Könyvekről mindenkinek

 Az ausztrál újságíró, Keith Suter, könyve afféle bevezetés a színfalak mögé:hogyan alakultak ki, s miként alakulnak azok a folyamatok, melyek jelenlegi világunkat meghatározzák. Az 50 fontos kérdés a világról egyaránts szól érdeklődő és nyitott fiataloknak és tapasztalt, sokszor a mindentudás pózába helyezkedő felnőtteknek. Meglepetések várják azokat az Olvasókat, akik úgy vélik, hogy minden tudnak a világról. E könyvajánlóban nem spoilert közlök, inkább hozzászólnék, reflektálnék az egyes kérdésekre, talán így sokkal jobban rá tudunk fókuszálni a könyv tartalmára, és gondolkodunk, nyitott szemmel nézzük a világot.  1. Az első kérdés úgy hangzik, hány ország van a világon és létrejöhetnek-e újabb országok?Suter nagyon szépen ismerteti a 17.században kialakult vesztfáliai rendszert, a nemzetállamok 19.századi kialakulását, annyiban azért ellentmondanék neki, hogy véleményem szerint ez a folyamat-az államok kialakulása- a mai napig nem zárult le, a világ országainak többsége nemzetállam

 A kitűnő könyv Szerzője, Shannon Houde,hosszú éveken át dolgozott coach-ként.Azt tapasztalta,főképp a fiatal munkavállalók körében, hogy sokan közülük nem elégednek meg azzal, hogy munkájukkal profitot termelnek egy vállalatnak, hanem ettől valami többet akarnak:olyan munkát, amely jól fizetett, kreatív, ugyanakkor hozzájárul az embesiség nagy problémáink megoldásához. Segít megoldani a globális éghajlatváltozás problémáját, közreműködik a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásában. Megszületett a hatásgazdaság:az e területen tevékenykedő vállalatok, a nyereség termelésén túl, valami nagyobbat akarnak. Szerző azt is meglepetten tapasztalta, hogy voltak fiatal, ambíciózus vezetők, akik jelenlegi nayagi juttatásaik csökkentésébe is beleegyeztek volna, ha a hatásgazdaság területén tevékenykedhetnek.  Így aztán Shannon Houde megírta Jó munkát! című könyvét, amit azoknak ajánlunk, akik: - valamilyen nagyobb cégnél dolgoznak, de jelenlegi munkájukat lélektelennek érzik - akik komolyan gond

 A könyv alcíme:Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot, avagymiért álnak jobban a dolgok, mint gondolnánk. A kötet társszerzői:Ola Rossling, Anna Rossling Rönnlund Aki rendszeresen olvas médiát,azt gondolja, hogy a világ országait két csoportra oszthatjuk:gazdagokra és szegényekre. Az egyenlőtlenség nő, a gazdagabbak még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. A világ lakosságának nagy része nem jut rendes iskolááztatáshoz, a Földünkön kipusztuló állatfajok száma nő.  Hans Rossling svéd orvos és társadalomtudós egész munkásságát annak szentelte, hogy lerombolja a médiaaalpú gondolkodást, és helyette a tényalapú gondolkodást tegye uralkodóvá.Hogy mi a különbség, az kiderül, hogy végigolvassuk ezt a könyvet. A rendkívül sokrétű, olykor megdöbbentő adatokkal szolgáló mű lényeget az alábbiakban foglalhatjuk össze: Nem ismerjük a világ alapvető tényeit. Az ezzel kapcsolatos teszteken még a véletlenszerűen tippelő csimpánzok is jobban szerepelnének, mint a davosi világgazdas

A Baylis-Smith-Owens szerkesztőhármas által jegyzett Világpolitika és globalizáció című könyv eredetileg egyetemi-főiskolai tankönyv, a nemzetközi kapcsolatok szak alap- és mesterképzősei számára. Azonban olyan jól sikerült, hogy nemcsak ők, hanem politológusok, történészek, humán földrajzosok, szociológusok is eredményesen használhatják, nekik is ajánljuk. Az egyes témákkal kapcsolatos legújabb nemzetközi szakirodalomat összegzi, hozzátéve természetesen a Szerzők, Szerkesztők által végzett kutatások eredményeit.  A könyv kiemelekedően példaadó szemléletéről: minden egyes témában ismerteti az egymástól eltérő álláspontokat, ezeket összegzi, és az Olvasóra bízza, sőt, el is várja tőle az önálló vélemény kialakítását. Minden fejezetben vannak kifejezetten a pro és kontra érvelés gyakorlását elősegítő úgynevezett " Vélemények ütköztetése" blokkok. Itt felvetnek egy adott problémát ( hasznos volt-e az emberiség számára Hirosima és Nagaszaki;Jó képet ad-e a psztstrukturalizmus arr

 A könyv alcíme:Egészség, gazdagság és az egyenlőtlenségek eredete. Angus Deaton, aki 2015-ben közgzdasági Nobel-díjat kapott, A nagy szökés című könyvében egyedülálló koncepció alapján keres magyarázatot a következő kérdésekre: - Miért gazdagabb, fejlettebb az egyik nemzet, mint a másik? - Miért jobb az egyik ember életminősége, mint a másiké? - Hogyan és miért tudnak egyes elmaradott országok felzárkózni az élvonalbeliekhez, míg másoknak ez nem sikerül? Deaton koncepciója az, hogy együttesen vizsgál két, az életminőség szempontjából nagyon fontos tényezőt ( ezzel egyedülálló a közgazdasági szakirodalomban): - anyagi fejlettség, nemzeti jövedelem - egészségügy, várható élettartam.  Megállapíthatjuk, hogy a kettő nem mindig korreleváns.  Megtudhajuk, mit is mér valójában a GDP, a GNP, és miért alkalmas minden másnál jobban a GDP PPP az egyenlőtlenségek mérésére. Megismerkedünk- ha még nem tettük- a logaritmikus skálával, nem is olyan ördöngősség. Egybevetjük a különböző országok boldog

 Jürgen Habermas neves német politika-, jog-és társadalomtudós Esszé Európa alkotmányáról című könyvében nem egy szó szerinti,tételes alkotmánytervezetet vagy szöveget közöl,hanem azokat az alapelveket összegzi,mely alapelveken szerinte egy európai alkotmánynak nyugodnia kell.  Habermas szerint egy ilyen jogi dokumentum alap-princípiuma az emberi méltóság kell,hogy legyen. Az emberi méltóság részben korábbi jogi dokumentumok (pl.ENSZ-alapító okirat,ILO-alapdokumentum stb.) meghatározásain kell nyugodnia,másrészt társadalmi közmegegyezésen kell alapulnia. Az "emberi méltóság" tehát jóval tágabb értelmezési tartományt alkot,mint az "emberi jogok". Az emberi méltóságnak pedig az európai polgárok társadalmi közmegegyezésén kell nyugodnia. De hogyan lehet valakiből európai polgár?Minden uniós állam polgára európai polgár-a jelenlegi gyakorlat szerint-vagy legyen egy transznacionális európai szervezet nemzetektől független jogrenddel?Egyáltalán:az unió jogalanyai az uniós

A könyv alcíme kissé rázós: Hogyan válik a politikai iszlám a CIA fegyverévé Ha az, amit F. William Engdahl ebben a könyvben leír, az bizony jelentősen módosítja a 20-21.századról alkotott történelmi ismereteinket. Azt még tudtuk, hogy az USA támogatta a Szovjetunió ellen Afganisztánban harcoló mudzsahedeket, azt még tudtuk, hogy ezek a katonák kapcsolatban álltak Oszama bin Ladennel. Azzal azonban már nem igazán vagyunk tisztában, mi az összefüggés a boszniai polgárháború és a CIA, vagy a kilencvenes évek orosz-csecsen háborúi és az USA között, mint ahogy azzal sem voltunk tisztában, mi köze van a Szerző szerint álszent Amerikának ahhoz , hogy Koszovóban felvirágzott a kábítószertermesztés. Sok mindent nem tudunk. Az elmúlt évtizedek történelmének lényege a háttérben zajlott, a média pedig nem adott információkat arról, milyen piszkos alkuk bonyolódnak a színfalak mögött. A média szemében Rugova egy hős, Oszama magányos gyilkos, Szrebrenicában pedig az ENSZ-csapatok hibáztak. Utóbb

Csak azért nem haragszom, mert a harag rossz tanácsadó- különben is, miért kellene haragudnom egy könyvre? Egy olyan könyvre, f. William Engdahl: A gondolatgyárak c- könyvére, melynek megírását, a jószándék vezette. Szerző, kitűnő újságíró különben, azt tűzte ki feladatául, hogy lerántja a leplet a globális világot irányító sötét elitről. Engdahlról annyi kiderül: jó újságíró, és betyárul rossz történész. már az hiba, hogy a történelmet egyetlen láncra felfűzve képzeli el, az egyes elemek, mint apró műanyag gyöngyök a Nagy Globális Összeesküvés nevű láncon. Ez nyilvánvalóan nem lehet így. Ahhoz, hogy alkotó módon közelítsünk az olvasás élményéhez, meg kell próbálnunk egyenként eleve megcsodálnunk a gyöngyöket. Engdahl nem ezt teszi. Az ENSZ-t példának okáét egybemossa az univerzalista szervezetekkel. Holott az ENSZ megalakulása történelmi szükségszerűség. A második világháború után magához térő világnak biztosíték kellett, valami garancia, hogy harmadik világháború már nem lesz. Ezt

Ha manapság a határokról hallunk, ezek a szavak jutnak eszünkbe: migráció, nemzetállam, nemzettudat. Thierry Baudet könyve, A határok jelentősége, arra tesz kísérletet, hogy megmagyarázza: miért is alakult ez így? A kísérlet sikerült, a holland újságíró átfogó képet ad Olvasóinak a 21.század talán legnagyobb problémaköréről: az államról. És mindazokról az erőkről, melyek az államot lebontani akarják. A könyv első fejezete az állam kialakulásának történetét tekinti át. Rámutat, hogy a modern állam egyrészt a középkori feudalizmus, másrészt az univerzalitásra törekvő egyház ellenében jött létre. A pápai állam soha nem mondott le arról, hogy világi uralkodókat irányítson, s az egész keresztény világ fejének tekintse magát, ideértve a világi dolgokat is. Baudet részletesen elemzi a külső és belső szuverenitás fogalmát, már itt utal arra, hogy napjainkban is vannak erők, melyek a szuverenitás aláásására törekszenek. Szól arról, hogyan alakultak ki a nemzetek, mi a viszonya nemzetnek és ál

Magyarország 20. századi történetének tanulmányozása során nem szabad figyelmen kívül hagynunk a külföldön megjelenő magyar lapok írásait és azok hatását. A Szabad Magyarság című újság New Yorkban jelent meg, az amerikai magyarság lapja kívánt lenni, és utólag azt mondhatjuk, meglehetősen éleslátó módon, illúziók nélkül tájékoztatta a magyar külföldi Olvasókat a forradalom és szabadságharc eseményeiről. A cikkek szerzői nem fűztek sok reményt  Nyugathoz. Többször is hangoztatták a Nyugat tétlenségét. Nem ígérgették, hogy majd az ENSZ, majd Amerika...Ez az álláspont akkoriban ritkaságnak számított. Nagyon pontosan látták, hogy a Kádár- kormány egy nemzetáruló kormány. Nem dőltek be  Kádárék Rákosi-ellenes szlogenjeinek, tisztában voltak azzal, hogy, a Szovjetunió által hatalomra juttatott bábkormánnyal van dolga Magyarországnak, melyet a lehető leghatározottabb módon el kell utasítani. Utólag csak annyit mondhatunk: Bravó, Szabad Magyarság! Ahogy a nagykönyvben meg van írva: csakis

Kulcsár István tudósítóként érkezett amerikána az 1980-as évek végén, s még arra is volt energiája, hogy az éjfélig tartó napi munka után még könyvet is írjon tapasztalatairól. Újságíróhoz méltó könyv kerekedett ki belőle, szemléletesen mutatja be a korabeli USA-t. Járunk az ENSZ székházában éppúgy, mint a Houston Űrközpontban, megtanulunk hitelkártyával fizetni, közlekedni a New York-i metrón, de olyan rendezvényekre is eljutunk, mint a Nem Orléans-i karneválok egyike, vagy éppen az Amerikai Szamoán élő indián törzsek gyűlése. Szerintem ez a legjobb útibeszámoló Amerikáról. Külön ki kell emelni, hogy ( bár a könyv a rendszerváltás előtt jelent meg) annak a vulgáris kommunista Amerika-ellenességnek ebben a könyvben nincs nyoma. Az egyetlen dolog, miről a Szerző, nagyon helyesen, elítélőleg szól, az a Klu-Klux-Klan tevékenysége. Ebben csak egyetérthetünk vele.