Könyvekről mindenkinek

A 21.században virágkorát éli a materialista történetszemlélet. Van-e létjogosultsága korunkban a bibliai alapú világszemléletnek, hihetjük-e még, hogy Isten él, Ő teremtette a világot, és hogy volt egyszer egy vízözön? Dér Katalin nagyszerű könyve, az Édentől Bábelig, nagyszerűen bizonyítja, hogy Nietzsche tévedett, Isten nem halott. A bibliai őstörténet- mely, emeljük ezt ki, sok teológiai tárgyú könyvvel ellentétben szépen, közérthetően van megírva- végigkalauzol bennünket a világ hatnapos teremtésének első percétől egészen Ábrahámig, a zsidó nép ősatyjáig. Egy efféle ismeretterjesztő könyvről természetesen sok dolgot le lehet írni, jómagam két dolgot érintetnék részletesen. Az egyiknek örültem, a másiknak kevésbé. Dér Katalin követi a több évszázados protestáns hagyományt, amennyiben az ember, a Teremtett Lény felelősségét hangsúlyozza. Az ember szembefordult Istennel, ezért Isten azt várja, hogy az ember maga győzi le a gonoszt. Ha Isten nem így tenne, nem lenne igazságos. Ha e

Jared Diamond kitűnő tudós. Érdekli a földrajz, a történelem, a szociológia, a biológia, egyszóval mindenféle tudomány. Ráadásul nem szobatudós: éveket élt Új-Guineában, mindemellett van érzéke a tudományos ismeretterjesztéshez. Ez a polihisztorság még önmagában nem jelent problémát, viszont az már igen, hogy túlzottan következetes híve az evolúciónak, amely az utóbbi években már-már tudományos vallássá alakult. A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című könyvben Diamond olyan tényeket is az evolúció bizonyításának szolgálatába állít, melyek a tárgyilagos és nyitott szívű Olvasó számára éppenhogy a darwini elmélet ellen szólnak. Ilyen például az elefánt és a művészet kapcsolata. Diamond azt írja, hogy az elefánt porba rajzolgatása az emberi művészet állati előzménye. Szerintem ez nem igaz. Az, hogy egy állat letör egy faágat, és a porba rajzol egy vonalat, majd hangosan elbődül, még nem vezet el bennünket Leonardóig. Mint ahogy a cerkófmajmok nyelve ( vészkiáltásaik során me