Könyvekről mindenkinek

Sándor Iván:Drága Liv című könyvében a magas szintű, nívós,hagyományokra épülő és újításokra büszke elbeszélő szépirodalom találkozik az esszé műfajával, a személyes az általánossal, a kultúra és a közélet világa a magánszférával. Egy magyar fiatalember szemszögéből beszél el eseményeket, olyan történeteket, melyeket nem mindenkinek volt módja átélni. Ez a fiatalember ugyanis, a szocializmus időszakában, a hidegháború egyik legélesebb helyzetében,az 1968-as csehszlovákiai bevonulás idején, éppen útlevéllel tartózkodik Párizsban.  Akkoriban nagon sok fiatal szeretett volna a szabadság és kulturális élet európai fővárosaként számontartott Párizsban tartózkodni, de a Kádár-rendszer nem akarta a magyar fiatalokat Párizsba engedni, úgyhogy sokan nem kaptak útlevelet. A kevés szerencsés ezért igyekezett mindent látni és átélni és megtudni, hogy majd itthon mesélhessen. A többieknek, akik itthon maradtak.  Ebben a könyvajánlóban azt szeretném elmesélni, amit jómagam éreztem, miközben olvastam

 A Stoner a 20.század közepének egyik nagy amerikai könyvsikere, irodalmi bestseller-mondhatnánk harsányan,de mindez nem igaz. John Williams(1922-1994) regényét kiadták,aztán el is felejtették,hogy aztán az újrakiadás rádöbbentse a kritikusokat és az olvasóközónséget:Amerika megint valami nagyot adott a világnak. A mű főhőse,William Stoner,gyermekkorát szüleivel egy közép-nyugati farmon tölti. Reggel napkeltével kel,tehenet fej,csirkéket gondoz,aztán,ahogy nagyobb lesz,segít a betakarításban,a vetésben. Tipikus farmergyerek Ám egyszer váratlan lehetőség nyílik meg előtte:a Missouri Egyetemre kap ösztöndíjat,méghozzá-ahogy mi mondanánk-agrármérnök szakra. Ám a talajkémia órákat nagyon unja,megfogja viszont az irodalom. Egy rendkívül antipatikus tanár óráján valami félelmes, valami bizsergető járja át, olyan, mint azelőtt soha. Hősünkből végül nem lesz agrárszakember, hanem angol szakon végez-szülei értetlenségére,de ez az értetlenség soha nem vezet nyílt ellenségeskedéshez:az apa,bár ne

 Gyáni Gábor:A történeti tudás című könyve a történetelmélet tudományának egyik kiemelkedő alkotása. Arra a kérdésre keresi a választ,amely kérdést már jó ideje igyekeznek megválaszolni a történetírás amatőr és professzionalista művelői:mi a történelem és hogyan kell ahhoz hozzáállni írónak és olvasónak. Gyáni Gábor részletesen elemzi Carr:Mi a történelem?c.könyvének főbb gondolatait. Carr szerint a történész csak konstruálja a múltat,objektíven ábrázolni nem tudja. Ugyanakkor Carr egy ponton jelentősen eltér a posztmodern elméletalkotóktól:hogy ti.szerinte a történelem fejlődés,valamiféle folyton előremutató dolog. A következő nagy mű,amelyet Gyáni Gábor górcső alá vesz,Peter Burke-nak a kora újkori népi kultúráról szóló,magyarul is megjelent könyve. Burke szerint a történésznek modelleket,típusokat kell alkotnia,valamint le kell kicsinyítenie vizsgálódása tárgyát,és ezt a mikro-közeget kell kvantitatív módszerekkel vizsgálnia.  Mi a történeti tény? Ezzel a hatalmas témával foglalkozi