Könyvekről mindenkinek

 Szécsi Ferenc a két világháború közti időszak ismert magyar költője volt. Nem tartozott sem a népies,sem az urbánus,sem a nyugatos körhöz. Szécsi Ferenc az olasz kultúra és nyelv szerelmese volt,rengeteg magyar költőt fordított le olasz nyelvre,köztük Petőfit is. Saját kötetei közül a harmadik,a  Hegedűszóló című aratta a legnagyobb sikert. A könyvet alkotója a világhírű hegedűművész,Paganini emlékének ajánlotta. A kötet verseire sajátos harmónia jellemző,melyet Szécsi Ferenc csak és kizárólag Itáliában lel fel. Az ég kék,a folyók és tengerek tiszták,az emberi érzelmek és gondolatok pedig megszületnek,kivirágoznak,aztán elenyésznek. Ember és természet harmóniában van,minden,ami negatív,ami diszharmonikus,az odébáll. Nagyon sok a szonettformában írt költemény. S hogy ez az álomvilág nem volt a szó hétköznapi értelmében igaz?Ez igaz. A Hegedűszóló 1925-ben jelent meg. Magyarország még nem heverte ki a trianoni sokkot. Kellett az embereknek a menekülés,egy kis lazítás abban a szomorú,kev

 Beat Sterchi svájci író Blösch című regénye 1983-ban jelent meg először. Rögtön átütő sikert aratott. Részben azért,mert sokan úgy olvasták ezt a könyvet,mint az aktuális svájci viszonyok paródiáját-a címszereplő,Blösch,annak a csordának a vezértehene,amely a regényben szereplő falu határában legel-,másrészt azért,mert aktuális társadalmi kérdésről,a vendégmunkások beilleszkedésének problémájáról szólt. A történet főhőse egy fiatalember,Ambrosio. Spanyolországból érkezik egy svájci faluba,csontszegényen. A falu közelében található vágóhídon kap munkát,koszosat és nehezet,amit a helyi fiatalok közül már senki nem vállal. Elhagyatottnak,kicsinek,piszkosnak,műveletlennek érzi magát. Nem is tanulja meg a német nyelvet,úgy érzi,nincs esze hozzá. A helyi lányoknál sem vágódik be,túl elesett.Egyetlen barátja egy helyi születésű kollégája lehetne,csakhogy ő meg nem beszél,nehogy túllépjen az egzisztencialista én hatókörén. Amúgy teljesen normális. Ambrosionak ebben a helyzetben egyetlen társa

Vigyázni kell ám a műfordításokkal! Milan Kundera Cseh író egy francia kiadónak engedélyezte a Halhatatlanság című regénye megjelentetését. Alig hitt a szemének. Nem ismert rá a saját könyvére. Odaveszett az bizonyos sejtelmes kunderai próza, lett belőle tucatregény. Nyugat nem értette meg Közép-Európát, immár sokadjára. Kundera nem nyugodott bele a kudarcba. Visszafordítta a könyvet, majd újból lefordította, és egyedül hiteles francia fordításként ismerette el. Saját maga garantálta a minőséget. Azért, ha belegondolunk, Kundera ezt megteheti, mert ő már jegyzett ebben az irodalmi szakmában, stb. Egy első- vagy második könyves magyar író megtehetné ugyanezt? Talán igen, talán nem. Az adott kiadónál biztosan elásná magát, de lehet, hogy más kiadók meg tárt karokkal fogadnák. Nem tudom. Ha az én könyvem járna így, nem biztos, hogy mernék morogni. Túl sok pénz forog kockán. Vagy nem tudom.