Könyvekről mindenkinek

Elfriede Jelinek, osztrák írónő, 2004 irodalmi Nobel-díjasa,remekművet alkotott. Téli utazás című  színműve (amely olvasható monodrámaként, de belső monológokból álló regényként is), új utat nyitott az európai színműírás előtt. Bebizonyította, hogy a színadon az igazi cselekmény belül zajlik, nincs jelentősége a látható konfliktusoknak. Nagyon sokat éa sokan írtak már Jelinek kifejezésmódjáról, a zenei jellegű felépítésről, itt csak nagyon röviden összegezném a Téli utazás irodalmi és zenei előzményeit:Wilhelm Müller: Téli utazás című versciklusából Georg Philipp Schmidt von Lübeck írta az Én a hegyek közül jövök című dalt, melyre nem kisebb személyiség, mint a zseniális komponista Franz Schubert írt zenét. Hallgassák meg, elkéesztő élmény! Jelinek Téli utazása ennek a műnek a hatására született, hangulatilag, olykor rtmikailag is követi Schubert zeneművét.  A Téli utazás azonban egyáltalán nem 19.századi romantikus mű: ízig-vérig a 21.századi ember problémáiról szól. Létértelmezés, ha

 Jókai Mór nem kétkönyvű író. Azért illik ezt leszögezni, mert sokan csak a Kőszívű ember fiait és Az arany embert ismerik tőle ( vagy azt sem). Jókai több, mint száz regényt írt, ebből szinte mindegyik remekmű- csak sajnos, a magyar irodalmi köztudat (kánon) hajlamos erősen szelektálni. Ebben a könyvajánlóban Jókai egyik legkevésbé ismert ,ugyanakkor legmodernebb írói eszközöket felvonultató művét, a Gróf Benyovszky Móric életrajza....című kötetet ajánljuk szíves figyelmükbe. Rövid spoilert közlünk a műről, ezzel próbálván kedvet csinálni az olvasáshoz.  A bevezetésben, mely nagyon fontos része a regénynek, Jókai részletesen beszámol arról, milyen körülmények között is keletkezett ez a könyv. Nemrégiben ( mármint az 1870-es években) megjelent Benyovszkynak egy angol nyelvű életrajza, s Ráth Mór, a 19.század egyik legismertebb és legbefolyásosabb magyar könyvkiadója kitalálta, hogy írjon Jókai egy hiteles, magyar szempontú történelmi művet messzeföldön ismert hazánkfiáról.Miután az író

 Alessandro Manzoni a 19.századi olasz romantika vezéralakja,Jókai kortársa. Jegyesek című regénye bevonult az európai irodalomtörténetbe. Magyarországon talán kevésbé issmerik ezt a kónyvet,sőt,irodalomtanításunk az egyénként igen eredeti személyiségű íróról is megfeledkezett. Ezért közlök most itt,ebben a kónyvajánlóban,egy rövid spoilert.  Az író,azaz Manzoni,éppen egy tizenhetedik szazadi itáliai kéziratot tanulmányoz. Nem sok öróme van benne:a krónika tele van stilisztikai hibákkal,nyelvezete durva, ömlengö,dagályos,mondatai végtelen hosszúak,olykor logikátlanok. Valami azonban van ebben a történetben,ami megfogja a 19.század íróját. Manzoni levéltári kutatásokat végez,elolvas sok könyvet a 17.századi Itália történelméről,utánajár a krónikában szereplő személyeknek,végül alapos háttértudással  felfegyverkezve belevág a történetbe. Amely egy csodálatos,igazi 19.századi tájleírással kezdődik,melyből a Comoi-tavat és vidékét,a különleges Fűrészhegyet ismerhetjük meg.A jámbor és békés

 Felsőőri Pyrker János László, vagy ahogy ő maga, német nyelven használta:Pyrker von Oberwart, 1772-ben született a Fejér megyei Nagylángon. Káprázatos egyházi karriert futott be:volt velencei pátriárka(!), aztán egri püspök. A magyar katolikus egyház legbelső krémjéhez tartozott, ebből adódóan politikailag konzervatív, Habsburg- párti ember volt.  Ám Istenhez való bensőséges viszonya és mélyen katolikus elkötelezettsége ellenére mindig volt benne valami, amit nevezhetünk szabadságvágynak, 19.századi romantikának, művész- lélekségnek. A természetben ő Isten művét látta, a Teremtés első könyvét, menedéket a rossz világ minden bajai elől. Az Alpok utáni vágyódás énekei ( Lieder der Schnsucht nach den Alpen) című verseskötete 1845-ben jelent meg.  Mit is jelent Pyrker számára az Alpok? Nemcsak a hegységet, a szó fizikai értelmében. Az Alpok Pyrkernél metaforikus, jelentéstöbbletet hordoz. Jelenti az elérhetetlen messzeséget. A természet szakrális megnyilatkozását. A romlatlan, civilizáció

 Winkler Gábor kitűnő könyve építészet- és építéstörténeti szempontból egyaránt bemutatja az egyik legjellegzetesebb- s tegyük hozzá:egyik legjobb módú- magyar város épített környezetének 19.századi fejlődését. Megismerhetjük a legfontosabb kollektív építtetőt, magát a várost. Képet kapunk arról, hogy a két legnagyobb főnemesi család, az Esterházy és a Széchenyi, milyen magánházakat építtetett Sopronban. De szó esik a köznemességről és az ekkoriban születő új társadalmi rétegről, a nagykereskedőkről, mint beruházókról is. Végezetül " lemerülünk" a gyakorlat mélységeibe, megvizsgáljuk, hogyan működtek az építőipar mindennapjai a 19.századi Sopronban. Winkler Gábor tehát egy fajta totális történeti leírást ad választott témájából.  Nagyon korrekt és pontos az építészeti irányzatokról és mesterekről szóló fejezet egésze. Winkler Gábor nem "imádja" a fejlődést, nem egy lineáris fejlődési vonal mentén mutatja be az építészet fejlődését, inkább az egyes épületek elemeit é

A magyar zenei könyvkiadás Európa-hírű- volt. Molnár Antal Brahms-kismonográfiája még német nyelvterületen, Brahms szülőhazájában is érdeklődést keltett. Nem csoda, hisze nagyon jól sikerült könyvről van szó. A bevezető részben Szerző szól a 19.század második felének német zenei életéről, kiemeli, hogy ebben az időben inkább a házi-zenélés volt fontosabb a polgárság számára, semmint nagy kamarazenekarok fenntartása. A második fejezet Brahms egyéniségéről szól. Cáfolja azokat a nézeteket, miszerint Brahms egy keserű, sötét komponista lett volna, hiszen írt ő Cigány- kvartetteket is ( szerintem ez önmagában eléggé gyenge cáfolat). A harmadik fejezetben Brahms rövid életrajzát olvashatjuk, Szerző külön kiemeli Robert Schumannal való barátságát. Amúgy legfeltűnőbb ebben az életrajzban a viszonylagos eseménytelenség: Brahms nem vesz rész forradalmakban egyáltalán nem is politizál, csak alkot. A könyv legterjedelmesebb része foglalkozik Brahms művészetével, mintegy " zeneszerzői sza