Könyvekről mindenkinek

Nagyon nagy divattá vált az utóbbi években a labdarúgás beemelése a kultúrába. Számtalan történészi és írói kísérlet szemtanúi lehettünk, melyek Puskás vagy Albert állítólagos aranykorszakának megidézésével nyújtottak szellemi élvezetet. Borsi-Kálmán Béla könyve nem ilyen. A Pszeudo- fociesszék alkotója számára a foci csak alkalom ( az "ürügy" szót azért túlzás lenne használnunk...), hogy kifejthesse véleményét a huszadik század társadalmi és politikai mozgásairól. Teszi mindezt szellemesen, jó stílusban, és kellő alapossággal. Külön öröm volt számomra az Aranycsapat mítoszával foglalkozó esszé. Ez a téma a mai napig érzékeny pontja a magyar futballszerető közvéleményben. Puskásék istenítése ma is gyakori, és helytelen. Ám éppolyan helytelen a revizionista felfogás is, mely a valóságoshoz képest kisebbíteni igyekszik Sebes Gusztáv csapatának sikereit. Borsi-Kálmán Béla megtalálja az arany középutat. Jót tenne, ha mindenki így tenne. Nemcsak a fociban. L'Harmattan- Ur

Volt a magyar futballnak egy csodálatos hatvan esztendeje, mikor világklasszisok kergették pályáinkon a labdát. Schlosser csodálatos gólokat lőtt Svájc ellen, Orth villogott egy 1924-ben lejátszott MTK-FTC örökrangadón, három évvel később pedig 13-0 arányban győztük le az elbizakodott franciákat. A móka a háború után is folytatódott. A negyvenes években tűnt föl Deák Bamba, aki máig tartja a gólkirálysági rekordot, aztán jöttek az Aranycsapat klasszisai: Kocsis, Puskás, Hidegkúti. A hatvanas években pedig a későbbi Aranylabdás Albert és nem kevésbé kitűnő Tichy versengett a magyar bajnokság gólkirályi címéért. Egészen addig, míg be nem robbant az elvonalba egy újpesti csodagyerek, bizonyos Bene Ferike. Ocsovai Gábor könyve megeleveníti a magyar labdarúgásnak azon korszakát, melyhez hasonlót soha nem fog megélni a magyar publikum. Gólok, védők, trükkök, cselek, egy kis nosztalgia- minden együtt van a könyvben, ami felejthetetlen perceket nyújthat a foci minden barátjának.