Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme:A modern, magyar fülgyógyászat megteremtőjének és családjának története Bármennyit is fejlődött az utóbbi évtizedekben orvostörténet-írásunk, sajnos, még mindig kijelenthető:a magyar történeti köztudatban nincsenek benne híres orvosaink és az ő híres újításaik, felfedezéseik. Éppen ezért hiánypótló Pándy Tamás kitűnő könyve, a Krepuska Géza életműve című, nagyon komoly és precíz munka eredményeképpen megszületett könyv, melynek minden orvos- és egészségtudománnyal foglalkozó szakember és egyetemi hallgató könyvespolcán ott a helye. Ki is volt Dr. Krepuska Géza( 1861-1949)? Igazi polihisztor (nem Hermann Ottó az utolsó, akit ezzel a " címmel" illethetünk"). Legfontosabb az, hogy ő teremtette meg- nemegyszer tanszéki kollégái rivalizálása közepette- a modern magyar fülgyógyászatot. A 19.század közepéig ugyanis a fülgyógyászat pusztán a sebészet egyik mellékága volt, nemhogy az orvosok, de gyakran a betegek sem törődtek fülpanaszaikkal, csak akkor, amikor már

 Kampis György könyve elvileg egyetemi tankönyv, az ELTE Természettudományi Karának hallgatói számára íródott, de a Szerző egész attitűdje, a szöveg igényessége, a téma átfogó és érdekes volta arra predesztinálja ezt a könyvet, hogy minden tudománnyal foglalkozó ember könyvespolcán elfoglalja méltó helyét. Az alábbiakban saját, nem szakértő gondolataimat osztom meg a Kedves Látogatókkal- mert a Tudományfilozófia bizony, olyan könyv, ami gondolatokat hív elő az emberből.  1. Miért is érdekli az embereket a tudományfilozófia? egyrészt azért, mert nem tudják, mi az- a szó két tagját külön- külön ismerik, egyben a kettőt viszont nem. Viccen kívül:a tudományfilozófia igenis érdekli az embereket. Nem tudom, miért, de engem is érdekel. Bele akarunk látni, mit és hogyan dolgozik a tudós. 2. Érdekes kérdés: magukat a tudományos kutatókat érdekli-e a tudományfilozófia? Kampis György szerint csak annyiban, amennyiben a mindennapi gyakorlatban, a laborban, a könyvtárban, alkalmazható. Szerző a zen

A William Blackstone- law and letters in the eighteenth century című könyv szerzője,Wilfrid Prest, nem könnyű fába végta a fejszéjét. A nálunk nem eléggé ismert, a történelmi köztudatban nem szereplő William Blackstone a 18. század angol polihisztora volt, foglalkozott jogtudománnyal, politikával, természettudományokkal, költészettel, drámaírással, és természetesen régészettel és építészettel. Talán csak a futballt hagyta ki...Kora egyetemes zsenije volt.Valami olyasmi, mint nálunk egy évszázaddal később Hermann Ottó. Éppen ezért nehéz megírni életrajzát. Mert nem az kérdés, hogy it tegyünk bele, anem az, hogy mit hagyjunk ki. Prest, remekül dolgozott az arányokkal. Több tonna iratanyagon kellett átnyomoznia magát. Egy jogász, egy politikus éppúgy megtalálja a kedvére valót ebben a nagyszerű angol nyelvű életrajzban, mint egy tudós vagy egy költő. Mindenkinek ajánljuk olvasásra ( véleményem szerint nem túlzottan bonyolult angol nyelven íródott), és azért jó lenne, ha korunkban is mi

Jacques Attali az EBRD elnöke volt, könyve tehát nem azoknak íródott, akik végletesen hisznek a nemzeti szuverenitásban...Ugyanakkor a Ki kormányozza holnap a világot? című könyv nem tekinthető a globalizmus feltétlen dicséretének sem. Valahol az antiglobalizmus és a globalizmus között foglal helyet, inkább az utóbbi térfélen pattogtatva a labdát... Mert van ám sok dolog, amit nem értünk. Nem értjük, hogy a középkori itáliai városok hegemonikus törekvését miért nevezi a Szerző világkormánynak? Nem értjük, hogy Németalföld kereskedői miért akartak világkormányt létrehozni. Az sem teljesen világos, hogy a FIFA, vagy a Postaügyi Unió, vagy éppen az eszperantó nyelv miért tekinthető a globális kormányzás eszközének. Attali az egész világtörténelmet úgy akarja láttatni, mint globalista és antiglobalista erők harcát. bizonyos szempontból igaza is van- de azt gondolom, ez a könyv tipikus példája annak, hogyan NEM szabad történelmet írni: tendenciózusan, egy szempontot ráerőltetve mindenre,

A Tanulmányok Budapest múltjából című könyvsorozat XXIII. kötete igen figyelemreméltó írásokat tartalmaz, melyek nemcsak Budapest, de egész Magyarország történelmének jobb megértéséhez hozzájárulnak. Számomra leginkább figyelemreméltó a Gárdonyi Albertről, a 19-20. századi nagy polihisztorról szóló írás. Mint a művek jegyzékéből kiderül, Gárdonyi Albertet szinte minden érdekelte: a munkanélküliség, a könyvtárügy, az érmek, Budapest történelme, a középkori pecsétek, a városok közgazdasági szerepe- szóval, egy igazi polihisztorral ismerkedhetünk meg, Hermann Ottóhoz hasonló kaliberű, csak éppen az önmenedzseléshez kevésbé értő úriemberrel. Ilyenkor merül fel a kérdés az emberben: jót tett-e a nemzetközi tudományosságnak a specializálódás? Nem lenne jobb sokoldalú szakembereket képezni, akik aztán meg is tudnak élni az eszükből? Gát Eszter tanulmánya is elképesztő. A 19. századi pest-budai zongorakészítőkről szól, elképesztő alapossággal, zenetörténeti felkészültséggel. Kiderül ebből a ta