Könyvekről mindenkinek

 Aki foglalkozott valaha, valamilyen szinten magyar irodalommal,annak számára sokként hat ez a könyv. Olyan alapigazságokat kérdőjelez meg, melyeket az általános- és középiskolai irodalomtankönyvek kész és megcáfolhatatlan tényként közölnek.Milbacher Róbert voltaképpen újraírja a 19.század magyar irodalomtörténetét- de teszi ezt korrektül, mindig hivatkozva releváns szakirodalomra. A Legendahántás cím pedig Arany János:Tengeri hántás című versére utal. Spoiler helyett- hiszen 51 fejezetről van szó- most bemutatom azokat a témákat, melyek a leginkább megdöbbentettek.  Számomra sokkoló volt az 1. fejezet, mely Kármán József: Fanni hagyományai című regényével foglalkozik. Több irodalomtörténész is azt vallja, nem biztos, hogy Kármán a szerző, sőt, az Uránia folyóiratban megjelent egy másik változat, melyben Fanni mint E/1 " narrátor" meséli el a történetet. Méginkább megdöbbentő, hogy milyen alapos irodalompolitikai megfontolások miatt gyökeresedett meg az a nézet, hogy Kármán J

 Tolnai Lajost (1837-1902) tekinthetjük a modern magyar irodalom egyik előfutárának is. Elsősorban prózaírói és lapszerkesztői munkája jelentős.Sok konfliktussal járó, izgalmas életútját írta meg 1894-1895-ben, amit először folytatásokban közöltek, majd 1942-ben megjelent önálló könyv alakban is, A sötét világ címmel. 2004-ben, Marosvásárhelyen aztán újra kiadták. Tolnai ebben a regényében nagyon modern, a 19.századi irók sokszor cikornyás nyelvét mellőző írói nyelvet használ, közelít a hétköznapi beszédhez. Sokkal inkább realista, mint romantikus. Az alábbiakban egy rövid spoilerrel szeretnénk kedvet csinálni az olvasáshoz.  A valaha szebb napokat megélt Hagymássy család egy Tolna megyei községben él, az apa jegyző, anya, a kor szokásai szerint háztartásbeli, hét gyermeket nevel. Apának elég sok gondja van a helyi notabilitásokkal, mindig mindenben megmondja a kendőzetlen véleményét, nem veszi tudomásul, hogy a világ nem mindig igazságos. Egyszer egy helyi hatalmasságnak elege lesz be

Nagyon örvendetes,hogy Mácz István könyve, a Kísértés a jóra, az ifjúság kezébe került. Ha létezne olyan  tankönyv-verseny,ahol tanárok és diákok szavaznának az iskolában használatos könyvekről (tényleg,miért nincs?),azt gondolom,Mácz István műve az élmezőnyben végezne. Mind tartalmilag,mind formailag kitűnő,gondolatgazdag,szíveket nyitogató alkotás. Szerző azt a módszert választotta,hogy az egyes etikai értékeket valamilyen valóságos példázaton,eseményen,élettörténeten keresztül szemlélteti,majd a történet után saját gondolatait vázolja az adott erényről. Nincs tanárbácsis magyarázgatás:élet van és igazi,felnőtt gondolat. Szerző felnőtt,befogadni képes emberekként kezeli olvasóit.  A könyv címe Brecht:Kaukázusi krétakör c.színművéből vett mondattöredék,de remekül érzékelteti,mit is akar Mácz István ezzel a könyvvel. Bemutatni a jót,a jóság összetevőit,árnyalatait,formáit,a jólelkű embert-feltételezve,hogy minden ember szeretne jó lenni (a könyv 1993-ban jelent meg,nem biztos,hogy a 21

Az irodalomban is léteznek önbeteljesítő jóslatok. A János királyról minden elemző leírja, hogy nem igazán sikerült dráma, nem ez Shakespeare igazi arca, gyenge próbálkozás egy zsenitől, stb. Így aztán az olvasó,mielőtt egyáltalán hozzáfogna a könyvhöz, máris tele van tömve értékítéletekkel. Pedig Shakespeare nem szorul rá. Ő akkora zseni, hogy még a gyengébb művei is nyugodtan olvashatók, nem alszunk el rajta, nem csalódunk benne, nem undorodunk meg az olvasástól. Csak nem lesz Hamlet-élményünk, ennyi. Persze, azt a kérdést azért joggal teszi fel a könyvolvasó és színházkedvelő hálátlan utókor, hogy ugyan miképpen lehetséges, hogy két király, nevezetesen János angol, és Fülöp francia ( utóbbit Fülöp Ágost néven ismerhetjük a történelemkönyvekből), egyszerűen békét köt egy város ostroma közben, mégpedig oly módon, hogy a város egyik polgára leszól a várfalról, hogy nekik már elegük van mindenből, tessék kibékülni, a királyok pedig erre elvonulnak tárgyalgatni. Az sem mindennapi a tört

Madách Imre a magyar- és a világirodalom klasszikusa. Magyarországon egyművű szerzőként ismerjük őt, a Válogatott művek pontosan azt igyekeznek velünk, Olvasókkal elfogadtatni, hogy Madách életműve nemcsak Az ember tragédiájából áll. Csakhogy a Tragédia annyival áll a többi mű fölött, hogy joggal szorította ki Madách többi alkotását az irodalmi kánonból. A Mózes című dráma, bár szándékaiban kiváló és nemes, de a megvalósítás kevéssé sikerült. A főalak nem jól van megformálva, a jelenetezés már saját korában is korszerűtlennek számított, Józsué karaktere elnagyolt, sok esetben a versmérték egyszerűen nem jön ki, mindennek tetejébe sok az erőltetett jelzős szerkezet. A verseket illetően: ezek a gondolatokban oly gazdag költemények nagyon hosszúak, túlírtak. A zsibvásáron című vers 14 versszak, mondanivalója 2-3 strófába összesűríthető lenne. A halál költészete végeérhetetlen romantikus-szentimentális halálimádat, mely- túl azon, hogy egészségtelen- az Olvasót inkább visszariasztja az é

200 éve született minden idők egyik legnagyobb magyar költője- és ne felejtsük: irodalomtudósa-, Arany János. A könyvajánló blog megkülönböztetett figyelmet szentel a bicentenáriumnak, bemutatjuk Arany János munkásságát, persze, nem elvont okfejtéseken, hanem könyvein keresztül. Kellemes kötelességünknek tartjuk, hogy tisztelegjünk a zseniális irodalmár előtt. És ne felejtsük el, hogy Aranynak debreceni kötődései is vannak.: a Református Kollégium diákja volt