Könyvekről mindenkinek

 Szóval, miért is tetszik nekem Cserna-Szabó András:Fél négy/fél hét/ Félelem és reszketés Nagyhályogon című könyve? Leírnék itt néhány okot, elemzési szempontot, ha úgy tetszik, de az igazi ok az, hogy nagyon jót szórakoztam rajta. Ez persze önmagában kevés mert a Kedves Látogató esetleg megtalálná kérdezni azt, hogy jó, jó, de miért szórakoztál olyan jót rajta, ember? Leginkább erre lennék kíváncsi!  Hát, ha már ennyire kíváncsi, ami nehezen érthető,felelném, akkor az alábbi szebbbnél szebb, kívánatosabbnál kívánatosabb okokat, szempontokat sorolnám fel: 1. Címet adni tudni kell. Cserna-Szabó, no meg, gondolom, a Szerkesztő, igencsak magas, mondhatnám:művészi szintre fejlesztették a címadást, mint az irodalmi projektek fontos részműveletét. Néhány gyöngyszem a sokból:A megfejthetetlen Csepregi-vetületek; A 78-as Moszkvics;A legnagyobb szentesi barokk metafizikus költő; Felsőpárti Pandász és hasonlók. És feledjük magának a könyvnek a címét, mely akkor magára vonja a figyelmet, ha az i

 Karl Mayt elsősorban vadnyugati könyvsorozata, s két nagy hőse nyomán ismerjük. Csakhogy a német kalandregényíró másokkal, más fikciós hősökkel is kitűnő kapcsolatban állt, úgyhogy róluk is írt történeteket. A megjelenésük idején ezek a művek is bestsellerek lettek, csakhát az ezernyi más problémával és olvasnivalóval terhelt utókor valahogy elfeledte őket. Ilyen elfeledett könyv az Olajkirály is, melyről most azonnal közlünk egy spoilert. Hogy így csináljunk kedvet az olvasáshoz... A történet színhelye a Vadnyugat,annak is az egyik legnyugatibb vége, idő:valamikor a 19.század.Az USA Arizona államában akkoriban még gyenge a közigazgatás, az államot képviselő pár tucat rendőr ( nem is legfelkészültebbek, inkább száműzetésnek tekintik, hogy ide helyezték őket) teljesen esélytelen a fegyveres banditákkal szemben. Aki bajba kerül, errefelé csak magára számíthat.  Arizona fővárosától néhány kilométerre áll Kelly kocsmája.Az ír férfiú csak a kocsmában érzi jól magát, éjjel-nappal munkahelyé

 Az 1980-as években új,fiatal írókból álló nemzedék bontogatta szárnyait Magyarországon. E nemzedék tagjainak már semmi köze nem volt a Kádár-korszak hivatalos kulturális-művészeti irányzatához,a szocialista realizmushoz. Ők valódi, vérbeli realisták voltak. Be akarták mutatni a "társadalom alatti társadalmat",a periférián élők,a kocsmatöltelékek,a kisstílű bűnözők,a prostik,a mindenféle szélhámosok világát-egyúttal hangsúlyozva,hogy a hivatalos tagadással szemben létezik ilyen világ a szocialistának mondott Magyarországon is.  Tardi Gábor e nemzedék jeles képviselője. Az anyukák álma című könyvében egy,a hivatali lélektelen unalomtól,a normálisak világától menekülő,önmagát tehetséges művésznek tartó fiatalember történetét beszéli el. Hősünk épp a képzőművészeti újság szerkesztőségében lófrál,és hallgatja a munkáiról szóló megsemmisítő kritikákat("leheljen életet ezekbe a vackokba...."),amikor megismerkedik Robikával,a közismert-bár,úgy látszik,mindenki által azért

 Bólya Péter orvos és író volt. Nagyszerű regényeket alkotott,ennek jó példája a C-dúr,fisz-moll.Nyáridő című kötet,amely egy nagy -és egy kisregényt tartalmaz. A C-dúr,fisz-moll főhőse,Ágoston László,értelmiségi családból származó,frissen érettségizett fiatalember,akit helyhiány miatt-ami,lévén az 1960-as évekről szó,ki tudja,mit takar-nem vesznek fel az ELTE magyar-történelem szakára. Ágoston ekkor zenetanárához fordul,ajánljon neki valami jó,állandó zenészi állást. Ágoston ugyanis dobol,és igen tehetségesnek tartják. Így kerül főhősünk D-be,a poros,de egyáltalan nem unalmas alföldi kisvárosba,ahol kocsmazenész lesz. Főnöke,a zongorista,egyszerűen nem normális,főbérlője kissé boszorkányszerű,de amúgy rendes öregasszony. Ágoston itt,ilyen közegben ismerkedik az élet sűrűjével,no és a szerelemmel. A regény nem ifjúsági,de azért fiataloknak szól.  A Nyáridő egy kiugrott gyári munkás balatoni kalandjait beszéli el. Bende Ferencnek már elege van abból,hogy áll egy gép mellett,és a fejére

Ne pajzánkodjunk!Nagyon szellemes a cím, egy Fiányos mondattöredék, s manapság a hiány inspirál, mert be kell tölteni valamivel az űrt, például megtudni, hogy kicsoda F (úr? szerv?), és mi a bánatot keres ebben a történetben. Amúgy rokonszenves könyv Kalapos Éva Veronika tollából- meg persze a Kiadóéból- ez az F mint, a nyelvezet az úgynevezett intelligens nyócker, Krasznahorkai jobb napjait idézi, néha egy-egy csúnyácska szó, de azért nem veri ki azt a bizonyos biztosítékot, mely nem álszentség, csak jóízlés, nem veri ki ez azt, az ezt, kocsmák és hirtelen magányok világa ez, végletek iránti vágyaké, meg a végletek kerülése iránti vágyaké, mert mindenki szeretne egyszer normálisan, mondhatni, középosztálybelien élni, az az ügyvédnő például példa lehet a törekvők számára de hogy ha egyszer az emberlánya orra előtte férfiak verekszenek a korcsma előtt, és valami Zorrós-kapucnis- fekete- láthatatlanság kell hogy kihúzza onnan, és innentől már megint nem a konszolidáció következik, han