Könyvekről mindenkinek

 Fiona Barton könyve nem hagyományos angol típusú krimi, nem csak arról szól, hogy van egy bűntény és el kell kapni a tettest. Az özvegy sokkal inkább azt szeretné bemutatni nekünk, hogyan manipulálja a média a bűnügyek nyomozását, milyen hatalmas nyomást helyez a hozzátartozókra és mindenkire, aki valamilyen kapcsolatban van a tettessel, az áldozattal, vagy annak bármelyik rokonával. Fiona Barton maga is újságíró ( volt, hogy jelenleg még az-e, azt nem tudom), úgyhogy igencsak komoly személyes tapasztalata van a témáról.  Otthonának kertjéből eltűnik egy kislány, a napokat igénybe vevő keresés sem vezet eredményre. A rendőrség arra a következtetésre jut, nagyon helyesen, hogy a lányt elrabolták. Egy idős úr, aki a helyi polgárőr szerepét tölti be, látott egy csaavargókülsejű, hosszú hajú fiatal srácot a környéken kóborolni, elmondása szerint a fickó többször is elhaladt az elrabolt kislány otthona előtt, valamint a parkolóban álló kocsikat nézegette. A rendőrség mindent megtesz, hogy

 Jean Anouilh négyfelvonásos komédiája,az Ornifle avagy a buborék,emberiségünk történetének egyik legnagyobb problémájáról,erkölcs és erkölcstelenség egymáshoz való viszonyáról szól. A színmű könyv formájában is teljesértékű.  A történet főhőse,Ornifle,sikeres író,költő,aki néhány perc alatt összehoz egy kuplészöveget éppúgy,mint egy Istent dicsőítő éneket. Majd' felveti a pénz,rengeteg interjút ad,falja a nőket,felesége rengeteget szenved miatta. Barátja,a nem túl eszes,viszont nagyon gazdag Machetu a menedzsere. Ornifle mindenkit gátlástalanul kihasznál,afféle modern kori Tartuffe ő-nem véletlen,hogy Anouilh darabjában többször történik erőteljes utalás Molière-re.  Ornifle felesége,akit a nézők/olvasók csak Grófnő néven ismernek,ráveszi férjét,hogy tegye rendbe zavaros ügyét egy fiatal leánnyal,aki terhes tőle. A költő maga módján oldja meg a problémát:ráveszi menedzserét,Machetu-t,hogy vegye el a lányt. Ám Ornifle lakására betoppan egy fiatalember,Fabrice. Azért jött,hogy lelőj