Könyvekről mindenkinek

Egy koraábbi blogbejegyzésben már utaltam rá: nem értem, miért olvasok olyan szívesen valódi bűntényekről szóló könyveket. Azóta rájöttem: azért, mert ezekben az írásokban a tettes mindig lelepleződik, győz az igazság, s ugyebár az élet nem igazságos: valaki meghal, de a könyv akkor legyen igazságos, és a nyomozók találják meg a tettest. A Gyilkosság a villában című könyv az 1980-as évek legdurvább-legérdekesebb bűntényeiről szól. Olvashatunk egy szerelmi háromszögről, amely azzal ért véget, hogy a tehetős tanyagazda felesége meghalt. Vezda János hátborzongatóan írja le egy saját lányát molesztáló örjöngő bűnöző ( apának szándékosan nem nevezem) történetét. Riportot olvashatunk a kalocsai börtön női foglyairól: engem leginkább az a primitívség ejtett ámulatba, ahogy ezek a nők gondolkoznak-viselkednek. Akad persze- hiszen a nyolcvanas évek végén jelent meg a könyv- politikai propaganda is, 1956-ban újjáalakult a rendőrség híres-hírhedt alakulata, az R-csoport. Nagyon elszomorított a

Spanyolországban, festői mediterrán tájakon játszódik Schmidt Attila 1988-ban megjelent könyve, a Gyilkosság a barlangban. Egy nyáresti napon izgatott férfi állít be a rendőrkapitányságra. Eltűnt a kisfia. A keresőosztag a kisfiú holttestét találja meg, egy barlangban, nagyon különösen: a holttest alá ugyanis egy machetét helyezett a gyilkos. Szexuális erőszaknak nincs nyoma. A gyanú egy környékbeli csavargó börtöntöltelékre, Roberto Gonzalezre terelődik. A hadnagy szerint a csavargó molesztálta a gyereket, majd megölte. De akkor miért nincs nyoma erőszaknak? Mit keres a fegyver a holttest alatt? A rendőrkapitánynak kétségei támadnak... A Gyilkosság a barlangban az egyik legjobb magyar krimi. Fordulatos, izgalmas, és a befejezés, az aztán elképesztő. Bevallom, nem találtam ki. Garabonciás Könyvkiadó, 1988.