Luther Márton: A szolgai akarat 1525
Rotterdami Erasmus és Luther Márton: az emberiség szellemtörténetének két óriása. Erasmus 1524-ben kiadja Diatribe című vitairatát, melyre Luther már a következő évben válaszol. Ez a válasz A szolgai akarat. Eltekintve attól, hogy Luther stílusa bizony olykor igencsak csípős, mondhatni: bántóan sértő, mai olvasó számára, főképp, ha leresztény, egyértelmű, hogy a Luther-Erasmus intellektuális vitában Luther jutott közelebb az igazsághoz. Mert igenis az ember, amikor elköteleződik, Isten szolgájává válik. Az már más kérdés, hogy ennek ellenére vannak döntési helyzetei, mert Isten kegyes. Az ember akarata Luther szerint nem más, mint az az erő, mely lehetővé teszi, hogy a Szentlelket megragadjuk. Az ősi, a Teremtéstől meglévő szabadságot az ember a bűnbeesés révén elbukta. Isten kegyelme viszont megvált a bűnből, betegségből, tévedésekből, és örök életet biztosít a Mennyországban. Luther nem is érti, hogyan lehet ezt kétségbevonni- ne felejtük: 1525-ben járunk!- és igencsak kigúnyolja