Bejegyzések

fotó címkéjű bejegyzések megjelenítése

Szép Krisztina: Egytálételek

Nagyon igényes megjelenítésű bookazine. Szép Krisztina szerkesztő és csapata olyan szakácskönyvet alkotott, melyet haszonnal forgathat mind a kezdő, mind a gyakorlott háziasszony/ háziúr, / gasztronómus, meg aki főzni szokott. Néhány megjegyzés az Egytálételek című könyvről, mintegy ajánlásképpen: - Nagyon korrektek, mindenki számára érthetőek a receptleírások. Egy átlagpsi ntelligenciájú, barátnőjének főzni kívánó húszéves srác éppúgy megérti, mint egy gyakorlott háziasszony, aki a családi összejövetel alkalmából főzne valami egyszerűt. - Kultúrsemleges. Ez azt jelenti, hogy szinte minden nagyobb konyha ételei és alapanyagai megtalálhatók a receptek között. Van itt távol-keleti étel ( Thai tésztaleves húsgombóccal), olasz ( Pancettába tekert hal citromos újburgonyával, Újburgonyás frittata spárgával), mexikói ( Mexikói egytál), illetve magyaros ( Füstölt paprikás sertéspörkölt) ennivaló. - Nagy hangsúlyt fektet az egészséges táplálkozásra, külön fejezetet szentel az egészséges ét

Philippe Guignard: Párizs felett

Guignard könyve remek fotógyűjtemény a világ egyik legszebb városáról. A madártávlatból készült fényképek kedvet csinálnak az egyszeri utazónak ahhoz, hogy a következő nyaralását a francia fővárosba tervezze. És nem érdekes, hogy a szomszéd szerint Párizs már nem a régi, és nem érdekes, hogy mit szólunk a jelenlegi francia elnök regnálásához. Párizs az Párizs, a maga kis titkaival. A fotók pedig feltárják ezeket a titkokat. Néhány percre mi maguk is párizsiak leszünk. Persze, akadnak kivételek. Egyes fényképek- véleményem szerint- inkább csak a terjedelmet növelik. A 226 és 227 számú fotó elképesztően semmitmondó, semmi nem derül ki belőle, ha a képaláírást elolvassuk, akkor pedig arra a következtetésre jutunk, hogy földről talán érdekesebb lenne...A 380. számú kép, mely a Tokió-palotát ábrázolja, viszont kifejezetten érdekfeszítő, megnyitja az elmét. Mint ahogy múltba visz és jelenben tart a 442 számú kép is, mely a Saint-Denis kaput ábrázolja. A Napkirály, XIV. Lajos korába lépünk v

Kazuo Ishiguru: Napok romjai

Kazuo Ishiguro könyvei lektűrök. Akkor is szembe kell néznük ezzel a ténnyel, ha az író 2017-ben elnyerte ( nála jóval esélyesebb jelölteket megelőzve) az irodalmi Nobel-díjat. Másfelől Kazuo Ishiguro nagyon-nagyon jó lektűríró, talán meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy új műfajt teremtett a lektűrön belül mégpedig a posztmodern lektűrt. A posztmodern lektűr átveszi a 20.század második felének íróitól a tér-és időbeli nemlineáris vonalvezetést, szabadon bánik a cselekménnyel, igyekszik minden sablont elkerülni- ezáltal maga is sok esetben válik sablonossá. De a Napok romjai című könyv ( a japán Szerző nem ezért kapta a Nobelt) valóban levet magáról mindenféle egyenruhát. Főhőse egy komornyik, aki éppen gazdát cserél, és próbál visszaálmodni egy békésebb, úribb világot, amikor is komornyikok még úriembernek számítottak, nem volt háború, legfeljebb az előszelét érezték, és mindenki olyan úri társaságbeli módon viselkedett, hogy éppenhpgy súrolja a sznobizmus határvonalát, de nem