Könyvekről mindenkinek

Hát, ha a 2010-es években ez az angol humor- akkor vagy az angolokkal van baj, vagy velem. David Williams könyvének borítója valami elképesztően nagy szenzációt ígér- ehhez képest nagyon keveset ad. Hogy David Williams lenne a" 21. század Roald Dahlja", az pedig egyenesen sértő Roald Dahlra nézve. Pedig Büdöss úr története, önmagában nem rossz. Adva van egy, otthon elnyomott kislány, Kloé, aki összeismerkedik egy hajléktalannal, bizonyos Büdöss úrral, és a kislányban felébred az együttérzés. Becsempészi a hajléktalant a garázsukba. Csakhogy Anya megsejti, hogy valami susmus folyik a háta mögött. A történettel nincs is semmi baj. Csak az apró részletekkel. Testnedvek leírásával, négysoros böfögéssel- ezek nem jó dolgok, még egy modern regényben sem. Egy ifjúsági regényben pedig méginkább zavaró. Merthogy az egész könyvet a fiatalságnak szánták. Ez derül ki a szóhasználatból, a dizájnból, mindenből. Nem ez a jó út. Kolibri, Budapest, 2013. Nézd meg ezt a blogot is: m

Az azért érdekes, hogy a magyar könyvpiacon egyszerre jelenik meg egy könyv- egy magyarított és egy eredeti kiadásban. A magyarított verzióban Charlie Karcsiként szerepel- pont úgy, mint anno a halhatatlan Jules Verne idejében. Aki, ugyebár, Verne Gyula lett. Roald Dahlt nehéz magyarosítani, ( legfeljebb Ronaldnak), úgyhogy átültetjük a hőst. Amúgy a Charlie és a nagy üveglift, igazán szórakoztató gyermekkönyv, inkább alsósoknak, mint felsősöknek való, s ha hasonlítani kell valamihez, hát leginkább a Mézga Aladár űrutazásai kínálkozik analógiául. Van a Vonka-féle csokoládégyár, annak van egy üvegliftje és egyszer csak ez a remek kis felvonó önállósítja magát, Föld körüli pályára téved, és különböző kalandokon mennek keresztül az utasok, akik természetesen gyerekek. Az említett kalandok szolidak, nem véresek, nyugodtan lehet őket gyerek kezébe adni, nem lesznek tőle rossz álmai. Sőt: inkább elkalandozik a képzelet azokba a titokzatos messzeségekbe, ahol még csak kevés ember járt. Edd