Könyvekről mindenkinek

 Tegyük fel magunknak a kérdést: mit tudunk mi, természettudományokban, geológiáan, paleontológiában igen csak részlegesen képzett átlagemberek a Föld ember előtti, több milliárd évet átfogó történetének eseményeiről? Legtöbben azt válaszolnánk:semmit. Magyar viszonylatban már az jó teljesítménynek számít, ha valaki egyszerű polgár fel tudja sorolni a földtörténet korszakait. Ennek a hatalmas időszaknak, a Föld ember előtti történetének megértéséhez segít hozzá az amerikai tudományos újságíró, Peter Brannen: A világ végei avagy a földtörténet tömeges kihalásai című könyve. A rendkívül olvasmányos,közérthető stílusban írt könyv egyfajta földtörténeti bevezetésként is alkalmazható. Hatalmas erénye, hogy bátran ütközteti egymással az ellentétes tudományos álláspontokat,meg is szólaltatja az azokat képviselő tudósokat. Brannen nem szobatudósként viszonyult tárgyához:elkísérte terepmunkára az általa megkérdezett paleontológusokat, geológusokat. Az is nagyon plasztikussá, dinamikussá teszi A

 A könyv címe Arnold Toynbee brit történész egyik-mottóként is idézett-aforizmájára utal,miszerint a történelem nem más,mint egyik átkozott dolog a másik után. Jodi Taylor műve szerencsére nem kultúrpesszimista,hanem nagyon is élénk,eleven,jó humorú,modern sci-fi,illetve inkább kalandregény,de ezt Olvasója válogatja. Következzék egy rövid spoiler,aki nem szereti,a következő bekezdés aljáig ugorjon!A főhős és narrátor Madeleine Maxwell (becenevén Max,de azért nőről van szó)ambíciózus fiatal történész,aki egykori tanára révén állást kap a St. Mary Történettudományi Kutatóintézetben. Különleges feladatokra képzik ki a munkatársakat:vissza kell utazniuk az időben,személyesen át kell élniük a múlt valóságát,dokumentálni kell mindent,így kell korrigálni történeti tudásunk hiányosságait. Mindeközben kívülállónak kell maradni,nem szabad beavatkozni az események menetébe. Ez nem minden jelöltnek sikerül. A peterloo-i vérengzéshez kiküldött munkatárs például megpróbált megvédeni egy anyát,kis hí

Lesznek talán, akik számára Jules Verne még Verne Gyula, szerintem úgy is jó, de azért maradjunk az eredeti francia változatnál...Az Utazás a föld középpontja felé Verne legkevésbé vernés könyve, ugyanis az itt leírt tudományos " tételeket" azóta mind megcáfolták. A könyv ugyanakkor kalandregénynek, szórakoztató olvasmánynak kitűnő. Lienbrock professzor, a tipikus szórakozott német tudós, talál egy óizlandi nyelven írt kéziratot, melyben egy felfedező leírja, hogy járt a föld középpontjában és egy izlandi kráteren keresztül lehet oda leereszkedni. Axel, az unokaöccs, nem igazán lelkesedik az ötletért, hogy elkísérje a professzort Izlandra. Végül persze elutaznak, nagy nehézségek árán leereszkednek a kráterbe, elindulnak a Föld belseje felé. Axelnek az szúrja a szemét, hogy lefelé haladva nem nő a hőmérséklet. A professzort ez inkább lelkesíti.Amikor pedig ivóvizet találnak, a tudóssal madarat lehet fogatni. A legfurcsább az, hogy egy eddig nem ismert földalatti tenger part