Könyvekről mindenkinek

 Koszta József (1861-1949) a magyar Alföld legnagyobb festő-ismerőse, szerető és egyben kritikai realistája, aki- a róla szóló pletykákkal ellentétben- igenis járatos volt a festészet dolgaiban. Szó sem lehet arról, hogy a naiv művészek közé soroljuk!Megpróbálta az Alföldet,ezt az akkor sokak számára ismeretlen  tájat beemelni az európai képzőművészet elitkörébe. Aradi Nóra rövid terjedelmű munkája kiváló bevezetés ebbe a páratlan életműbe. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a képzőművészetet, de különösen figyelmébe ajánljuk a könyvet és Koszta József egész életművét az akademistáknak, a jövő művészeinek. Mert tudnunk kell arról, hogy ilyen is volt. Hogy voltak olyan idők, még a 20.század eleje is,amikor faluhelyen még szenzációszámba ment, ha egy nő tudott olvasni...Vagy:olyan szegénység volt hogy egy gyermeknek általában csak egy játéka volt.  De technikailag is érdemes Kosztától tanulni:minden képét úgy készítette ( ezt is Aradi Nóra könyvéből tudjuk), hogy folyamatosan nézte az ábr

Mielőtt betöltenénk eredeti küldetésünket, azaz ajánlanánk ezt a remek kis könyvet, egy apró kis kritikát engedejenek meg. Nem értem, mire jó az, hogy egy jelentős képzőművész életrajzi könyvébe fekete-fehér fotók kerülnek festménykeről. Hogyan lehet egy festményt fekete-fehérben egyáltalán értelmezni? Megértem én, hogy a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának nem volt túl sok pénze, de azért...Mindenesetre most úgy ajánljuk ezt a könyvet, hogy kötet végén található, színesben közölt festményekről írunk néhány- remélhetőleg figyelemfelkető- mondatot.  Késő őszi táj. A kép uralkodó színe a barna, és annak számtalan árnyalata. Még az égről lenyúló felhők is barnák. Nekem a barna dombokról-hegyekről egy barna takaró jutott eszembe. Valószínűleg nem véletlen az asszociáció. A táj olyan, mint paplan ,amely alatt békésen szunyókál egy ember. Pontosabban: az emberi közösség, amely ebben a tájban él. Ősz. Kétféle hatást ismerhetünk fel Luzsicza Lajos ezen képén. A háttérben magasodó hegyek, az

 Oscar Wilde egyetlen regényt publikált,de ez a könyv a 19.századi irodalom egyik legnépszerűbb,ugyanakkor leginkább megosztó irodalmi művévé lett. A címe:Dorian Gray arcképe. A viktoriánus angol társaság nem kedvelte a művet,az egyház által irányított cenzúra leszedette a polcokról,a szabadabb gondolkodású utókor viszont már sokkal befogadóbban, sokszor rajongással telítve, értékelte a művet. Az igazság,mint mindig,valahol a két szélső vélekedés között található. Spoiler következik. Basil Hallward,a tehetséges,de addig nem túlzottan sikeres fiatal festőművész új modellről készít portrét. A fiatal,hamvas,ártatlan Dorian Gray személyisége,karizmája,teljesen úrrá lesz Hallward lelkén. A festő barátja,Lord Henry viszont cinikus,fanyar humorú,a mindennapi élet igazságait remekül ismerő férfiú,be akarja vezetni Grayt a mindennapokba,elvenni szellemének ártatlanságát (fausti motívum),megismertetni őt az élet élvezetével. Gray színházba látogat,s szerelmes lesz a Júliát alakító Sybilbe. Eljeg

Lengyel krimi a huszadik századból- talán elgondolkodik az ember, hogy miért kellett Magyarországon ilyen könyvet kiadni, de az a helyzet, hogy a könyv bizony jó. Barbara Krzyszton: Karolina, ne zavarj! című bűnügyi regénye semmivel sem alábbvaló angolszász kortársainál. A történet főszereplője egy Ewa nevű fiatal hölgy, aki a krakkói Képzőművészeti Egyetemen tanul. Janota professzort keresi égre-földre, mert kérni szeretne tőle egy aláírást az indexébe, hogy lezárhassa a félévét. Ám Janota professzort napok óta senki nem látta. A titkárságon azt javasolják, próbálja meg a prof lakásán. Ewa legnagyobb megdöbbenésére Janota otthon tartózkodik, és (mintha) kissé másnapos lenne. éppen egy képen dolgozik, ezért nem jár be a munkahelyére... De korrektül viselkedik. Megadja Ewának az aláírást, s a lány már boldogan távozna is, amikor betoppan Artur, az évfolyam renitense, és minősíthetetlen hangon veszekszik a professzorral. Ewa ugyanazt gondolja Arturról, mint addig is: hogy beképzelt

Gyermekkoromban sok mesét olvastam, illetve láttam. Megvolt a Grimm Összes, aztán külön a Hamupipőke, az Óz, a Diótörő ( bár ez utóbbit valahogy nem kedveltem annyira, nem tudom, miért...). Nos, az Animus Kiadó gondozásában most megjelent egy nagyon érdekes és izgalmas gyermekkönyv: Tízperces esti mesék. A lényeg az, hogy a világ meseirodalmának legnagyszerűb darabjait kínálják egy könyvben, rövidített változatban. Olvashatjuk itt a Hamupipőkét, a Diótörőt, az Alice Csodaországban című világsikert, aztán az egyik kedvencemet, a Hókirálynőt, vagy például olyan, Magyarországon talán kevéssé ismert, de nagyon izgalmas meséket, mint a Széljárta Fűzfa meséit. A szöveget korszerűsítették úgy, hogy mai gyermek is megértse. Végigolvastam az egyik mesét, csakugyan belefér tíz percbe! Ha pedig a gyermek már tud olvasni, úgy örömmel fog megismerkedni kedvenceivel, mai, számára is érthető nyelven- bár ekkor nem biztos, hogy belefér tíz percbe. Igen korszerű, jó magyarsággal írt meseklasszikusok,

A Mesés fejtörők 1. része a legpicurabb gyerekeknek szól, 3-4 éveseknek ajánlja a könyvet a Kiadó. Voltaképpen nem is könyv, hanem fejlesztő kiadvány: matricákat kell bizonyos helyekre beragasztani, fel kell ismerni két kép között a különbséget, ki kell találni, ki kicsoda- tehát az ovisok alapkészségeit fejleszti. A Mesés fejtörők a szülők kedvencévé válhat, mert ízlésesen rajzolt, nem giccses, nem erőszakos, nem a japán gyermeksorozatokra készít fel. Emberi, okos, a gyerekek meg imádják. És az ára sem magas. Sőt. Minden érintettnek szívből ajánljuk.  Az Aksjomat Kiadó adta ki. Itt a weboldal: gyermekkonyvek.hu Talán mondanom sem kell, Kedves Szülők, hogy ezen az oldalon nagyon sok érdekes és értékes gyermekkönyvvel találkozhatunk.

Nagyon elegáns gyermekkönyv, főképp a 4-6 éves lányoknak, és persze szüleiknek ajánljuk. Egy nyúlcsalád életéről szól. A tél elmúlt, jön a tavasz, mindenki sürög-forog, mert a nyuszicsalád tagjai viszik el a húsvéti ajándékokat messze földre. Juhász Fruzsina és Nyírő Erzsébet : Húsvéti ajándék című könyve remek mese, akár nappalra, akár az elalvás előtti percekre remek szórakozást nyújt a gyermekeknek. Inkább azt érdemes megfontolni azoknak a a szülőknek, akik szeretnék ezt a könyvet megvásárolni, hogy- ha ezt a könyvet megveszik, akkor ajándékot is kell ám venni! Márpedig nem minden családban szokásos húsvétra ajándékot venni, van, ahol beérik a csokitojással. A lányoknak meg a semmivel. Ők az adás erényét gyakorolják ilyenkor. Legalábbis ez a hagyományos leosztás... És még: a húsvét alapvetően mégiscsak keresztény ünnep. Ebben a könyvben erről nincs szó. Pedig lehetne... Nagyon szépek a képek, illusztrációk.  Itt a Kiadó weboldala: alexandra.hu xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ha ak

Azt gondolom, legalább néhány szót minden magyarnak illene tudni cigányul ( pontosabban: lovári nyelven). Helen Davies és Máté Mihály könyvéből mindenki, még a leggyengébb nyelvérzékkel rendelkező honfitársunk is megtanulhatja a lovári cigány nyelv alapjait. Ne felejtsük, hogy Magyarország lakosságának közel 10 százaléka, 876 ezer fő roma. A Davies-Máté szerzőpáros könyvében a képek uralkodnak, merthogy az emberek- így aztán a nyelvtanulók- többsége is- vizuális típus. A képek vannak aztán megcímkézve szavakkal. Nagyon jó! könnyen megtanulhatjuk a köszöntéseket, a ház részeit és a fontosabb bútorokat, az emberi test különböző részeit, a gyakrabban fogyasztott élelmiszerek neveit, a számokat, az időjárást, a sporttal kapcsolatos fontosabb fogalmakat. Legfontosabb, hogy mindenki egyéni ütemben haladhat. Jómagam voltam oly szerencsés belekóstolni a nyelvoktatásba, s tapasztaltam, hogy az emberek nyelvtanuló elméje annyira különböző. A Davies-Máté szerzőpáros kezdőknek szóló cigány nye

Paul Johnson konzervatív történész és újságíró. Ez a két tény meghatározza könyveinek stílusát, mondanivalóját. Az értelmiségiek című könyvben azt vizsgálja, miféle emberek voltak azok, akik a 19-20. században a közvéleményt formálták- vagy formálni kívánták- könyveikkel, újságcikkeikkel, beszédeikkel.  A Johnson által felrajzolt kép nem túl rózsás. A véleményvezér értelmiségiek közül szinte mindenkinek probléma volt a szexuális életével ( ez jelenthet impotenciát vagy épp annak ellenkezőjét), hiperaktív gyerek módjára nem tudtak egy dologra koncentrálni ( különösen Tolsztoj esetében emeli ezt ki a Szerző), egyesek imádták a pénzt, már-már kultikus imádattal, mások abszolúte járatlanok voltak a világ dolgaiban ( ennek ellenére politikai cikkeket írtak), és mindegyikükre ( Tolsztoj, Ibsen, Sartre, Russell) jellemző volt valami gyomorforgató értelmiségi fölény, valami elképesztő elkülönülési vágy az egyszerű emberektől, hamis küldetéstudat, mondhatni: megszállottság. Legtöbbjük még hé

Napjainkban soha nem látott módon került a politika ill. a társadalmi párbeszéd középpontjába a szabadság kérdése. Mi a szabadság, kinek jár, mennyi jár, és hogyan kell vele élni? Meddig terjednek az emberi jogok? Hol a határ szabadság és szabadosság között? Ezek a kérdések bennünket, a 21. század embereit igencsak foglalkoztatják, s a mainstream médiumokból többnyire sematikus válaszokat kapunk. Vagy liberalizmust, vagy antiliberalizmust. Raymond Aron huszadik századi francia politológus Tanulmány a szabadságjogokról című könyvében ( amely a Berkeley Egyetemen tartott előadássorozat összefoglalója) igyekszik árnyalni a képet. Az első dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a szabadság nem pusztán politikai szabadság, nem egyszerűsíthető le egyik vagy másik divatos politikai eszmeáramlatra. A szabadság fogalmát senki nem sajátíthatja ki, sem egy nemzet, sem egy hatalom, sem pedig egy magát prófétának tévesztő értelmiségi. Aron főleg Tocqueville és Marx e téren kifejtett munkásság