Könyvekről mindenkinek

 John Paget brit utazó az 1830-as években bejárta Közép-Európát. Írt Ausztriáról, Magyarországról és Erdélyről. Írása jóindulatú, empatikus, de nem hallgatja el azokat a hibákat sem, amiket útja során tapasztalt. A monumentálisan vastag könyvből ( melynek első, teljes magyar nyelvű kiadását a Rubicon Intézet munkájának köszönhetően ismerjük meg)  néhány olyan szövegrészről szólnék, amely bennem ,mint recenzensben megmaradt.  1. Magyarország az európai köztudatban úgy élt, s sok helyütt még ma is úgy él, mint a végtelen mennyiségű és kitűnő minőségű ló országa. Ehhez az állásponthoz képest Paget sokkal kritikusabban ítéli meg a magyarországi lótenyésztést. Véleménye szerint a magyar parasztok egy igen gyenge, a spanyol fajtával kevert közönséges parasztlovat haszálnak, ami legfeljebb díszszemlére jó. Paget szerint Angilából hazatérve Széchenyi István gróf egyik célja a lóversenynek beindításával pontosan az volt, hogy a minden tekintetben sokkal jobb angol lófajtákat Magyarországon is m

 Minden közösségnek joga van ahhoz,hogy megismerje valós történelmét,kultúráját. Ezt a közhelyesnek tűnő megállapítást azért írtam ide,mert a két világháború közötti magyar faluról sokaknak máig idealizált képe van:eszerint boldog legények és népviseletbe öltözött lányok aratják a bő földeken a gazdag termést.  Matolcsy Mátyás könyvéből-helyesebb talán a "tanulmány" megjelölés-ennek az idealizált képnek az ellenkezője rajzolódik ki. A Nagyatádi-féle földreform számtalan törpebirtokost kreált,akik csak úgy tudtak megélni,hogy saját kis földjük művelése melett napszámot vállaltak más birtokán. Még rosszabb volt azonban a negyedtelkesek illetve földnélküliek helyzete. Matolcsy Mátyás adatai szerint másfél millió tíz hold alatti birtokos élt a két világháború között Magyarországon,ezek pedig munkaerejüknek 66 százalékát tudták kihasználni. Félmíllió ember pedig állandóan munkanélküli volt.  Azért elborzasztó ez a szám,mivel anno 7 millióan lakták ezt az országot. Ebből a 7 millió

A Galambos István és Horváth Gergely Krisztián által szerkesztett tanulmánykötet a magyar történelem tragikus időszakával ismerteti meg az Olvasót. Bár a történeti köztudatban az él, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után, a Kádár-konszolidáció idején a falvak népével jól bántak, a kötetből kiderül, hogy ez nem igaz. Az 1958-1962.közötti időszak a falusi téeszek újraalakításának időszaka. (1953-ban, a Nagy Imre-kormányprogram bejelentésekor, sok termelőszövetkezet feloszlott, vagy egyszerűen a parasztok kiléptek). S '56 után, az újra megszilárduló kommunista hatalom idején, a tsz-újjáalakítás eszközei ugyanazok voltak, mint a Rákosi-korszakban: erőszak, zsarolás, adóztatás, a rokonok hátrányos helyzetbe hozása, gyakran elbocsátása. Az életmód megnehezítése ( pl. csak a téesztagoknak jár ingyenes orvosi ellátás, gyógyszer, óvoda...) Kitűnő tanulmányokat olvashatunk a magyarországi gyapottermelés ál-sikereiről és valódi kudarcairól, megtudhatjuk, hogyan védekeztek a Jás