Könyvekről mindenkinek

 Térey János a modern magyar líra és dráma meghatározó alkotója- azért nem írom, hogy " volt", mert művein keresztül átsugárzik az ő egyénisége,sajátos világlátása. Őszi hadjárat című kötete 1985-2015. között keletkezett műveiből szerkeszt és válogat. Egy ennyire monumentális költői produktum esetében mindenképpen illene szólni a kötetszerkesztés- és felépítés sajátosságairól, e rövid könyvajánló azonban nem nyújt erre elegendő teret. Inkább azt a módsszer választom, hogy kiválasztom a számomra leginkább érdekes, engem legjobban megragadó verseket, és azokról szólok, néhány prózai mondat erejéig. Remélem, ez segíti a Kedves Látogatót az orientálásban.  A ház a könyvben. Ez a vers az én értelmezésem szerint a Nyugat-hagyomány újraértelmezése. Felmerül a kérdés: miért kell a Nyugat-hagyományt egyáltaán újraértelmezni? Szerintem azért, mert csak eltelt azóta száz év, és a 21.század Olvasójának mást mondanak Kosztolányi, Babits,Tóth Árpád vagy éppen Móricz Zsigmond művei, mint eg

 Két kisregény,tükörszövegek adják a mindinkabb kikristályododó Auster-életmű darabjait. A magány feltalálása a kortárs világirodalom talán legszemélyesebb hangvételű prózai munkáit fogja egybe. Életről és halálról,konvenciókról és különcökről szólnak ezek az önfeltárulkozó művek. És,persze,az irodalmi mű megalkotásának folyamatáról. Minden írásmű személyes és/vagy közösségi történet/történelem,ezáltal emlékezés.  Az első kisregény:Egy láthatatlan ember portréja.Lélektani regény,tényirodalmi elemekkel. Paul Auster apjáról szól ez a isregény,melyben a fiú beszél apja halála után közvetlenül arról,milyen is volt az öreg Sam fiának lenni. Objektivitásról,többnyire,szó sincs,de nem is várjuk el. Az önfeltárulkozást várjuk,az érzelmek kimutatását,azt,amihez apjának-iró fia szerint-"egyszerűen nem volt tehetsége". Az idősebb Auster hányattatott élete során azt tanulta,hogy minden előlépés,önmegmutatás csak szomorúsághoz vezet. Ezért aztán megtanult árnyék maradni,úgy élni,mintha mi

 Régi adósságát rója le könyvajánló blogunk azzal,hogy bemutatja és tiszta szívvel ajánlja Fáy Ferenc,Kanadában élt magyar emigráns költő köteteit. A Törlesztő ének című könyv 1963-ban jelent meg,és olyan irodalmi nagyságok tetszését is elnyerte,mint Márai Sándor vagy Határ Győző. A cím arra utal,hogy mindannyiunknak van törlesztenivalója Isten, a szülei,a hazája és még sokmindenki felé. Az életünk voltaképpen egy adósság törlesztése. Fáy Ferenc könyvében rendkívül nagy hangsúlyt kap az emlékezés mint emberi-poétai aktus. A Falusi búcsú lendületes képalkotása a költő gyermekkorát idézi,csakúgy,mint a Régi nyár,béresekkel című vers. Pillanatképet rögzít-milyen rímeléssel,milyen erős belső dinamikával!-az Apám,míg a Nagyanyám című,12 soros elégia elképesztő nyugalmat,belső békét áraszt. Ám,hogy az emlékezés torzzá,groteszkké is válhat,és sokszor az emlékezőnek okozhat kellemetlen meglepetéseket,arról a kötet nyitóverse,a Hazafelé tanúskodik. A szép emlékek eltorzulnak, a tájat,a házakat