Gelléri Andor Endre: Szomjas inasok
A Magyarországon kissé lenézett, amolyan baloldali íróként számontartott Gelléri Andor Endre Szomjas inasok című novelláskötete 1933-ban jelent meg, közönségsikert nem aratott ,( Kosztolányi is jelentkezett ebben az évben...)viszont hét évtized múltán olvasva nagyon is tanulságos. Három nagyon fontos tanulság szűrhető le a könyvből: 1. Az író ne politizáljon " direktben". A kötetnek éppen azon alkotásai a legsikerültebbek, melyek nem akarják a világot megváltani. 2. Nincsenek végletekig boldog és végletekig boldogtalan emberek. Még a szegények életében is akadnak örömteli pillanatok, s ha valaki, szépíróként, pont az alsó-közép-legalsó társadalmi réteg bemutatását tűzi ki célul, akkor az nem szólhat arról, hogy milyen is a rabszolgák élete. Mert az inasok, ha éhbérért, kosztért-kvártélyért melóznak is, méghozzá igen sokat, mégsem egyenlők az afrikai néger rabszolgákkal. Többek náluk, igenis, többek. 3. Mindannyian szomjas inasok vagyunk. Mindig kell valami, ami még nincs