Könyvekről mindenkinek

A képzőművészet megújításának 20. századi kísérletei vezettek el az ún. közösségi művészethez. Kepes György: A közösségi művészet felé című könyve ennek a  közösségi művészetnek különböző aspektusait- ennek megfelelően: a 20. század végi egyetemes képzőművészet tendenciáit- vizsgálja. Új anyagok, új látásmódok, technicizálódás ( pl, mikroszkópok alkalmazása), közönség bevonása műalkotások létrehozásába, köztéri alkotások újszerűsége- mindezekről szó esik ebben a reményteljes tanulmánykötetben. Azért mondom, hogy " reményteljes", mert Kepes György írásait áthatja az a hit, hogy a művészet képes lesz megújulni. Ez a megújulás megtörtént, még ha nem is mindig a Kepes György által jelzett trendek mentén. Napjainkban a képzőművészet virágzik. Érdemes lenne megírni a könyv folytatását. Annak mi lenne a címe?

Dr. Hans Rohrbach kiváló német matematikus, aki befutott tudósként kezdett el teológiával foglalkozni, méghozzá nem is akármilyen szinten. Természettudomány, világkép, hit című könyvének főbb tételei az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A huszadik század közepén a koraújkori racionális- természettudományos világkép megváltozott. Az oksági felépítésű, arisztotelészi vagy-vagy racionalizmus átadta helyét a relativitásnak, az egységes világkép kialakítására törekvő optimista rendszerekről bebizonyosodott, hogy tévesek. Az anyag, a tér, az idő, nem konstans fogalmak, az anyag maga is egy történés. Az anyag hordozza a teret és az időt, mint ahogy az emberi test hordozza a lelket és a szellemet. 2. Átalakult a teológiai gondolkodás is, a naiv emeletes világelképzelésről bebizonyosodott, hogy hamis. Isten országa voltaképpen a láthatatlan világ, mely szerves egységet alkot a látható világgal. Nem fölötte, nem körülötte található, hanem egymásban létezik a kettő. 3. Az embernek, mindebből a