Könyvekről mindenkinek

 Vannak olyan krimik, melyben valamilyen nyom helyes értékelése vezet el a tetteshez. Aztán vannak olyan krimik, ahol a lélektan a kulcs a gyilkos megtalálásához. Mark Hebden: Pel és a kopó című könyvében az események közötti összefüggések megtalálása oldja meg a rejtélyt.  Egy francia kisvárosban két nagy bűnöző banda viaskodik egymással: Duche és Belec bandája. Mindenféle bűnt elkövetnek:drogkereskedelem, prostitúció, rablás, védelmi pénz, stb. Egy esős őszi napon Duchet-t holtan találják egy sikátorban, valaki leszúrta. A rendőrök azonnal Belecre gyanakszanak, csakhogy neki sziklaszilárd alibije van. Az is rejtély, hogy az áldozatot miért nem kísérték a testőrei. Ugyanebben a városban elrabolnak egy dúsgazdag üzletembert. Csakhogy a családja úgy viselkedik, mint akit az egész nem érdekel. A feleség jön-megy a városban, vásárolgat, s bárki érdeklődik férje holléte után, csak annyit mond: biztos elment valami fiatal nővel, majd visszajön. A rendőrök kissé furcsának találják ezt a vise

Miért olvasunk valódi bűntényekről szóló könyveket? Nehéz megérteni, de a magyar társadalom egészének jót tettek ezek az 1980-as években megjelent könyvek: Gyilkosság a Belvárosban, Gyilkosság a fegyházban stb. Olyan menő, ahogy ma mondanánk:trendi reformszellemmel hatott a késő Kádár-korban az egész: volt valami " glasznosztyos" abban, hogy valódi bűnügyek történeteit a széles nyilvánosság is olvashatja ( a hatvanas évekig a hivatalos lapok nem írhattak a bűntényekről. Merthogy szocialista országban az nincs...). Szóval, a Balogh László által szerkesztett Gyilkosság a fegyházban c. könyvben is olvashatunk börtönőröket gyilkoló retardált ámokfutóról, prostituáltakról ( akik a magyar hivatalos propaganda szerint még nem is léteztek...), mindenféle bűnbandákról, megélhetési és hobbiból űzött bűnözésről, műkincslopásról, és igen: gyerekgyilkosságokról. Mert azok már a huszadik században is előfordultak. aki kedveli a krimit, olvassa el ezt is. Ez legalább valódi. Idegenforga