Könyvekről mindenkinek

Grendel Lajos mára az egyik legjobb magyar íróvá érett, szlovákiai és összmagyar íróvá. Sajnos, 2018.decembere óta nincs közöttünk. Persze, a kiemelkedő pályafutás lehetősége már 1985-ben fennforgott, amikor is, még az átkosban, csehszlovák-magyar koprodukcióban, megjelent az Áttételek című könyv, és az Olvasók azt találgatták, vajon ez egy rákos beteg ember gyógyulásáról ,vagy egy rákos beteg ember haláláról szól, esetleg kirándulás valami értelmiségi környezetbe, ahol is egyik baj jön a másik után, és ezáltal az átlagembernek, aki amúgy mindig remek diagnoszta, eszébe jut az áttétel szó. Áttét, áttétel, áttételesen. Ritkán használt, de azért súlyos jelentéstartalmú szavak. Polgári közegbe csak hellyel-közzel valók. Mindenki, aki konvencionális történetre hangolta magát, meg lehetett lepve. Az Áttételek ugyanis a múltról szól, magáról a történelemről. Ahol is háborúk döntenek romba városokat, emlékek siklanak ki-be a szívekben, és mindig valamit visszavárunk. Megölik Hédi nénit,

Egykori boldogult történelemtanárom most megkérdezhetné:na, jelentkezzen, aki tudja, ki az a Kmoskó Mihály? Kevesen emelnék a kezeiket....Pedig, mint Ormos István könyvéből kiderül, Kmoskó Mihály nem volt akárki: professzora volt két egyetemnek is, politikai befolyása sem volt gyenge, ennek nem túl dicsőséges megnyilvánulása volt a numerus clausus törvényben megalkotásában való aktív részvétel. Az első világháború utáni szellemi zűrzavarban, Kmoskó Mihály elvesztette biztonságtudatát: pályafutásának hátralévő részében nem tudta eldönteni, hogy ő most akkor magyar, szlovák vagy csehszlovák? Ez a folytonos identitáskeresés jellemezte életét, s sodorta olykor tévutakra, vállalhatatlan politikai megnyilvánulásokra. Fontos viszont Kmoskó szakmai életműve. Egyrészt azért, mert ellenállt a budapesti teológiai felsőoktatást is mindjobban megmérgező liberálteológiának, másrészt azért, mert a magyar kormány igen jelentős feladattal bízta meg az első világháborúban: közel-keleti útra kérte fel,