Könyvekről mindenkinek

 Kosztolányi Dezső a magyar irodalom egyik legjobb novellistája. Az Aranyfonál és más elbeszélések válogatást tartalmaz a magyar próza egyik legnagyobb alakjának kisprózai munkásságából.  Van egy közhely Kosztolányival kapcsolatban: mégpedig az, hogy versei, novellái afféle halálhangulatú, spleen-es darabok, melyben a cselekmény végét mindig kitalálhatja az Olvasó: a főhős meghal. Ez a közhely csak részben igaz. Vannak ugyan Kosztolányi Dezsőnek olyasfajta művei, meyek a 20.század elejének spleen-életérzését tükrözik, ám " Desire" ugyanúgy az élet, a szeretet, az együttérzés, a humánum írója is. Hogy ez mennyire így van, azt szeretném illusztrálni ezzel a könyvajánlóval. A könyv számtalan kitűnő elbeszélése, novellája közül felidézném a kedvenceimet, azokat, melyek bizonyára maradandó nyomot hagynak majd bennem. A teljesség igénye nélkül, persze.  Tű. Olyan ez a novella, mint egy expresszionista dráma. Egy előkelő-polgári zsúron vagyunk, ahol is Vilma, az újdonsült feleség da

 Hogy a sok nagyszerű magyar festő közül miért pont Hajós Hollanda Éva könyv-formátumú és színvonalú kiállítási katalógusát ajánlom mindenki figyelmébe? Az ok teljesen szubjektív:Hajós Hollanda Éva szerettette meg velem a tájképfestészetet.  Korábban úgy véltem, hogy tájképeket csak a felvállaltan6 eltitkoltan impresszionisták festenek, hogy  - legyen mit eladni, mert a tájkép mindig menő - a benyomásaikat rögzítsék, technikájukat tökéletesítsék, egyfajta ujjgyakorlat ez a " komolyabb", emberábrázolásos képekhez. Ma már belátom: rosszul gondoltam. Hajós Hollanda Éva megmutatta nekem, hogy a tájkép illetve a tájképfestészet is lehet ugyanolyan rangos, ugyanolyan élettel teli, és ugyanolyan virtuóz.  Itt van példának okáért a Vihar című kép. Lenn, a földön csak homályba vesző, merengő, barna színű fák állnak, alig lehet megkülönböztetni őket egymástól. Az igazi dolgok vihar idején fenn az égben történnek, abban a pirosas-fehéres, absztrakt formátlansággal teli közegben, ahol mi

 A svájci Max Frisch a 20 századi európai irodalom kiemelkedő egyénisége. Drámákat,regényeket írt,melyeket a kritikusok,nem egy esetben csak jobb híján,az "expresszionizmus"kategóriájába soroltak be. A Játék az életrajzzal viszont valóban expresszionista dráma.Létkérdések feszegetése,nemlineáris történetmondás,szaggatottság,sokszor valószínűtlen szituációk,és mindenekelőtt:a nyelvnek,mint szubsztanciának olykor önálló élete. Egyszóval:ez egy modern dráma. El is hangzanak a szereplők szájából olyan nevek,mint Wittgenstein,Adorno. A színmű magyarul megjelent önálló könyv formájában is,de aki nem irtózik a gyűjteményes kötetektől,az a Világszínpad sorozat 3. darabjában is megtalálja. A történet főhőse bizonyos Kürmann úr,akinek addigi életét csupa tragédia kíséri. Alkoholista édesapja,aki egyébként jóindulatú ember,részegen legurul pékségének lépcsőjén és meghal. Iskolatársának a világháborúban kilövik a bal szemét. Őt magát az iskolában folyton csúfolják,mert egyszer tornaórán

Amikor Kassák Lajos a 20. század elején megindította progresszív avantgarde folyóiratait, szinte azonnal kiformálódott ezek körül egy belső kör, egy mag, mely formájában és tartalmában is meg akarta újítani a tradicionális magyar poézist. Szélpál Árpád ennek a magnak volt tagja, fiatal volt és lázadó, élete egy szakaszában pedig szélsőbaloldali, ezt amúgy Kassák nem nézte jó szemmel. A Tüntetés című könyv, vékonyka verseskötet, 1918-ban jelent meg. Mivel akkoriban az emberek mással voltak elfoglalva, például tüntettek, Szélpál Árpád versei nem keltettek nagy visszhangot. A polgár, aki olvasta a könyvet, felháborodottan dobta félre, ugyanis: - baloldali volt - tele volt expresszionista avantgarde költeményekkel - a lendület, a dinamika, olykor átcsúszott az erőszak istenítésébe, ami igenis elítélendő, még akkor is, ha költő teszi - reménykedett a forradalomban- ez utóbb szinte halálos bűnnek minősült - néha marxista volt, néha szimplán ateista, olykor racionalista Tehát: fiatal

Kosztolányi Dezső csodagyerek volt. Már 16 éves korában verse jelent meg országos lapban. Kosztolányi Dezső beképzelt csodagyerek volt. Költészeti forradalmat akart véghezvinni, valami teljesen újat mutatni Magyarországnak. Versek és könyvek útján változtatni a polgárias világon. Mindeközben kifejlődött benne valami furcsa felsőbbségtudat, melyek ekkoriban még jó modorral tudott palástolni. Első kötete, a Négy fal között, mely 1907-ben jelent meg, távolról sem forradalmi. Inkább eklektikusnak nevezhetnénk. Van itt vers a kocsmában iddogáló munkásokról ( Mors Bacchanalis), expresszionista érzelem-kifejezés ( Vészfék), szabaadság-vers ( Szabadság), vers az időről ( Megállt az óra), és még sokféle tematika. Például a halál... Nekem a problémám az, hogy ezek a versek még vajmi kevéssé eredetiek, abban az értelemben, ahogy azt manapság elvárjuk. A legtöbb motívum, a jelzős szerkezetek nagy része ismerős valahonnan ( Reviczkyből, Adyból, Aranyból), Kosztolányi nem mutatja meg eléggé önm

A David Szamoljov szovjet-orosz költő válogatott verseit tartalmazó könyv magyarul 1968-ban jelent meg. Ha stílus szerint kellene besorolni Szamoljovot- ami költőnél mindig veszélyes, hiszen nagy valószínűséggel néhány darab mindig kilóg a kategóriából- szóval, Szamoljov leginkább expresszionista. Talán túlzottan is az... Szegény Hamletből már majdnem bokszbajnokot farag ( " Üss hát, Hamlet, s találj a célba/ömöljön, ha romlott a vér!/Lenni, nem lenni- kamilla szirma./Ha hív a cél-üss csak/ne fél!- Hamlet mentségére). A fekete nyírfa című kötet verseiből árad az érzelem, vagy amit Szamoljov annak tart: " Várok dühhel, felizzva, végső/erőmmel ások döngetek.../ Csak ideérne, míg nem késő! Csak idejében jönne meg!- Ihlet). Utóbbi vershez csak annyi megjegyzést fűznék,hogy ha valaki ennyire akarja az ihletet, könnyen lehet, hogy valami mást fog kapni, de azt nagyon. Szamoljov a düh költője. Ez illeszkedik az úgynevezett 68-as korszellemhez, csak éppen Európa másik végére alkal