Könyvekről mindenkinek

 Anne Helen Petersen:Jöttünk,láttunk,elegünk van című könyve egy egész generáció nevében vállalkozik arra,hogy megmagyarázza az amerikai társadalmat mostanában sújtó válságjelenségek egy részét,különösen azokat,melyek a fiatal értelmiséget-középosztályt sújtják. Személyes törteneteken,olykor megrázó emberi sorsokon keresztül ad képet az y generáció gondjairól,nehezen megoldható létkérdéseiről. Y generációnak vagy  millenniáloknak az 1982-1995.között született nemzedéket nevezzük. Az ő szüleik a boomerek,a nagy demográfia bumm idején születettek,akik a 2008-as pénzügyi-gazdasági válságban sokat veszítettek. Petersen ezzel a veszteségélménnyel magyarázza,hogy a boomer szülők sokszor túlbiztosítják gyermeküket:túlnevelik őket,helikopter-szülők lesznek,akik mindig ott köröznek gyermekük körül,ezzel leszoktatva őket az önállóságról. Mindezt annak a jegyében,hogy a gyermek minden perce ki legyen töltve hasznos tevékenységgel.Amerikában sok szülő érzi/érezte úgy,hogy már kisgyermekkortól hasz

Ennek a könyvnek az ajánlóját két részre választom: 1. Minden keresztény szülőnek és jövendő szülőnek el kell olvasnia Elisabeth Elliot : Áldást örököltek című könyvét. Nagyon sok jó tanácsot kapunk belőle a családi imára, a gyermekek nevelésére ( beleértve a büntetést is, merthogy nem liberális keresztényekről van szó!),a keresztény közösségekbe való fokozatos szocializálásra, az iskolába való beillesztésre vonatkozólag. Nagyon tetszik az a mondat, hogy " az apa a család papja". Ez, véleményem szerint, pontosabban írja le az apa családban betöltött szerepét, mintha azt mondanám, hogy az apa a család szellemi vezetője. Mert nekünk, férfiaknak, nem árt beismernünk, hogy bizonyos dolgokhoz a nők jobban értenek... 2. Másfelől maga a könyv -bocsássanak meg ezért a Szerző és a Kiadó- sok esetben idegesítő. A családtörténeti rész leginkább az ősök, főként a nőnemű ősök, hosszú oldalakon keresztül történő  felmagasztalásából áll. Hibátlan anyák és apák, tökéletes otthonok, a ház

Laura Markham könyvének alcíme:A kiabálás vége és a kapcsolatteremtés kezdete Békés szülő- hány békés szülő akad Önök között? Ahhoz, hogy egy szülő békés legyen, rendben kell, hogy legyen az élete: munka, házasság, mindenféle anyagiak, szülők. No, és hinnie kell Istenben, merthogy magától békességes nem lesz az ember. Boldog gyerek- hány boldog gyerek van ezen a világon? Ahhoz, hogy egy gyermek boldog legyen meg kell tanulnia beilleszkednie, szabályokat tartania, ugyanakkor a kellő önállósággal kell bírnia. no, és nem árt hinni Istenben, mert az igazi, a komoly mércével is számottevő boldogságot bizony csak Isten adja meg. Laura Markham könyve hatalmas nagy neveléspszichológiai igyekezet. Tapasztalatból adódó tanácsok halmaza, ám ezek a tanácsok mind a kommunikáció felől közelítik a gyermeknevelést. Jól tette-e a szülő, hogy adott helyzetben ezt és ezt mondta. Szabad-e a gyereknek ilyet és ilyet mondania, és ha ilyet és ilyet mond a gyermek, arra hogyan reagáljon a szülő. Valahogy

Szocializálódunk. Gyermekkorban, felnőttkorban, öregkorban. Otthon, iskolában, barátok közt, ellenségek közt, munkahelyen, börtönben, társasházban. normákat tanulunk és szegünk meg, utóbbit hol szándékosan, hol véletlenül. Forradalmárok és konformisták vagyunk, minden ember eltérő arányban. Somlai Péter könyve ( Szocializáció. A kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés folyamata) erről a folyamatról szól. Mi az, ami genetika, mi az, amit tanulunk? Milyen szerepet játszottak a felvilágosodás korának nevelési elvei a gyermek szocializációjában? Van-e bármiféle értelme a pedagógiának, mint elméletnek, vagy pedig a pedagógia tisztán gyakorlati tudomány kell, hogy maradjon? Hogyan tanulunk kommunikálni? Anyuéktól örököljük ezt is, vagy a társadalom, az iskola formálja ezt a képességünket is? Mi történik akkor, ha valaki áthágja a kommunikációs normákat, hogyan hat ez társadalomban betöltött szerepére? Miért büntetünk? A  büntetés elősegíti-e az eredményes visszailleszkedést, v

Ruth Fulton Benedict a második világháború után, magas rangú amerikai katonák kérésére írt könyvet a "japánokról", a kulturális antropológia módszereit használva. Megtudhatjuk, hogyan viszonyultak a japánok a háborúhoz, miként viselték a nélkülözéseket, tényleg életüket és vérüket adták volna a császárért. Megismerkedünk olyan fogalmakkal, mint a giri, azaz a névhez kötődő becsület, a hadzsi, azaz a szégyen. Képet kapunk a japán történelem olyan fontos eseménysoráról ,mint a Meidzsi-reform, pontos elemzést olvashatunk ennek a mindennapokra gyakorolt hatásáról is. Bevallom, engem különösen érdekelt a japán gyermeknevelésről szóló írás- nem igaz ugyanis az a sztereotípia, miszerint a Felkelő Nap országában az öncélú szadizmusban merül ki a gyermeknevelés. Sokoldalú, olvasmányos könyv a Krizantém és kard, nemcsak Távol-kelet-szakértők számára, inkább a művelt nagyközönség okulására íródott. Nehéz letenni.