Könyvekről mindenkinek

 Ha egyszer arra kérnének egy magyar embert, foglalja össze öt oldalban, mit kell tudni a hazájáról, Bödőcs Tibor neve egészen biztosan szerepelne legalább egyszer azon az öt oldalon. A színpadon és az irodalom szférájában oly ellenállhatatlan Bödőcs Tibi megkerülhetetlen összetevőjévé, lényegi komponensévé vált mindannak, amit ma Közép-Európában" élet"-nek hívunk. Nehezen tudnám ezt a világot elképzelni nélküle. Humora a valaha volt legmagasabbak közé emeli:fergeteges, derűs, és a mindennapi magyar valóságból indul ki. Meg se kínáltak című könyve egyfajta történelmi panorámát nyújt:Magyarország történetét mutatja be a kisemberek, az egyszerű átlagpolgárok szemszögéből. Itt a mindenkori gazdasági-társadalmi-politikai elit legfeljebb csak együttérzésre számíthat, pénzre nem.Az egy oldalra jutó fergeteges poénok száma átlagosan jóval több, mint egy, ezért a könyvet csak óvatosan, elmélyülve,mintegy költői magányban lehet olvasni. A röhögésünk ugyanis nem lehet annyira bántó, ho

 Gyurkó László (1930-2007) a huszadik század második felének magyar sikerírója volt, számtalan színházi előadás, film,prózai alkotás fűződik nevéhez. Legtöbben mégis az Arcképvázlat történelmi háttérrel című Kádár János-életrajzról ismerik nevét. A halálugrás kevésbé ismert kisregénye, mely a Magvető Kiadó RaRe sorozatában jelent meg, és megjelenése idején, az 1970-es évek végén, méltatlanul kevés figyelmet kapott. Pedig érdemes róla beszélni, még akkor is, ha nem éppen hibátlan irodalmi alkotásról van szó. A Halálugrás című elbeszélés/kisregény a Kádár-korszakbeli magyar értelmiségi nők sorsát írja meg. A főhős, akinek neve nem derül ki ( ezzel is azt jelzi Gyurkó, hogy nagyon sok emberről lehetne itt szó), éppen gyászolja férjét, a rendkívül értelmes, kedves, társaságbeli Miklóst, aki valóságos értelmiségi csapatot hozott össze a házaspár nyaralójában. Gyászában egyedül van, ebből kiderül számára, hogy környezete pusztán a Miklós feleségének tekintette, nem ismerték őt el önálló szel

 Ha egy átlagos európai polgárt megkérdeznének, mit tud a portugál drámairodalomról, nagy valószínűséggel azt válaszolná: hát, nem sokat. Éppen ezért hiánypótlónak tekinthetjük az Urbán Bálint által szerkesztett Melankólia ezerrel. Kortárs portugál drámák című könyvet. Először arról szeretnék a kötet kapcsán írni,igaz-e, hogy a portugál drámák olyan melankolikusak, minden optimizmusát vesztett társadalmakat ábrázolnak? Szerintem nem. Pár sorral alább majd fogunk olvasni az Emberi Pajzsok című színműről, amelyben a tragikus alaphelyzetet igencsak komoly humor, szatíra színezi. Elolvasván a műveket, nem gondolom, hogy depresszióssá lenne tőlük az Olvasó. Némi világszéle-hangulat tényleg van, ez az ország fölrajzi elhelyezkedéséből fakad, de ez nem vészes, Semmivel nem szomorúbb, mint mikor magyar Szerzők ecsetelik közép-európai sorskérdések megoldatlanságából fakadó bánatukat.  José Maria Vieira Mendes:A feleségem című darabja remekmű. Az első fejezetben kicsit metaforikus stílusú jelemz

 Borbély Szilárd posztumusz verseskötete az antik mítoszok világát, nyelvi és kulturális keretébe ágyaz egy sajátos, csak a Kárpát-medence keleti felére jellemző népi-népies tematikát. Az antik világ és a 20.század világa békés-békétlen együttélésben találkozik. Nekünk, 21.századi Olvasóknak pedig mindegy, milyen messze megyünk vissza az időben,a mi kultúránk annyira speciális, hogy semmilyen régebbi kultúra alulnézeti megjelenítését (az "egyszerű ember", ugyebár...) nem tudja automatikusan magába fogadni. Meg kell értenünk az antikot, s meg kell értenünk a 20.század második felének kolhozosított falusi társadalmát.  A Bukolikatájban. Idyllek cím ironikus. A Szerző azt jelzi vele: íme, itt az a táj, ahol a történelem vigaszosabb időszakaiban pásztorkölteményeket írtak a költők, ma pedig már költők sincsenek, csak téeszelnökök meg agronómusok, akik még a keserves, véres-verejtékes munkáért sem hajlandók fizetni. Ez egy elszürkült, minden idealisztikus vonásától megfosztott par

 Simon Márton lírája nagyon megfogja, áthatja az Olvasót, tetőtől talpig.Úgy érkeznek meg ezek a versek szívünkbe, mint szelíd, rábeszéléssel dolgozó kedves hódítók, akik azért jöttek,hogy kicsit megnemesítsék elszürkült- elunott, fogyasztóivá vált mindennapjainkat. Túllépnek a száraz intellektuson, lekísérnek bennünket a mélybe.Magyarázatot adnak jelenségekre, amit eddig is értettünk, csak nem így, és nem ennyire pontosan. A Dalok a magasföldszintről című kötet csak véletlenül került a kezembe,mindig halogattam az olvasását, de rosszul tettem, mert nagyon egyedi, furcsa,csak Simon Mártonra jellemző versekkel van teli.  Simon Márton verseiben legtöbbször valamilyen epikus helyzetből indul ki. Ezek a legváltozatosabb tettek, cselekedetek, gondolatok, vagy éppen nem tettek, nem-cselekdetek, nem gondolatok. A merülés elmélete című versben a Hold krátereinek elnevezésén csodálkozik egy fiú. A teendők című vers azzal kezdődik, hogy valaki felszóít valakit, hogy dobjon ki mindent. A véletlen

 Volt a magyar történelemnek egy korszaka, melyben minden tett és mondat és vers olyan forrónak, néha lelkesítőnek, vagy legalábbis biztonságosan langyosnak tűnt:ez volt a több, mint harminc éven át tartó Kádár-korszak.Aztán ennek a történelem véget vetett, de valahogy a dolgok nem akartak langyosak maradni. Egyesek - magukat önmaguk gyártotta mondákon, mítoszokon agymosva- szörnyekké fúvódtak és ordítani kezdtek, mások kiszálltak a játékból, s voltak helyek, ahol látszólag minden maradt a régiben, csak épppen kihűlt ( Keresztény és közép).A Hideg című könyv erről a korszakról, a világszintű váltásról, a semmi-nem-olyan-mint-amilyennek gondoltuk- korszakról szól. És az egyénben végbemenő paradigmaváltásról. Kemény István kiválóan ábrázol, gondol, kibont, elhallgat, játszik ( igen, ilyen is van), mindig, amit kell. Ez a könyv, a Hideg című versgyűjtemény, lelki-szellemi ajándék, tőle, mindannyiunknak.  A bzonytalanság lett a norma. Az első versciklus címe.Igen, nem,talán. Csak az Igen-t

 Márton László könyve jelentősen hozzátesz ahhoz, amit " minőségi magyar irodalom"-nak nevezhetnénk. Az Amit láttál, amit hallottál című könyv telis-tele van kiváló prózával, elbeszélésekkel ( nem novellákkal!), elgondolkodtat, inspirál ( engem például arra inspirált ,hogy nézzem át egyetemista koromból fennmaradt, szekrények mélyén őrzött írásaimat.). Úgy igyekszik újat hozni irodalmunkba, hogy nem jelzi ennek az újat-teremtésnek szándékát. Elbeszéléskötetről igen nehéz spoilert közölni, ezért inkább kiemelnénk ebből az irodalmi aranybányából néhány rudat, és ezekről a kiemelt alkotásokról írnék néhány mondatot.  Az ablakkeret.A könyv nyitó elbeszélése ifjúi és felnőtt életet szembesít egymással- ez a bizonyos " találkozás egy fiatalemberrel" Karinthy-féle problematika 21.századi változata. Dobó Pisti ( az egri hősnek csak névrokona) éppen hazafelé baktat és arra gondol, hogy ő már mindig is Dobó Pisti marad, ő már megreked ennél a dobopistis léthelyzetben. Ekkor t

 Italo Calvino a 20.századi olasz irodalom egyik legnagyobb alakja volt.Műveiben a komikum szerepét vizsgálta az irodalomban, regényei, elbeszélései többnyire metaforikus- allegroikus értelmezést kívánnak meg. A cselekmény mögött mindig ott lapul egy nagyobb összefüggésbe ágyazott gondolat a társadalomról, vagy csak úgy általában az emberi természetről. A kettészlet őrgróf című regénye látszólag történelmi regény, valójában a jelenről, Olaszország akkori társadalmáról szól. Ebben a könyvajánlóban egy rövid spoilert közlünk, amiből talán kedvet kap az Olvasó Calvino életművében történő mélyebb kutakodáshoz.  A cselekmény a koraújkorban játszódik. Bohámiára ráront a török, apokaliptikus pusztítást hozva az országra. Mindenfelé hullák, megcsonkított tetemek, pestisben elpusztlut állatok. Medardo di Terralba őrgróf és csatlósa, Curtizo, bevonulnak. Élete első csatájában a hazafias felbuzdulástól lelkes őrgrófot egy buzgó török kardja szabályosan félbevágja. Az orvosok mindent megtesznek ér

 Milan Kundera (sz.1929) az európai irodalom élő legendája, nemzetközileg elismert klasszikusa. Csehszlovákiában született, de emigrálni kényszerült, ma Franciaországban él.Szinte minden műve a legmagasabb osztályba tartozik. Azonosság című regénye egy középkorú francia párról szól, akik olyan belső szenvedésen mennek keresztül, amit még egy nagyszerű író sem képes teljes pontossággal megfogalmazni. A regény cselekménye a jelenben, az élő realitásban indul, aztán valahol egy különös, nyugtalanító álomban ér véget. Nagyon rövid spoiler következik, némi értelmezéssel megfűszerezve. Jean-Marc és Chantal középkorú, értelmiségi francia pár. Hogy kicsit kiengedjék a munka gőzét, a messzi Normandiába utaznak, pihenni. Chantal itt döbben rá, hogy véget ért a fiatalság: már nem fordulnak meg utána a férfiak. Aggodalmát elmondja a férfinak is, akit eléggé érzékenyen érint ez a vallomás, merthogy úgy érzi, a nő semmibe veszi, lekezeli. Hazatérve a nyaralásból, Chantal furcsa leveleket kap egy ism

Ez az ifjúsági regény az 1980-as években íródott és jelent meg magyarul is, ám olyan, mintha a 21.század terméke lenne. Christine Nöstlinger német írónő: Konzerv Konrád című könyvével tehát évtizedekkel megelőzte korát. Képzeld el (ja: te vagy a regényben szereplő felnőtt), hogy egy reggel kinyitod a lakásod ajtaját, és ott van a lábtörlőn egy csomag. Kibontod, és ott van benne egy fémalkatrészekből és valami furcsa anyagból készült gyermek-formájú valami. Olyan, mint egy robot, csak éppen nem tud semmit. először mit tennél? Próbálnál megszabadulni a kellemetlen tehertől. Aztán mégiscsak kibontanád. Aztán mégiscsak kipróbálnád, mit tud, mire tanítható. Aztán, ahogy egyre emberibbé válna az a csomag ( hiszen embertől, azaz Tőled tanul mindent), egyre inkább megszeretnéd. Végül kialakulna egy szülő- gyermek kapcsolat. Véleményem szerint Christine Nöstlinger az apaság metaforáját alkotta meg. Az apa is ilyen: először úgy néz a gyerekre, mint valami ufóra. Aztán szépen lassan formálni k

Hát, aki éppen depressziós, vagy csak bántja az élet, nem ebből a könyvből fog vigaszt nyerni, az biztos...Bödecs László :Az árvíz helye című verseskötete ugyanis elképesztően melankolikus, levert. Hiányköltészetnek is szokták az ilyet nevezni: minden kiürült, az öröm forrását nem találjuk, mindennek csak tere  van, igazi tartalma nincs. A letargikus-melankolikus hangulatért azonban kárpótol a közölt versek igen magas színvonala. Bödecs László költészetének alapegysége a mondat. Nem végtelenbe tartó körmondat, hanem nagyon is tagolt, higgadt vonalvezetésű mondat. Ezek a cselekvő mondatok, mint egyfajta keretek ( terek?), rejtik magukban a költői eszközöket: metaforákat, jelzős szerkezeteket. Amelyek sosem válnak puszta dísszé, ékszerré, hanem szervesen összefüggnek egymással az adott versen belül. Több esetben maga az egész mondat egymásra épülő metaforákból összeálló épület ( pl. az Ez sem című vers elején). Máskor a tőmondatokban fogalmazott kijelentés mintegy tételmondatként szol

Bevallom, mielőtt hozzáfogtam volna az olvasáshoz, soha nem hallottam se az íróról, se a könyvről. De meg kell állapítanom: Az Eddie fattyúja egy elképesztően jó regény! Ne hagyja ki senki! Ifjú Thomas Mann, aki tönkrement vállalkozó, és nem rokona a híres német írónak, és elképesztően masszív alkoholista, egyik reggel egy csecsemőt talál a háza küszöbén. Úgy dönt: véghezviszi élete legnagyobb dobását, és felneveli a kicsit. Mindezt úgy, hogy semmiféle tapasztalata, és semmiféle anyagi forrása nincs ehhez. Dr. Connor, a falu mindentudó doktorbácsija eleinte segít neki a műveletben, ám egy napon úgy összevesznek Mannal, hogy Mann egy whiskysüveget a dokihoz, Mann egyedül marad. Gyakran gondol a múltra: a rosszul elsült katonai pályafutásra ( második világháború), a tönkrement struccfarmra, régi szerelmekre. Miközben szakadtatlanul zajlik a jelen, fokozatosan tárul föl a múlt. Kowalski elképesztően jó írói technikával rendelkezik. Az időkezelés, a metaforák használata, a folytonos iro

A Szóvihar című könyv a kitűnő költő, Lackfi János 1988 és 2003. között megjelent verseit tartalmazza. A viszonylag tág időtávlat miatt szinte természetes a költői műfajok sokszínűsége, a költői magatartás folyamatos változása. Éppen ezért, mintegy lelassítva a mozgóképet, kiemelnék a kötetből- ajánlásképp- egy fontos motívumot. Mégpedig a rendkívül kifejező címadást. Magyar poéta utoljára Arany János volt, aki figyelemfelhívó és kifejező címeket tudott adni verseinek ( pl. Szondi két apródja). Kassák Lajos verscímei viszont megosztók: az avantgarde-utálók fanyalognak, mert sok a szám... Lackfi János úgy ad címet, hogy egyúttal az már a vers első sora is- a befogadó szempontjából. Vegyük pl. Lángpohár című versét. Ha olvassuk ezt a címet, rögtön megfogalmazódnak bizonyos kérdések: 1. Ez egy olyan pohár, ami lángból van? 2. Ez egy olyan pohár, amely lángra gyújt ( mondjuk a szívet)? 3. Ez egy pohár, amiben láng van? Miért tárol valaki egy pohárban lángot?  Vagy ott van az "