Könyvekről mindenkinek

Fridrich Bridel, eredeti nevén Bedrich Bridel, 17.századi jezsuita hittérítő volt- méghozzá abból az igazi régivágású fajtából, aki száraz kenyeret eszik, rongyos ruhában jár, gyűjt a szegényeknek stb. 1658-ban jelent meg 22 verset tartalmazó kötete, A kis jászol. eredetileg karácsonyi kötetnek készült, de Bridel zsenialitása és formabontása túllépett ezen.  A könyv Szerzőjének célja az volt, hogy bemutassa Jézus születését- méghozzá minden érdekelt szempontjából. Mária, József, a kíváncsiskodó családtagok, a napkeleti bölcsek- mind-mind megszólalnak a kötet lapjain. Ez a megközelítés akkoriban teljesen szokatlan volt, a katolikus egyház nagyhirtelenjében nem is tudta, mit kezdjen ezzel a könyvvel. Végül, mivel Bridelnek Csehországban igen nagy tekintélye volt, elfogadta. De azért soha nem népszerűsítette agyon. Bridel a barokk formához sem nagyon kötötte magát. 532 soros előszót, ahogy ma mondanánk: ajánlót írt a kötethez, mely leginkább arról szól, hogy Isten nagy, mi pedig kicsi

A Tanulmányok Budapest múltjából Európa egyik legszínvonalsabb várostörténeti tanulmánykötet-sorozata, olyan nevekkel a szerkesztőbizottságban, mint a legendás Bácskai Vera vagy Gyáni Gábor. A XXV. kötet 1996-ban jelent meg, Demszky Gábor akkori főpolgármester előszavával. Az apró késlekedésért kárpótol bennünket a könyvben közölt tanulmányok színvonala. Olvashatunk a 18.század végi-19.század eleji tisztviselőréteg anyagi viszonyairól, a Mátyás-templom képzőművészeti remekeiről, vagy éppen a magyar történetírás által többnyire " pesti liberális"-ként elkönyvelt Vázsonyi Vilmos és a városvezetés viszonyáról. Meg kell mondani, Vázsonyi alaposan odamondogatott a mindenkori vezetésnek, egy írásában feudálisnak és falusiasnak(!- micsoda sértés) nevezve Budapest városi tanácsát. Mit szóljon akkor a sok vidéki város... A mai Olvasó számára- véleményem szerint- a legérdekesebbnek két tanulmány ígérkezik. Az egyik Nagy-Budapest kialakulásáról szól, kiderül belőle, hogy már az ominózu

Henri Bergson filozófiáját- csakúgy, mint minden más filozófiai rendszert- a 21. század fogyasztói filozófiája alaposan felülírta- igazságtalanul. Az Idő és szabadság című könyv , Dienes Valéria remek előszavát követően, három fejezetre oszlik. Az első fejezet "A lélektani állapotok erősségéről" címet viseli, a második címe " Az eszméleti állapotok sokszorosságáról" címet viseli. A harmadik fejezet címe : Az eszméleti állapotok szerveződéséről. Mindez már sejteti, hogy nem könnyen emészthető szövegről van szó. Arról azért még a nagyon laikus Olvasó is elgondolkodhat, hogy hogyan is működik  remény. Bergson szerit úgy, hogy alapjában véve boldogtalanok vagyunk, ám időről- időre a jövő egyszerre több, egyenértékű és pozitív érzést kiváltó formában vetül elénk. Ezek közül egyet választhatunk, kénytelenek vagyunk elhagyni a többit, ez pedig új ból boldogtalanságot vált ki belőlünk. Körforgás tehát, boldogság és boldogtalanság között- ha ezt elhinnénk, egyetlenegy depre