Könyvekről mindenkinek

A Magyarországon kissé lenézett, amolyan baloldali íróként számontartott Gelléri Andor Endre Szomjas inasok című novelláskötete 1933-ban jelent meg, közönségsikert nem aratott ,( Kosztolányi is jelentkezett ebben az évben...)viszont hét évtized múltán olvasva nagyon is tanulságos. Három nagyon fontos tanulság szűrhető le a könyvből: 1. Az író ne politizáljon " direktben". A kötetnek éppen azon alkotásai a legsikerültebbek, melyek nem akarják a világot megváltani. 2. Nincsenek végletekig boldog és végletekig boldogtalan emberek. Még a szegények életében is akadnak örömteli pillanatok, s ha valaki, szépíróként, pont az alsó-közép-legalsó társadalmi réteg bemutatását tűzi ki célul, akkor az nem szólhat arról, hogy milyen is a rabszolgák élete. Mert az inasok, ha éhbérért, kosztért-kvártélyért melóznak is, méghozzá igen sokat, mégsem egyenlők az afrikai néger rabszolgákkal. Többek náluk, igenis, többek. 3. Mindannyian szomjas inasok vagyunk. Mindig kell valami, ami még nincs

A nagy francia tragédiaíró- hármas ( Corneille-Racine-Moliere) közül Corneille-t szokták a legkonzervatívabbnak, majdhogynem laposnak tartani. Ehhez képest a Pompeius halála című történelmi dráma- mely francia nyelven könyv alakban is megjelent- hordoz egy igazi újdonságot: a címszereplő mindössze kétszer jelenik meg a színen. Neki az a "műbéli feladata",hogy igazolja: a cím igaz, tényleg a nagy ókori római politikus haláláról szól a darab. Hol a van megkívánt hármas egység- követelményrendszer ebben a színdarabban? Amely amúgy nem tartozik a drámairodalom klasszis- alkotásai közé, sőt, 21. szemmel ( Corneille rajongói most ne bántódjanak meg) kissé unalmasnak hat. Főleg könyv alakban. No, dehát azért vannak a jó színházi rendezők...

Nagyon azt gondolom, rám férne a világirodalom újraolvasása. Az ókortól kezdve.Annyi könyvet olvas az ember az egyetemen, meg amúgy is, hogy mire a végére ér, elfelejti az elejét. Így aztán nekifogok újra a "komoly" világirodalomnak, a tényleg klasszikus könyveknek. Kivel is kezdhetném, ha nem a nagy öreggel, Homérosszal, a középiskolások rémével. A könyvtárból kivettem az Iliászt, nekifogtam olvasni. Az Iliász első énekében már ott van minden, ami emberi érzelem: harag, szánalom, irgalom, szeretet. Agamemnón és Akhilleusz haragja az ember örökös választási kényszerét fejezi ki. Lebilincselők a metaforák, költői eszközök is.Leginkább az a szövegrész indított meg, amikor is Akhilleusz könyörög édesanyjának, Thetisz tengeristennőnek. De humor is van ám e sorokban: Zeusz " két nő közé" kerül. Az istenek pedig nevetnek Héphaisztoszon. Persze, történeti értéke sem csekély az Iliásznak. Nagyon fontos forrás az archaikus kori görög társadalmat, életmódot illetően. 

Bálint Tibor kolozsvári író talán legsikerültebb könyve a Zokogó majom. Maga a cím a regényben szereplő vendéglőre utal, e köré a vendéglátóipari létesítmény köré szerveződik ugyanis a Vincze család élete. Bálint Tibor történelmi regénye e família életét követi nyomon,retrospektív módon, belső monológokkal, a 1920-as évektől a második világháborún át egészen 1953-ig, Sztálin haláláig. Ennek a családnak soha semmi nem sikerül igazán- s előbb-utóbb, afféle Stockholm-szindrómaként, ezért magukat teszik felelőssé. Történelmi családregény- mondhatnánk, de a Zokogó majom ennél azért több. Szatíra is, lélektani regény is, és kiváló analízise a generációk közötti ellentéteknek. Remek, jól olvasható, tartalmában mély regény, mely elbűvöl nemcsak az erdélyi, e az egyetemes magyar irodalom kedvelőit is. 

Hamvas Béla általában filozófusként ismert. Hét részből álló, tartalmában monumentális regényét igen bonyolult végigolvasni, ám, ha ráérez az ember a szöveg nyitjára, valódi szórakozássá válik ez a fajta irodalom. A könyv legfőbb tanulsága az, hogy mindannyian képesek vagyunk mássá válni, és sajnos, elég sokszor élünk is ezzel a lehetőséggel. Ám van lehetőségünk arra, hogy felvett, karneváli maszkunktól megszabaduljunk. Hamvas Béla Karneváljával fityiszt mutatott az irodalomkritikusoknak és az irodalomtörténészeknek is. A Karnevált ugyanis nem lehet a hagyományosan megszokott módon értelmezni. Itt nincsenek valódi jellemek ( hiszen minden csak egy maszk, ami eldobható), nincsenek igazi párbeszédek ( hiszen ki tudja, ki beszél éppen kivel), nincs semmi fogódzó, amibe a tudatos értelmező belekapaszkodhatna. Éppen ezért egy újfajta, magyar irodalomban szokatlan olvasási technikát kell bevetni, ez pedig az " elengedett" olvasás. Olyasmi ez, mint amikor ponyvát olvasunk: kikapc

Szabó Magda 1958-ban írta meg Freskó című híres regényét, akkoriban ( kissé oldódó szocreál) teljesen újszerű elbeszélésmódot követve. A könyvben szereplők belső monológokban mondják el a történetet a maguk szemszögéből, ezekből az interpretációkból pedig az Olvasó állítja össze magának a Freskót. Ahogy a 21. században neveznénk: képalkotás virtuális és valóságos elemekből. Interaktív párbeszéd alkotó és befogadó között, a 20.század közepén- több, mint előremutató dolog volt ez akkoriban, s valami ilyesmi úton, a lineáris történetmondás széttörésének útján folytatódott az európai regény útja, sorsa- többek között a francia új regénnyel, vagy éppen a német ( no, nem kelet, hanem nyugatnémet) új prózával. A történet maga egy alföldi kisvárosban, Tarbán bonyolódik. A szigorú református papi család nem viseli el, hogy lányuk, Annus, fellázadt a predesztinált sors ellen, és Pestre költözvén, művész lett belőle. Édesanyja temetésére azért hazahívják a lányt, de be sem teheti lábát a szülő

Bárány Tamás a rendszerváltás idején írt egy lektűrt a rendszerváltásról. Az a címe a könyvnek, hogy Megjelenés fehér szmokingban. Egy kiváló zongoraművész- aki éppoly beképzelt, mint amilyen kiváló- nem vállal fellépést az isten háta mögötti Mezőszegen. Csakhogy a falu polgármestere presztízskérdést csinál abból, hogy Kornai művész úr náluk is fellépjen. Ámde borsos fellépti díjat kér, annyit, mint Stockholmban szokott. Innentől belép a politika: a polgármesternek keresztül kell vinnie a közgyűlésen, hogy a szociális problémáktól hemzsegő faluban a költségvetés nagy részét egy zongoraművészre áldozzák. Csakhogy történik valami... Bárány Tamás könyve lektűr. Nem is akar több lenni, nem vágyik arra, hogy a feketén méltóságteljes szociológia kategóriába dobozolják. Csak szórakoztatni akar, azt viszont jól műveli. A szándék tetté érett, a gyümölcs pedig finom. 

Tudják, mi az a krionika? Lefagyasztják az embert és újjáélesztik. A Nagy sírrablás című könyv pontosan erről szól. Egy élelmes orvos ellopja a technológia leírását. Egy nyomozócsoport alakul, szeretnék megtalálni a leírást. Csakhogy a stáb egyik tagját megölik, kifolyatják a fékolajat a kocsiból, a lány nem tudja a Chevit megállítani, a szakadékba zuhan. Kiváló krimi.

200 éve született minden idők egyik legnagyobb magyar költője- és ne felejtsük: irodalomtudósa-, Arany János. A könyvajánló blog megkülönböztetett figyelmet szentel a bicentenáriumnak, bemutatjuk Arany János munkásságát, persze, nem elvont okfejtéseken, hanem könyvein keresztül. Kellemes kötelességünknek tartjuk, hogy tisztelegjünk a zseniális irodalmár előtt. És ne felejtsük el, hogy Aranynak debreceni kötődései is vannak.: a Református Kollégium diákja volt

A jelenleg releváns történészi szemlélet szerint a magyarországi polgári társadalom 1945 után, a kommunizmusnak köszönhetően hullott szét. Márai Sándor: Hallgatni akartam című könyve hitelesen cáfolja ezt a nézetet. Márai szerint a magyar polgári társadalom széthullása 1938-ban az Anschlussal, Ausztriának a hitleri Németország általi elfoglalásával kezdődik. Ekkor ugyanis, mikor a nácik a szomszédaink lettek, a tömeg, a jellegtelen középszer megérezte, hogy keresnivalója van, mégpedig a zsidóság rovására.Ez a folyamat végig folytatódott, sőt, egyre erősödött az egész második világháborún át, hogy aztán 1945 után érje el csúcspontját.Véleményem szerint a polgári társadalom bomlása már jóval előbb, a numerus clausussal kezdődött. Márai szerint két politikus volt ebben az időszakban meghatározó. Az egyik Bárdossy László, a polgári műveltségű, majd németbaráttá lett miniszterelnök, illetve Bethlen István, az erdélyi arisztokrata. A Hallgatni akartam című könyv minden magyar történész é

A Magyar Zsidó Lexikon eredetileg 1929-ben jelent meg ( mint az Újvári Péter által szerkesztett előszóban olvashatjuk, az ötlet a " zsidó szorongatások tragikus válságában" született), és 2000-ban a Makkabi Kiadó adta ki újra. Nagyon szép, tartalmilag nagyon átfogó könyv, éppen ezért csak néhány gondolatot sorolunk fel. Remélem, kedvcsinálónak, ajánlónak ez is elég lesz. 1. A Haszidizmusról ( Chásszidizmus címszóként, régies írásmóddal) azt olvashatjuk: " Vallásos irányzat, mely a kabbalából meríti miszticizmusát". Ez persze igaz, meghatározásnak a mai olvasó már kevésnek érezheti. Ezután viszont egy zseniális elemzés jön a haszidizmusról, mai rabbi vagy egyéb teológus sem fogalmazhatna pontosabban. 2. Löw címszó alatt 16 érdemes zsidó férfiú életrajzát olvashatjuk, legnagyobb terjedelmet Löw Immánuel foglalja el. 3. A Mózes címszó alatt megérthetjük a zsidó vallás lényegét. Azt írja a címszóban: Mózest azért nem tisztelik istenként a zsidók, mert a Törvényt Isten

Miért is tartja még olyan kiválóság is, mint Stephen King, az amerikaiLi Linwood Barclayt a világ egyik legjobb krimiírójának, a krimi nagymesterének? Több oka is van ennek.Nézzük meg, mitől is jó a világhírű bestseller-szerző A stoppos című könyve. 1. A nyomozó, Cal Weaver, rendkívül árnyalt, jól megrajzolt karakter. Felelős felnőtt ember, aki aggódik a stoppos lány miatt, pedig ő és a társa, Hannah, átverték őt. 2. Barclay remekül rajzolja meg az amerikai kisváros légkörét: mindenki ismer mindenkit, és néha épp ez a baj. 3. A Szerző jól ismeri a politika természetét. Zseniális, ahogyan lefesti a polgármester ( akiről kiderül, hogy a stoppos lány apja) és a rendőrfőnök ellentétét. A rendőri korrupció analizálása is remekül sikerült. 4. A bűncselekmény( gyilkosság, természetesen) és az áldozat leírása rendkívül plasztikus, mégsem érzi azt a krimikkel terhelt Olvasó, hogy Erőszakországban járna. 5. A cselekmény négy szinten zajlik, ezek a szintek folyton egymásba érnek. A dőlt betűs f

Herbert Attila és tanár munkatársai kiváló történelemkönyvet alkottak, ma egyetemi tankönyvnek is beillene. Mivel az 5. kötet egy nagyon bonyolult időszakot, a világtörténelem 1789-1914. közti periódusát ( más néven a " hosszú 19.századot) tárgyalja, nem szeretnék teljeskörű ismertetésébe bocsátkozni, inkább csak címszavakat emelnék ki a tartalomból. Lassuk hát: Nagy Francia Forradalom, avagy a "Vér és sár forradalma"? A Jakobinusok szerepe, belpolitikája.A forradalom hatása a világközvéleményre, a világtörténelemre. Franciaország és Európa a francia forradalom idején, avagy miért nem tudtak az európai hatalmak koalíciói győzedelmeskedni sokáig a franciákon? Ausztria és Magyarország a 18-18.század fordulóján. A magyar jakobinusok, Martinovics és társainak kivégzése, Napóleon katonai és beloplitikai műve. A Napóelon-ellenes koalíció. A bécsi kongresszus és az ott létrehozott új Európa. A reformkor Magyarországon, Széchenyi, Kossuth szerepe. A negyvennyolcas forrad

Márai Sándor egyik legjobb könyve a San Gennaro vére. A regény tartalmilag két részre osztható. Az elsőben a huszadik század közepének Nápolyát mutatja be az író. Iszonyatos nyomor és elképesztő gazdagság, babonaságig fajuló vallásosság és visszataszító racionalizmus, érdekes ételek, cipőtisztító fiúk, és autón járó idegen urak, gyönyörű és titokzatos tenger, folyton rotyogó vulkán. A regény második szerkezeti egysége egy emigráns pár sorsát követi nyomon, akik a kommunizmus elől menekültek a napfényes Itáliába. Szó esik itt a diktatúrák természetrajzáról ( a legnagyobb bűn: lepaktálni a kommunistákkal), a szerelemről, életről és halálról. És persze: Istenről. Rendkívül finom lélektani érzékkel megírt regény, mindenkinek ajánlható. 

Kulcsár István tudósítóként érkezett amerikána az 1980-as évek végén, s még arra is volt energiája, hogy az éjfélig tartó napi munka után még könyvet is írjon tapasztalatairól. Újságíróhoz méltó könyv kerekedett ki belőle, szemléletesen mutatja be a korabeli USA-t. Járunk az ENSZ székházában éppúgy, mint a Houston Űrközpontban, megtanulunk hitelkártyával fizetni, közlekedni a New York-i metrón, de olyan rendezvényekre is eljutunk, mint a Nem Orléans-i karneválok egyike, vagy éppen az Amerikai Szamoán élő indián törzsek gyűlése. Szerintem ez a legjobb útibeszámoló Amerikáról. Külön ki kell emelni, hogy ( bár a könyv a rendszerváltás előtt jelent meg) annak a vulgáris kommunista Amerika-ellenességnek ebben a könyvben nincs nyoma. Az egyetlen dolog, miről a Szerző, nagyon helyesen, elítélőleg szól, az a Klu-Klux-Klan tevékenysége. Ebben csak egyetérthetünk vele. 

Monumentális könyvet írt Tolsztoj, több, mint ezerötszáz oldal a Háború és béke két kötete, éppen ezért egy ilyen kis blogban nem lehet arra vállalkozni, hogy átfogó értékelést adjunk a regények regényéről. Éppen ezért egy elbeszélői megoldásról, a francia nyelv használatáról szeretnék beszélni. Miért van az, hogy egy orosz regényben, a napóleoni időkben játszódó Háború és békében olyan sok francia szöveg fordul elő? Nemcsak a franciák, de az orosz regényalakok is franciául beszélnek, Európának akkoriban az volt a " művelt nyelve". A francia nyelv funkciója kettős: 1. Tolsztoj azt akarja bizonyítani ,hogy a korabeli oroszországi elit, ellentétben a nyugat-európai értelmiség állításával, igenis átvette a nyugati műveltség alapjait, még ha olykor felszínesen is. 2. A francia szövegeknek elidegenítő hatásuk van, lelassítják a rohamosan sodró történetet, megállásra, töprengésre késztetik az Olvasót. Ajánlom mindenkinek, olvassa végig Andrej hercegnek, Natasának és többiekn

Barta János a professzionális történetíró szakavatottságával, és az Író közérthető stílusában írta meg Erdély 1630-1707. közötti történetét. A "tündérkert" romlása című könyv zseniálisan ötvözi forrásszemelvényeket a jelenkori történész magyarázatával. Rendkívül embercentrikus történetírás ez, példamutató az ifjú történésznemzedék számára. Igaz képet kapunk a török támogatással hatalomra jutott Bethlen Gábor működéséről, megtudhatjuk, miért nem szerette az erdélyi nemesség I Rákóczi Györgyöt, s miért rokonszenvezett eleinte a meggondolatlan fiúval, II. Rákóczi Györggyel. Ebben a könyvben olvastam a legjobb leírást a tragikus végkimenetelű lengyelországi hadjáratról. Ami pedig utána jött, az talán a magyar történelem legtragikusabb korszaka. Az önállóságát vesztett Erdély fejedelmei egyszerű vazallusok, Habsburg zsoldosok pusztítanak- az Olvasó belegondol, milyen lehetett akkoriban Erdélyben élni. Nem valami szívderítő. A könyvet a Móra Kiadó adta ki, 1983-ban. Egy kis feltup

Hát, igen, nőnek a gyerekek, kamaszodnak, és talán elolvassák Rosie Rushton trilógiájának befejező kötetét, a Hogy tehetsz velem ilyet, Anyu! című könyvet. A mű afféle tabló az alsótizenéves korosztályról, a cselekmény egy angol kisvárosban játszódik, de az északi félteke bármely pontján játszódhatna. Daniel az állatokat védi a gonosz húsevőktől, Jemma színésznőnek készül és a nagymamája, aki újra férjhez megy, biztatja is, menjen el egy színiiskolába. A gonosz felnőttek persze folyton leégetik a gyerekeiket, egyikük apja például levest árul teherautóból, amit lánya annyira cikinek érez, de annyira... Nem nevezném a szó igazi értelmében igényes könyvnek, de hogy szórakoztató lehet, mondjuk egy tizenegy éves lány számára, az tuti. 

Márai Sándor a klasszikus értelemben vett lélektani regény cselekményét magyar polgári milliőbe helyezte, többsíkúvá tette a tizenkilencedik században megszokott lineáris beszédmódot, felhasználja és átgyúrja mindazt a világirodalmi anyagot, amely a család, mint entitás válságának tapasztalatán alapul- mindezen ötletekért és fáradságokért cserébe nagyszerű könyvet írhatott, a címe: Válás Budán. Úgy indul a történet, hogy egy bíró rádöbben, hogy holnap egykori barátját kell feleségétől elválasztania. Ez a tény, a jövendőbeli kínos feladat elgondolkodtatja egy-két dologról- itt beugorhat a Tisztelt Olvasónak Kosztolányi Boldog, szomorú dal című verse. Szóval, miután végiggondolt néhány fontos problémát( hogy melyek ezek, azt most inkább ne áruljuk el, aki elolvassa a könyvet, megtudja), váratlan fordulat történik. Megjelenik az egykori barát a bíró házában, estének évadján, és valami elképesztő dolgot közöl... Szépen, lassan, mondatról mondatról haladva kell olvasni, mert minden mondatb

Preston és Spezi A firenzei rém című könyvét műfajilag leginkább " bűnügyi dokumentumregény"- nek lehetne nevezni. Valós esetet dolgoz fel, bevallottan a teljesség igénye nélkül, és mindig a karaktert, az élő embert látja a száraz adatok mögött. Az elfogulatlanság viszont nem mindig sikerült, de valahogy, ebben az esetben, ez sem zavaró. Történt, hogy az 1960-as évektől kezdve egy rém garázdálkodott a csodaszép történelmi város, Firenze környékén. Mindig párokat gyilkolt meg, rendkívül szadista módon. A nyomozás eleinte az úgynevezett szardíniai vonalon indult el, de aztán újabb és újabb emberek és elméletek kerültek elő. A rém utáni nyomozás az olasz nyomozószervek csapdájába került, mindenki ezen az ügyön akart dolgozni, és persze, feljebb lépni a ranglétrán. Még az üggyel foglalkozó újságírót, Mario Spezit is meggyanúsították, miszerint ő lenne a sorozatgyilkos. Ezért nem várható elfogulatlanság a szerzőktől. Jómagam is ki lennék akadva, ha sorozatgyilkossággal gyanúsítan