmel. Az írás könyv alakban is megjelent. Szabó Dezső ebben a műben a kor vezető történészének, Szekfű Gyulának válaszolt. Szekfűt irritálta az idegenellenesség, Szabó és az őt követő értelmiségiek ( nagyon sokan voltak) viszont asszimilációellenesek voltak. Pontosabban: úgy vélték, nem lehet a zsidókat és a svábokat asszimilálni. A két szellemi óriás vitájából még további viták kerekedtek, melyek egészen az 1944

Korom Mihály : A fasizmus bukása Magyarországon című könyve a Kádár-korszak szellemileg legsötétebb első időszakában, a marxizmus tombolása idején jelent meg, Szerző pedig teljesítette a politikusok és kultúrpolitikusok elvárásait. A mű a marxizmus és a szavjet Vörös Hadsereg apoteózisa. Csak azoknak ajánljuk, akik a történetírás történetével foglalkoznak. Merthogy Horthy nem volt fasiszta. Az ő nevével fémjelezett politikai rendszer sem volt az. Fasizmus nem egyenlő a nemzetiszocializmussal, előbbi olasz, és Mussolini nevéhez kötődik, utóbbi német, és Adolf Hitler neve fémjelzi. Horthy jobboldali politikus volt, aki egy diktatorikus-tekintélyuralmi rendszert hozott létre. Ezen rendszer egyes elemeiben megegyezett a német vagy az olasz szisztémával. Csakhát a külpolitikai orientáció...A modern történeti munkák természetesnek veszik, hogy a trianoni béke után Magyarországnak a németekkel vagy az olaszokkal kellett szövetségre lépni. Kérdezem én: miért törvényszerű ez? Miért nem szövetke