Könyvekről mindenkinek

Az Ünnep című könyvben Tóth Krisztina válogatott versei olvashatók. Aki pedig a verseket válogatta, nem más, mint a kitűnő költő, irodalmár, Lator László. Talán megbocsátják nekem, de most nem konkrétan a könyvről fogok írni. Inkább azt szeretném elmagyarázni, miért is tartom Tóth Krisztinát a legnagyobb élő költőnknek- ha ugyan van létjogosultsága efféle rangsorolásnak, szerintem bizonyos mértékig van. Szóval, miért is nagy költő Tóth Krisztina? 1. A keresztény világszemlélet szerint egyszerre élünk egy látható és egy láthatatlan világban. Tóth Krisztina képes arra, hogy verseiben egyszerre láttassa a kettőt. Például a Macabre című versben van egy látszat, van a sok szambázó ember, de tudjuk, látjuk, hogy van emögött valami, amit csak azok látnak akik hisznek a versekben. Akik ünnepnek tartják a könyvet. 2. Tudomásul kellene azt vennünk, hogy a vers nem próza, és nem pusztán filozófia. A vers képzőművészet, a vers rím, ritmus, dallam. Tóth Krisztina remekül bánik a zenei- nyelvi

A magyar zene világszínvonalú, ráadásul még szeretjük is- mondta egyszer az általános iskolai énektanárom. Igaza volt. Bizonyos dalok, pentaton dallamok annyira beleitták magukat a magyar lélekbe, hogy nem kis részben ettől érezzük magunkat magyarnak. Ki az, aki ne ismerné a Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod, az Elvesztettem zsebkendőmet vagy éppen az A csikósok, a gulyások, kis lajbiban járnak című dalokat? Gyerekkorunk emlékei ezek, már az óvodában, általános iskolában tanuljuk őket, dúdoljuk a dallamokat, mikor hazafelé tartunk az iskolából, persze, ha az osztálytársaink ezt megtudnák, ki is röhögnének, merthogy ők a pop-rock-rap "zenetartályból" emelik ki a maguk kincseit- állítólag... Az a helyzet, hogy kissé ciki lett autentikus magyar népdalokat énekelni. Ezért kellene mindenkinek, minden magyar embernek, aki csak e hazában él, elolvasni a Dobszay László szerkesztette A magyar dal könyve című művet. Ha énekeljük ezeket a kis dalokat ( melyeknek általában több variá