Könyvekről mindenkinek

 Visky Árpád: Kitelepítés című könyve a huszadik századi kommunista diktatúrák okozta szenvedésről szól. A történelem borzalmai, torzított valósága belép egy romániai magyar református lelkész családjának életébe. Ám ugyanakkor megjelenik a műben az emberség, az elnyomott lélek olykori lázadása, gyakori alkalmazkodása. Nem szégyellem bevallani: volt, hogy könnyeztem olvasás közben. Megkönnyeztem a csodát, azt az életerőt, mely a legnehezebb pillanatokban, a legreménytelenebb órákban és a legteljesebb kiszolgáltatottságban is megőrzi emberi valóságát.  A Kitelepítés, mint életrajzi ihletettségű regény, voltaképpen több, egymással összefonódó történet- mint ahogy a történelem is összefonodó történetek kusza halmaza. Egy romániai magyar református lelkészt a kommunista diktatúra koncepciós perben börtönre ítél, s ahogy az ott, abban az abszurd diktatúrában szokás:ilyenkor a családot is kitelepítik. Méghozzá egy " Istentől elhagyott" vidékre, a szúnyogos Duna deltájába, messze mi

 Narine Abgarjan csodákkal teli könyve,az Égből hullott három alma, elvisz bennünket egy olyan világba,amelyről a legtöbb európai még csak nem is hallott,legfeljebb a híradókban,időnként. Örményországban járunk,egy Maran nevű,kaukázusi hegyi faluban. Még érezzük a közeli múltat,még itt van velünk a Szovjetunió pusztító szelleme-de vannak ám itt más szellemek is:messzi évezredek mosolyognak vagy éppen sírnak vissza a hegyoldalakról. A nyomor,az anyagi szükség olyan mély,hogy számunkra felfoghatatlan-annál erősebb kötődés alakul ki a szellemi világhoz. Minden árvíz,halál,váratlan hegyomlás,születés-ebben a világban minden transzcendens,még a hamuban sült klasszikus kaukázusi örmény étel,a bronza,is. Egynémely irodalomkritikus Abgarjan könyvét a "mágikus realizmus"kategóriájába sorolta be. Azt gondolom,itt jóval többről van szó. Természet,idő,tér,és ember teljesen egybeolvad.  Nincs igazi lineáris története ennek a regénynek/kisregénynek. Anatolja Szervajanc haldoklik,várja a ha

 A világhírű perui író,Mario Vargas Llosa, ha kitűnő elbeszélését olvashatjuk ebben a könyvben. A Kölykök c.válogatásban szereplő műveket egy téma köti össze:mindegyik gyerekekről,kamaszokról szól. Olyan keményen és őszintén,ahogy még csak kevesen írtak erről a korosztályról. A főnökök című elbeszélés gimnazista hősei az iskolaigazgató ellen lázadnak fel,mert az nem teszi ki a vizsgarendet. Ám a lázadók hamarosan egymás ellen fordulnak. Vannak ugyanis,akik szerint a cél szentesíti az eszközt,így aztán olyat is rákennek a dirire,amit nem követett el. A párbaj című történet bármelyik latin-amerikai kisvárosban játszódhatna. Egy Justo nevű tizenéves összeakaszkodik a környék rémével,egy bizonyos Bötével és bandájával. A késes verekedésen azonban megjelenik Justo apja. Vargas Llosa elképesztő realista módon írja le nekünk a párbajt. Az öcs című elbeszélésben Vargas Llosa az igazságot,mint olyat, állítja középpontba. Egy indián kikezd a nagybirtokos lányával,majd elmenekül. David és Juan el

A Nobel-díjas kolumbiai író Baljós óra című kisregénye a legtöbb magyar Olvasó előtt ismeretlen. Gabriel García Marquez életművének jelentős darabja ez a kötet. Egy könyvajánló blogban nincs módunk arra,hogy részletes elemzést adjunk egy ennyire összetett,többrétegű irodalmi műről,inkább csak elemzési szempontokat villantunk fel azok számára,akik mélyebben kívánják tanulmányozni García Márquez életművét. Az egész regényben van valami,jó értelemben mondott színházias. Voltaképpen jelenetek,skiccek sorozatából áll össze a könyv,mekynek témája:egy kolumbiai falu ékete a folyamatos történeti-politikai változások közepette. Most éppen béke van,legalábbis hivatalosan,ám az elöljáró által kiépített helyi politikai struktúra végtelenül korrupt és diktatorikus. A Bakjós óra nemcsak kolumbiai Olvasóknak szól.Ám csalódni fog,aki Gárcia Márqueztől kifejezetten közéleti regényt várt. A Baljós óra szervesen illeszkedik abba az irodalmi kategóriába- hirtelen nem tudok rá jobb kifejezést-amit latin

A magyar irodalomtörténetírás szerint a mágikus realizmus valamikor az 1970-es években alakult ki. Az ecuadori zseni, Ángel f. Rojas : A menekülő falu című könyve azt bizonyítja, hogy nem. A menekülő falu című könyv kitűnően előlegezi nekünk García Márquezt, Mario Vargas Llosát, és társaikat. A történet nagyon egyszerű- és egyben a világ legbonyolultabb története. Egy természeti csapás elől menekülnek egy ecuadori falu lakói. Rojas nem tesz mást, mint hogy bemutatja a menekülőket: történetüket, családjukat, jellemüket, lélektani " profiljukat". Találkozunk itt a gyermekét agyondolgoztató mesteremberrel, a szerencsétlen lánnyal, aki megerőszakoltak, bátyjai pedig nem tudták megbosszulni, a nagyhangú, intelligens asszonysággal, akitől még a legkeményebb férfiak is félnek, a kikapós menyecskével, aki elvágyódik a faluból, és az örök bajhozóval, aki akárhová költözik, mindig leég a háza. Az alakok bemutatása közben pedig megismerkedünk a falu múltjával és jelenével, láthatatlan

Az 1970-es években- legalábbis az akkori idők irodalmi gurujai ezt állították- válságba került a hagyományos próza. ebből a válságből két út ágazott el: - a posztmodern- ezzel most külön nem foglalkozunk, szerintem mindenkinek megvan a véleménye róla - a mágikus realizmus. Ez az irányzat elsősorban Latin-Amerikában lett népszerű (Garcia Márquez: Száz év magány), de jutott belőle Európába, mégpedig annak keleti részére is. Sorin Titel román prózaíró: Asszony, íme a te fiad című regénye valahol a Regátban, a kommunizmus legsötétebb történelmi pillanataiban játszódik. Sofia együtt él- pontosabban kifejezve: egy szobában lakik- egyik fiával és menyével, mérhetetlen szegénységben. Sofiát az utóbbi napokban rémálmok gyötrik. Egy nagy házban van, a házban sok ajtó, az ajtón sok lakat. Át kell vergődnie, egész a legutolsó szobáig, ahol is meglátja legkisebb fia véres holttestét. És ez az álom kísérti Sofiát napról napra, hétről hétre. Közben feltárul a család élete, a múlt, ahol is Sofia-

Orhan Pamuk Nobel-díjas török író legelső magyar nyelven megjelent könyve igazi programregény. Programregény abban az értelemben, hogy a Szerző tudtára adja az Olvasónak, világosan és félreérthetetlenül, miként vélekedik írásról, irodalomról, társadalmi kérdésekről, kultúrákról és azok egymáshoz való viszonyáról- szükség van-e például multikulturalizmusra?- mindeközben pedig pereg egy regény cselekménye, de az a helyzet, hogy nem elsősorban erre figyelünk. Gelibet elhagyja felesége, a férj szégyelli az esetet önmaga előtt is, bejárja az egész várost, hogy felkutassa. Eközben találkozik szegényekkel, gazdagokkal, boldogokkal és boldogtalanokkal, elvhűekkel és elvtelenekkel. Megelevenedik Isztanbul, ez a látszólag multikulturális, valójában azonban mégiscsak török város, megtelik élettel, lélegzettel. Mintegy mellékszálként- Pamuknál soha nem lehet tudni, mi fő és mi fő csak úgy mellékesen- egy publicista írásait is olvashatjuk, aki álnéven publikál, mégis, mindenki tudja, hogy kicsod