Könyvekről mindenkinek

 Justh Zsigmond (1863-1894) egyike a magyar irodalom tragikusan fiatalon elhunyt alkotóinak. rövid életében elkezdte A kiválás genezise című sorozatát, melyben filozófiai és szociológiai nézeteit fejtette volna ki, tizenöt kötetben. A tizenöt kötetből három készült el, ezekből a leginkább színvonalasra a Fuimus sikerült. Fuimus latinul annyit jelent: voltunk., ezt itt úgy kell érteni, hogy valaha dicsők voltunk, mára pedig elkorcsosultunk- tehát Justh a Kölcsey-féle nemzethalál- gondolatot viszi tovább, csak már kevésbé romantikus formában, kevésbé végletes kifejezésmóddal, polárosult társadalmi körülmények között.  A regény cselekménye ( és ez itt egy rövid spoiler akar lenni, aprócska reflexiókkal) röviden összefoglalható, mert nem a cselekmény, hanem a párbeszédesa formákban előadott történelmi-filozófia fejtegétesek alkotják a regény lényegét. Márfai Márfay Gábor, felvidéki nemesúr, különös végrendelettel örvendezteti meg hozzátartozóit: a Gábor fiút el kell szakítani családjától,

 Báró Malcomes Jeromosné a 19.századvégi Budapest szellemi életének jellegzetes alakja volt. Voltaképpen irodalmi szalont működtetett, ahol tehetséges- és sokszor kevésbé tehetséges- fiatal írók, köztük sok nő is, felolvashatta elkészült művét. Igazi úriaszony volt ő, a szó nemes értelmében. Rengeteget jótékonykodott, ő volt a magyar gyermekvédő egyesület első alelnöke, e témában nemzetközi kongresszus rendezésében vállalt aktív szerepet.  Irodalmi működésével nem alkotott jelentőset- legalábbis nem a mai fogalmaink szerint, rendszerint német és magyar nyelvű tárcákat írt- a korban ( a Mákvirágok című könyv 1892-ben jelent meg) viszont népszerű volt. Ennek a népszerűségnek két oka van: 1.Mivel remekül ismerte a gyermekek világát, gondolkodását, sikerült, talán először a magyar irodalomban, realistán ábrázolni a gyermeket, mint a felnőttektől különböző lényt. A patetikusan keresztény angyali idealizmustól- és az ebből eredő csöpögős giccstől- megfosztva, minden jó és rossz tulajdonságáv

 Novellafüzér?Laza szerkezetű regény?Mindkét műfaji-tematikai besorolás illik Moldova György ifjúkori művére. Afféle huszadik századi Dekameron ez a könyv. A szereplők,minden este más, egymást felváltva történeteket mesélnek a gázlámpák alatt,sakkozás közben,a téren.  Kik is ezek a mesélők? Egyszerű,mégis különös figurái a kornak:munkások,kispolgárok,szegénynek tűnő öregek,különcök. Mindegyikükben van valami egyedi,valami megigéző. Moldova György könyve úgy is értelmezhető,mint a szocreál munkásábrázolás antitézise. Itt még a legszegényebb ember is egyéniség,a segédmunkás is költő,a legszürkébb kishivatalnok is fantáziától duzzadó alkotó. Mert mindannyian ilyenek vagyunk,még ha olykor nem is szeretjük beismerni:külsőleg átlagos,belül azonban kincsekkel megáldott történetmesélők.  Különleges szerepet kap Moldova könyvében a szociografikus mozzanat: nem tudjuk, hogy a sztorik tényszerűen igazak-e, de még ha tényszerűen nem is felelnek meg a hétköznapi értelemben vett valóságnak, akkor is

 Móricz Lili,a nagy magyar író,Móricz Zsigmond legkisebb lánya,komoly színészi pályafutást tudhatott magáénak. Persze,az alma nem esett messze a fájától,úgyhogy Lili kipróbálta magát a szépirodalom területén is. Nem is rosszul,tanú erre a Pasziánsz című könyv is,mely 1982-ben jelent meg a Rakéta Regénytár sorozatban,a Magvető Könyvkiadó kiadásában.A kötet műfaja,mint az írónő is jelzi,párbeszéd. Semmiképpen sem dráma. A befogadói élményt leginkább a rádiójáték (tudja vajon az ifjú nemzedék, hogy mi az?) hallgatásához tudnám hasonlítani. A Pasziánsz tehát lebontja az irodalmunkban,műfajok közé  emelt kerítéseket. Móricz Lili szabadon közlekedik műfajok,karakterek,idősíkok között,mindeközben remekül ábrázol jellemeket. A két főszereplő (lám,itt is a drámai műfaj elemzéséhez szükséges terminust alkalmazom...) Cili és Júlia,két középkorú,sok szenvedést megélt asszony,akik minden héten összejönnek,hogy Napóleon-pasziánszt játszanak. Kedves Látogatóink szíves engedelmével nem részletezem,hog

 Dave Cousins kitűnő ifjúsági könyvet alkotott. Charlie Merrick és a kívülállók című regényét azoknak a srácoknak ajánljuk, akik szeretik a futballt, és arról álmodoznak, hogy egyszer nagy játékosok lesznek.  A címszereplő, Charlie Merrick, az Északi Csillag Galaxis U12-es csapatának kapitánya, posztját tekintve szélsőcsatár. A bajnokságban a Galaxisnak igencsak rosszul megy, négy csapat közül magasan a legutolsók, az első meccsükön 11 góllal kapnak ki, ám a következő derbin már csak öttel, szóval, fejlődőképesek. Charlie érzi, hogy erősíteni kell a csapat játékosállományát, mert különben csúfos bukás lesz a vége,rajtuk fog gúnyolódni az egész iskola.  Váratlan lehetőség csillan fel a Galaxis előtt. Kiderül, hogy jár a suliba egy olyan srác, aki nagyon magas. Be is veszik a csapatba, kiderül, hogy nehéz neki posztot találni.  Aztán jön egy újabb esély. Charlie fülest kap, hogy új tanuló érkezik a suliba. Olyan, aki Premiership (felnőtt szinten ez tkp. az angol másodosztály) csapat akad

A Puskás-ügy nagyon fontos könyv Moldova György életművében. Ezzel kezdődik ugyanis a vegyes műfajú, gyűjteményes kötetek sora,melyek a későbbiekben meghatározzák Moldova életművét. Olvashatunk ebben a könyvben elbeszélést,kisregényt, dramatizált (persze, amúgy Moldova-módra,sok humorral) párbeszédet,fiktív levelet,viccet, és még sokminden mást. Ami összeköti ezeket az alkotásokat, az a Moldova Györgyre oly jellemző ironikus- szatirikus hangnem. A késő kádári Magyarország,ahol nehéz a fiataloknak lakáshoz jutni,ahol a munkaerkölcs gyakorlatilag nulla, ahol egyre inkább bomlanak fel a tradicionális együttélési formák,ahol mindennapos dolognak számít,ha egy férfi szeretőt tart- ez a Magyarország jelenik meg,mítosztalanítva, A Puskás-ügy című könyvben. De mítoszok máshol sem élnek már. A kötet címadó opusa éppen azzal a tanulsággal zárul,hogy még Puskás Öcsi legendája is hamis. Eltúlzott. ÖCSI is csak ember, aki hazájától távol élve igyekszik boldogulni. A legendák fala leomlik. Iróniá

Minden írónak van egy kísérletező korszaka. Amikor még nem tudja, mely műfaj, mely hangnem, mely tematika hozza meg számára az igazi hírnevet ( van olyan író, akinek csak ilyen korszaka van...). Szóval, a világhírű sci-fi író, Ra Bradbury sem úgy kezdte, hogy minden készen volt. Ő is keresgélte helyét azon a hatalmas piacon, amit " amerikai irodalom"- nak hívnak. Az Októberi vidék című könyv Ray Bradbury krimijeit és kíséretet-novelláit tartalmazza. A Bradybury-s milliő már megvan: a halál állandó közelsége, folyton ősz és tél, depresszió és melankólia, világformáló bölcsesség, mely szorult helyzetekből kihozza az embert, a jellem, mint rejtett dimenzió- a fiatal Bradburynek már volt világlátása, formavilága még nemigen.  Egy farmerről kiderül, hogy ő maga a halál, aki a szomszédokat pusztítja. Két idős asszony, igazi falusi pletykafészkek, megidézik volt szerelmüket, és sötét erőkkel szövetkeznek annak érdekében, hogy követhessék őket. Emberek megtanulnak repülni, pontosa

Evelyn Marsh a magyar krimi nagyasszonyává lett. Sajnos, 2012 óta nincs közöttünk...Könyveinek egyik erőssége, hogy olyan egzotikus helyekre viszi el olvasóit, ahová a magyar emberek túlnyomó többsége soha az életben nem jut el. A torkodból a sikoly két helyszínen játszódik. Az egyik helyszín Etiópia. A fővárosban, Addis Abebában a WHO által működtetett, de mégiscsak gazdagoknak szóló kiváló elitkórház létesül, ahol elsősorban idegi problémákkal- epilepszia, skizofrénia- küszködő betegeket ápolnak. A főorvos fejét elcsavarja a kórház " fekete bombázója" s együtt ördögi tervet eszelnek ki arra, hogyan tegyék tönkre a férfi feleségét- aki egyébként szintén orvos és a kórházban dolgozik. A terv majdnem sikerül... A másik helyszín Olaszország. Egy titokzatos férfi, aki pilótaruhában szeret mászkálni, fiatal nőket környékez meg, sötét sikátorokba és más eldugott helyre csalja őket, aztán megfojtja. Hogy némi rituális jellege is legyen a gyilkosságoknak, a mellük felett áldozata

A könyvcím olvastán azt hittem, valami amerikai stílusú életmódkönyvet olvasok majd, ahol igent kelll mondani az Életre, valami újabb trükköt a pozitív gondolkodásról, vagy valami efféle. Aztán kiderült, hogy igazi, vonatravaló ponyvaregényt, ó, elnézést, szerelmes regényt tartok kezemben- de abból legalább valami jobbfélét. A főhősnő bizonyos Courtney, aki menő üzletasszony, és minden értekezleten bizonyítja a férfikollégák előtt, hogy csak a nőknek van üzleti érzékük, szóval, ez a Courtney egy szállodában megismerkedik Daviddel, akiről nem tudjuk, hogy kicsoda, és kölcsönösen felkeltik egymás érdeklődését, amit az író nem győz hangsúlyozni. Aztán egy földrengés miatt összedől a menő hotel, mindenféle dallasi ügyvédek kiabálnak és követelnek kártérítést, ám Courtney és David szerelme lassacskán kibontakozik...a többit az Olvasó fantáziájára bízzuk. Tényleg vonatravaló könyv, egy Budapest-Nyíregyháza hazaúton jó az ilyesmit olvasni, aztán el kell felejteni, mert az otthoni saját kis

Darvas Gábor zseblexikonja ( azért nem annyira " zseb": 250 oldal, de így is elfér egy kisebb táska egyik rekeszében, ami a Zeneműkiadó gondos munkáját dicséri) nem kevesebbre vállalkozik, minthogy átfogó képet adjon a zenekedvelő Könyv-Olvasónak több ezer év klasszikussá emelkedett zenéjéről: a fontosabb hangszerekről, műfajokról, konkrét művekről ( nagyon ügyesen, külön címszóban is!), és természetesen a nagy szerzők életéről. Utóbbit szerintem nem volt szerencsés külön fejezetbe tenni...Nagyon érdekesnek találtam, amit az angol és a bécsi zongoratípusokról olvastam, mégis kijelenthető: a műfaji meghatározások sikerültek legjobban. Merthogy: árnyaltak. A zenében ugyanis nem lehet minden művet egy kaptafára ráhúzni ( ld. szimfónia), a zsenik teremtő elméje úgyis áthág minden korlátot. A címszavak tömörek, de nem nélkülözik a Szerző egyéni véleményét, látását, ez néha-néha értékeléssé lakul, ami egy lexikon esetében, ugyebár nem megengedett. Szerencsére ez csak ritkán fordul

Korzikában járunk, a Szépség Szigetén, a Vad Szigeten, ahol még a huszadik század közepén is a klánok uralják az életet, a bűnözés mindennapos, a közösség zárt, kívülállók számára érthetetlen életet él. A sziget egyik legnagyobb maffiozó-családját támadás éri. Előbb a Főnök, Antoine Orsini hal meg majd a tesó, Aime  kocsija előtt száguld el egy géppisztolyból kilőtt sorozat. A Párizsban tanuló hugit pedig holtan fogják ki a Szajnából. Vajon ki áll a merényletek hátterében? Ki akarja átvenni az Orisin- vagyont és befolyást? Csak nem a nimfomániás feleség? Lallier könyvét 1968-ban Franciaországban az év bűnügyi regényévé választották a kritikusok. Megérdemelten, hiszen annyira feszült, forró a krimi légköre, milliője, hogy még a bűnügyi műfaj iránt kevésbé érdeklődő laikust is megfogja.