Könyvekről mindenkinek

Toby Hemenway könyvének alcíme:Megújító tervezés kis- és nagyvárosokban  Először a címet magyarázzuk meg, mivel hazánkban talán nem mindenki van tisztában a permakultúra jelentésével! Amint azt a könyv 14. oldalán olvashatjuk, a szó a permanent ( folyamatos) és az agriculture (mezőgazdaság) angol szavak összevonásából keletkezett. A szó ausztrál eredetű, Bill Mollison, a Tasmaniában felnőtt ökológus kutató használta először 1959-ben. Eleinte pusztán a megújuló,környezeti erőforrásokat védő, a tájidegen, drasztikus emberi beavatkozást mellőző mezőgazdaságot értették alatta, mára a szó jelentése kiszélesedett. Hemenway úgy definiálja a szót: " természetes rendszerekre alapozott döntéshozó eszközkészlet, mellyel megújuló megoldásokat lehet létrehozni bármilyen tervezési kihívásra". Kissé általánosan hangzik a definíció, de egyetlen pillanatra se féljünk: a könyv bőven megtölti ezt konkrét tartalommal.  A 15.oldalon például látjuk David Holmgren " permakultúrás virágának&quo

 A hagyományos értelemben vett, a világ egyetemein tanított közgazdaságtan általában matematikán alapul, s rövid-közép-és hosszútávú idősorokkal, grafikonokkal, táblázatokkal dolgozik, ezekből igyekszik következtetéseket levonni. Robert J. Shiller Nobel-emlékdíjas közgazdász ennek a nagyszerű tudománynak egészen más paradigmáját javasolja: a narratív megközelítést. Shiller szerint a gazdasági döntések nemritkán hiedelmeken, társadalmi mítoszokon alapulnak, éppen ezért nagyon lényeges ezeknek a történeteknek, narratíváknak a tanulmányozása. Csak egyetlen példa a számtalanból, amit tétele igazolására felhoz: az 1929-es tőzsekrach, mely később nagy gazdasági világválság néven vonult be a történelemkönyvekbe, nem kis részben azon történetek miatt robbant ki, melyeket a középosztálybeli amerikai emberek meséltek:XY vett ilyen és olyan részvényt, ezeknek felment az árfolyama, XY pedig már új házat vagy autót is vett a nyereségből. Shiller szerint se szeri, se száma nem volt az ilyen történet

A könyv alcíme:A kíváncsiság, az improvizáció, és az intuíció alkalmazása a munkában.  Nagyon sok magyar vezető és munkaválláló kénytelen azt tapasztalni, hogy a cégeknél sokat beszélnek a kreativitásról, ám amikor konkrétan kellene valami eredetit, valami kreatívat felmutatni, akkor egyből jön az óvatosság, az új innovációktól való idegenkedés. Ugyanez fordítva is igaz: a munkavállaló teleírja az önéletrajzát azzal, hogy ő milyen kreatív, aztán, amikor ténylegesen valami kreatívat kell művelni a cégnél, lefagy. Natalie Nixon könyvét azért ajánljuk minden menedzsernek, és mindenkinek, aki kreatívnak tartja magát, mert a Kreativitásugrás arról szól, hogyan lehet a személy kreativitását a gyakorlatba átültetni, hogyan tud egy kreatív vezető vagy munkavállaló hasznára lenni a cégnek, ugyanakkor flow-élményt is szerezni munkája során.  Nagyon szimpatikus számomra, hogy Natalie Nixon mindvégig hangsúlyozza a kreativitás demokratizálásának fontosságát. Tehát az ötletelés, a szellemi innováci

 Mi,európaiak,sokszor azt hisszük,hogy a nyugati multinacionális nagyvállalatok egymást törik a kínai piac megszerzéséért,Kínában pedig mindenki örömmel és tárt karokkal fogadja ezeket a cégeket. Ling Chen:A globalizáció manipulálása c.könyvéből kiderül,hogy ez távolról sem így van. Mao Ce-tung halála után a kínai vezetés előtt nyilvánvalóvá vált,hogy változtatni kell az addigi autarkiára törekvő,elzárkózó irányvonalon. Kína tehát,ha óvatosan is,de nyitott. Beengedte a külföldi tőkét. Először a vegyesvállalati formával próbálkoztak,ám a multik nem akarták átadni kínai partnerūknek a tudást,inkább csak munkaerőpiacnak tekintették az ázsiai országot. Aztán következett az "övezetek korszaka",ám hamar nyilvánvalóvá vált,hogy egész Kínát nem lehet különleges gazdasági övezetté változtatni. Következésképpen minden nagyobb város,kerület,megye számára megengedték,hogy csúcstechnológiára épűlő gazdasági rendszert építsen ki. Megkezdődőtt a FIE-k,azaz a külföldi beruházással működő vál

Dánia mindig is az építészeti innovációk egyik szülőhazája volt, nem csoda, ha 1973-ban, az Építésügyi Tájékoztatási Központ nevű szervezet érdeklődést mutatott iránta. Így született meg Gádorosi Ferenc:Lakásépítés Dániában című reprezentatív, szakemberek és laikusok számára egyaránt sokatmondó könyve. Gádorosi könyvének nagyon nagy erénye, hogy tágabb kontextusba helyezi a lakásépítés kérdéskörét. Külön fejezet szól Dánia környezeti adottságairól, az iparosítás általános és speciális tendenciáiról, a Kaptár lakásalapról, a kivitelezés során felmerült elvi és gyakorlati problémákról. Külön kiemeli a Szerző, hogy Dániában igen fontosnak tekintik, hogy olyan családi házak és lakások épüljenek, melyek továbbalakíthatók a felhasználók egyéni igényei szerint ( ezzel Gádorosi odapiszkál az akkoriban hazánkban divatos házgyári építészetnek és az ahhoz kapcsolódó univerzáló mentalitásnak). A könyv legértékesebb része mégiscsak a konkrét épületek bemutató fejezet. Láthatunk itt sorházakat