Könyvekről mindenkinek

 Parti Nagy Lajos költészetében kulcsfontosságú a Szódalovaglás -mintamondatok nulla-című könyv. Parti Nagy itt tette tökéletessé a nyelvi transzformációkban megnyilvánuló,a magyar avantgarde-ra és a nem-avantgarde-ra egyaránt építő alkotói metódust. A Szódalovaglás nem felhőtlen játékosságot kínál mindazoknak,akik a széthullófélben lévő modern világot kívánták versben magyarázni vagy efféle magyarázatokat szerettek volna olvasni. A versek (azaz mintamondatok) 1985 és 1990 között keletkeztek,a Kádár-korszak hanyatló időszakában és a rendszerváltás hajnalán. Parti Nagy Lajosnál és sok akkoriban alkotói virágkorát élő társánál a gondolattal együtt annak kifejezőeszköze,a nyelv is felszabadult. A wittgensteini gondolatrendszer minden csimm-bunm és dáridó nélkül bevonult a magyar és közép-európai lírába,irodalmi paradigmaváltást hozva létre. Az eredmény pedig egyrészt egy újfajta befogadás. A vers,amint azt az iskolában tanultuk,gyónyörködtet,fennkölt érzelmeket csal elő az Olvasóból,v...

 Jean Back németül alkotó luxemburgi író Amatőr című kisregénye 2010-ben megkapta az Európai Unió irodalmi díját- már csak ezért is beszélnünk kell róla, nem minden alkotót és nem minden könyvet ér ilyen megtiszteltetés. De önmaga jogán is helye van itt, ebben a könyvajánló blogban, ugyanis kitűnő prózai mű. Ha mindenáron stílusirányzatokba akarjuk sorolni, akkor talán a " posztmodern, groteszk formákkal" megjelelülés felelne meg neki, de ennél jóval sokoldalúbb a könyv, megtalálhatók benne a 19.századi eredtű lélektani realizmus stílusjegyei is. A történetmondás nemlineáris, tehát spoilert nem igazán lehet közlni a könyvről, inkább reflexiókkal fűszerezett, nagyon rövid elemzést adnék erről a könyvről.  A Szerző, azaz az elbeszélés narrátora, egy régi novelláját veszi elő, és gondolja újra. Az említett művet annak idején még az egyetemen írta, kelletlenül, pusztán csak kötelességtudatból, meg némi pénzért. A novella egy teljesen kitalált, ám a luxemburgi Dudalenge-ra erősen ...

 Oláh János könyve az egyik legjobb munka, ami ebben a témában valaha is megjelent. Nagyon tág látókörű, ismeretelméletileg felépített, a klímagazdálkodásnak nemcsak szakmai-technikai-de társadalmi oldalát is tárgyalja. Kiemelt fontossággal kezeli azokat a témákat, természeti és társadalmi jelenségeket, melyekre Földünk változó klímája valamilyen formában is befolyást gyakorol. Még olyan, a klímagazdálkodás témájához csak igen lazán kapcsolódó olgokról is szó esik, mint a hipertér problémája, a féreglyukak létezése avagy nemlétezése, illetve a fénysebességnél nagyobb tempójú űrutazás- mert, s ez az igazán elképesztő, ezek a témák is kapcsolatba hozhatók a klímagazdálkodással.  A könyv mondanivalója, gondolatvilága öt vezérel köré épül fel, ezek egyúttal Oláh János művének alcímei is: - konzervatív környezetgatdálkodás - takarékos anyaggazdálkodás - helyi gazdálkodás - közösségintegrálás - bölcs fogyasztás Az első, bevezető fejezetekben a ASzerző tudományfelfogásáról, ismeretel...

 Hogyan is lehetne egy humortól szétdurranó könyvet szépen, objektíven, irodalmilag, esztétikailag, marketing felől közelítve- ajánlani? Reklámozni, kedvet csinálni hozzá, hogy azt ne mondjam, hirdetni? Sehogy. Inkább öszegyűjtöttem azokat az értékes, magasröptű gondolatokat, melyek a könyv olvasása során bennem megfogalmazódtak. hogy elkerüljem a valamely eredeti gondolatom iránti részrehajlás vádját, hogy ne vádolhasson azzal a többi gondolat, hogy valamelyiküket igazságtalanul előtérbe helyezem a többiek rovására, ezért ezen gondolatokat ábécérendben közlöm. Ez ront ugyan valamit az olvasás, mint mindennapi sporttevékenység élvezetén, viszont áttekinthetőbbé teszi a szöveget, s ennél, ugyebár nincs is fontosabb ebben a mai, áttekinthetetlen, összevissza értékektől és értéktelenségektől hemzsegő korban, ami majd egy másik könyvajánló témája lesz.  Jöjjenek tehát a Bödőcs-könyv olvasása közben felmerült gondolatok, a kezdőbetű szerinti ábécérendben!  - Ez a Bödőcs! Úúú, ...

 Toni Morrison amerikai írónő, az 1993. év irodalmi Nobel-díjasa. Regényeiben remekül ötvözi a társadalomábrázolást a költői magaslatokra emelt pszichológiai elemzésekkel. Az igazi sikert a Nagyonkék c. regénye hozta meg számára.  A huszadik század közepén járunk, egy meglehetősen szegény amerikai kisvárosban, ahol mindenféle nemzetiség lakik, leginkább azonban afroamerikaiak. A regény főhőse egy kislány, bizonyos Pecola. Meglehetősen rossz családi körülmények között él, apja masszív alkoholista, agresszíven viselkedik a családjával, édesanyja elméje pedig éppen megbomlóban. A szülők gyakran verekednek. Az apa úgy véli, átok van a családon, mégpedig a csúnyaság. Csúnyának látják magukat, pedig arcuk teljesen átlagos. Pecola is úgy véli, hogy csúnya. Ezért aztán ábrándozni kezd, azt szeretné, ha kék szeme lenne, innen a könyv címe ( Nagyonkék). Azt gondolja, a kék szemtől az egész arca megszépülne. Mivel a családi helyzet tarthatatlanná válik, Pecolát a gyámhatóság elveszi a sz...

 Ez az a könyv, mely teljes mértékben megosztja az olvasóközönséget. Van, aki szerint Konrád György megalkotta a 20.századi magyar irodalom kafkai paradigmájú regényét, van, aki szerint ( hadd idézzem itt egykori magyartanáromat) " olcsó könnyfakasztás, megspékelve posztmodernnel".  Mi az igazság?  Az igazságot senki nem tudja, én csak azt tudom, hogy számomra mit is mond ez a regény, ez a Látogató. A közelmúltban olvastam újra, és rá kellett döbbennem, hogy sokat. És mivel még több, mint ötven évvel megjelenése(1969, éppen túl a csehszlovákiai beavatkozás után) után is sokat mond, meg kell állapítsam, hogy A látogató- jó regény.  Maga T., a tisztviselő, Konrád György allegóriája, mindig is létezett. Elhivatott, de nem zseniális értelmiségi, akit beszippant a bürokrácia. Szociális ügyekkel foglalkozik Erzsébetvárosban. Olyan élményei vannak, amelyekről külön-külön is regényt lehene írni. Öngyilkosok, gyermekeiket elhanyagoló vagy éppen el is hagyó szülők, alkoholistá...

Peter Handke osztrák író, a 2019.év irodalmi Nobel-díjasa, Az ismétlés című regényében a ma élő ember és a történelmi múlt viszonyát vizsgálja, pszichológusi és művészi alapossággal. A regény főhőse olyan családba születik, amelynek egyik őse egy rablóvezér-parasztfelkelő volt ( ki hogy látja a történelmet), és ez az átok végigkíséri a család életét. Annyira zavarja az apát a zavaros múltú ős, hogy családjával másik faluba költöznek, az apa teljesen a munkájába feledkezik, az anya a gyerekeibe, de ezt a gyerekek egyre kevésbé tolerálják. Egyszer csak a nagyobbik fiú eltűnik. Egyszerűen nem ad életjelt magáról. Az apa sejti, hogy miről van szó ( lázadás, menekülés az ősi átok hatalma alól), az anya azonban, természetes ösztöneit követve, ragaszkodik gyerekeihez. A kisebbik fiút küldik Jugoszláviába ( a könyv az 1960-as években játszódik), hogy keresse meg a bátyját. A történetet a kisebbik fiú szemszögéből olvassuk. Félénk, gátlásos az iskolában, ambíciótlan felnőttként- és mindig, új...

Hú, de jó cím...A közelmúltban tragikusan fiatalon elhunyt magyar író, Térey János utolsó kötete verseket, kisprózákat tartalmaz, látszólag minden e körül a bizonyos Rosmersholm körül forog, valójában egyfajta létösszegzés ez a könyv, álmokról, emelkedésről, stagnálásról, bukásról. Rosmersholm értelmezhető allegóriaként: Magyarországként, Európaként, városként, a rendszerváltás utáni társadalomként, emberi életként, és kiváló irodalomtudósok még biztosan találnának néhány értelmezési lehetőséget. A versekben a közeg mindig az emberrel együtt jelenik meg, az élet mindig viszonyítja önmagát az éppen aktuális Rosmersholmhoz: Budapesthez, Debrecenhez, a Balatonhoz. A versek formavilága olyan téreys: nem egypoénos, csattanós befejezés, hanem ívelő gondolat, amelybe belefér a 19. századi lírai utánérzés éppúgy, mint az abszurd ön-rákérdezése. Ebben a könyvben minden egyes vers és verssor egy kicsit dráma is: értékek beszélgetnek értéktelenséggel, múlt a jövővel, vagy azzal, amit a múltban j...

Kultúrpesszimista- mondják a divatos és divatból kifelé menő álfilozófusok az effajta könyvekre. Pedig Mario Vargas Llosa perui író csak józanságot akar. Vissza akarja hozni az értéket a kultúrába. Merthogy- amint az a Látványcivilizáció című könyv több esszéjéből is kiderül- ezek az értékek elvesztek.Van helyettük elvont posztmodern okoskodás ( Llosa különösen kárhoztatja Derridát, Foucault-t és követőiket),mely kétségbe vonja egyáltalán a létezés létjogosultságát is, van szexuális szabadosság, mely a nem megváltoztatására, a természetes emberi közösségi értékek, például a család tagadására épül. Aki nem hiszi, olvassa el Llosa könyvében azt az írást, mely arról tudósít, miféle szexuális tanfolyamot szerveztek az általános iskolásoknak Baszkföldön, vagy hogy miféle könyveket árulnak Párizs legnevezetesebb könyvesboltjában. Van-e remény arra, hogy Llosa vágyai megvalósulnak? Talán igen. A világ értelmisége, mivel egyre kevésbé érti a posztmodern filozófusokat és a dekonstrukció hívei...

Szereti a háborús regényeket? Akkor ne habozzon, azonnal szerezze be Stefan Hertmans 1951.ben született belga író Háború és terpentin című könyvét, mert ennél jobbat ebben a tematikában még kevesen alkottak. Arról van szó, hogy Hertmans mesterien ütközteti a 19. század békevilágát ( vagy hazug világát?), az első világháború poklával: lövészárkokkal, sebesülésekkel, és sok egyéni tanulsággal, melyekből azonban Európa egyáltalán nem tanult. Hertmans: Háború és terpentin című könyve azzal éri el lebilincselő hatását, hogy- látszólag legalábbis- semmi különöset nem csinál. Nem posztmodernkedik, nem ellen-posztmodernkedik, egyszerűen csak leír egy történetet, pontosabban: személyes történelmet, két emberi sorson: nagyapán és unokán keresztül. Nyilván az unoka élettapasztalatai sokkolóbbak, talán valóságosabbak is, ám ne felejtsük: az emberiség békét érdemel, mert a humanizmus eszköz lehet a gonso erők megállítására. Stefan Hertmans tudja ezt, és az Olvasóknak ír. Az értőknek, azoknak, aki...

Orhan Pamuk Nobel-díjas török író legelső magyar nyelven megjelent könyve igazi programregény. Programregény abban az értelemben, hogy a Szerző tudtára adja az Olvasónak, világosan és félreérthetetlenül, miként vélekedik írásról, irodalomról, társadalmi kérdésekről, kultúrákról és azok egymáshoz való viszonyáról- szükség van-e például multikulturalizmusra?- mindeközben pedig pereg egy regény cselekménye, de az a helyzet, hogy nem elsősorban erre figyelünk. Gelibet elhagyja felesége, a férj szégyelli az esetet önmaga előtt is, bejárja az egész várost, hogy felkutassa. Eközben találkozik szegényekkel, gazdagokkal, boldogokkal és boldogtalanokkal, elvhűekkel és elvtelenekkel. Megelevenedik Isztanbul, ez a látszólag multikulturális, valójában azonban mégiscsak török város, megtelik élettel, lélegzettel. Mintegy mellékszálként- Pamuknál soha nem lehet tudni, mi fő és mi fő csak úgy mellékesen- egy publicista írásait is olvashatjuk, aki álnéven publikál, mégis, mindenki tudja, hogy kicsod...

Kazuo Ishiguro könyvei lektűrök. Akkor is szembe kell néznük ezzel a ténnyel, ha az író 2017-ben elnyerte ( nála jóval esélyesebb jelölteket megelőzve) az irodalmi Nobel-díjat. Másfelől Kazuo Ishiguro nagyon-nagyon jó lektűríró, talán meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy új műfajt teremtett a lektűrön belül mégpedig a posztmodern lektűrt. A posztmodern lektűr átveszi a 20.század második felének íróitól a tér-és időbeli nemlineáris vonalvezetést, szabadon bánik a cselekménnyel, igyekszik minden sablont elkerülni- ezáltal maga is sok esetben válik sablonossá. De a Napok romjai című könyv ( a japán Szerző nem ezért kapta a Nobelt) valóban levet magáról mindenféle egyenruhát. Főhőse egy komornyik, aki éppen gazdát cserél, és próbál visszaálmodni egy békésebb, úribb világot, amikor is komornyikok még úriembernek számítottak, nem volt háború, legfeljebb az előszelét érezték, és mindenki olyan úri társaságbeli módon viselkedett, hogy éppenhpgy súrolja a sznobizmus határvonalát, de nem...

Ha egy teológiai könyv nem a teológia alapjairól szól, hanem teológiaprofesszorok egymás közti vitáiról, akkor előbb-utóbb letér az igaz útról. Alister E. McGrath is így járt. A Bevezetés a keresztény teológiába című könyv alapmű- mindazok számára, akiket jobban érdekelnek az elméletek, mint a keresztény vallás mindennapi gyakorlata, a hitélet, az úrvacsora, a gyülekezeti közösségek. Tipikus egyetemi tankönyvvé lett ez a Bevezetés, ahol olyan vadhajtásokról is részletesen olvashatunk, mint a fekete teológia(eszerint a Bibliát néger zsidók írták, Pál apostol pedig szélhámos volt, aki átfordította a Szentírást a fehérek nyelvére...), a latin-amerikai felszabadítás-teológia, vagy éppen posztmodern filozófusok Bibliaértelmezése ( egyikük szerint, mivel a jelentés szónak fasiszta mellékíze van, a Biblia pedig nem fasiszta, ezért a Bibliának nincs jelentése). Ahelyett, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozna a Szerző, többet kellett volna szólnia magáról a Írásról, az abban szereplő történetek...