Bejegyzések

Németalföld címkéjű bejegyzések megjelenítése

Gera Judit-Pusztai Gábor-Réthelyi Orsolya-Daróczi Anikó ( szerk.):A holland nyelvű irodalom története

 Ez a könyv lényeges és fontos műve a 21.századi magyar tudományosságnak.A holland nyelvű irodalom története a magyarországi néderlandisztika (Hollandiával, a hollandokkal foglalkozó interdiszciplináris társadalomtudomány) eddigi legátfogoóbb produktuma. A Szerkesztőkön kívül 25 szerző rövid tanulmányait, áttekintéseit tartalmazza. Nemcsak a szűken vett irodalomtudomány, irodalomtörténet kérdéseire tér ki e könyv, hanem átfogó képet ad a vizsgált táj és nép nyelvéről, kultúrájáról, történelméről is.  Megtudhatjuk, miért is jelent földrajzi-történelmi-nyelvészeti problémát a " holland" szó, és miért utasítják vissza Hollandiában sokan még ma is, ha hollandnak nevezik őket. Képet kapunk arról, mi a különbség és mi az átfedés, egyezés, a Flandria, flamand, holland, Zeeland, fríz és egyéb, sok magyar Olvasó számára inkább afféle " európai egzotikum"-nak számító szavak, kifejezések között. Megismerjük a flamand/óholland nyelvű irodalom kezdeteit, a sok változatban létező

Jacques Attali: Ki kormányozza holnap a világot?

Jacques Attali az EBRD elnöke volt, könyve tehát nem azoknak íródott, akik végletesen hisznek a nemzeti szuverenitásban...Ugyanakkor a Ki kormányozza holnap a világot? című könyv nem tekinthető a globalizmus feltétlen dicséretének sem. Valahol az antiglobalizmus és a globalizmus között foglal helyet, inkább az utóbbi térfélen pattogtatva a labdát... Mert van ám sok dolog, amit nem értünk. Nem értjük, hogy a középkori itáliai városok hegemonikus törekvését miért nevezi a Szerző világkormánynak? Nem értjük, hogy Németalföld kereskedői miért akartak világkormányt létrehozni. Az sem teljesen világos, hogy a FIFA, vagy a Postaügyi Unió, vagy éppen az eszperantó nyelv miért tekinthető a globális kormányzás eszközének. Attali az egész világtörténelmet úgy akarja láttatni, mint globalista és antiglobalista erők harcát. bizonyos szempontból igaza is van- de azt gondolom, ez a könyv tipikus példája annak, hogyan NEM szabad történelmet írni: tendenciózusan, egy szempontot ráerőltetve mindenre,