Könyvekről mindenkinek

 Milan Kundera könyve minden igényt kielégítő, magas szintű esszégyűjtemény. Az írások többsége az irodalom és zene kapcsolatával foglalkozik, de akadnak itt igencsak töprengésre késztető gondolatok közép-európaiságról, a régió történelméről, politikáról, az emigráns irodalmárok helyzetéről és még sok másról. Az Elárult testamentumok gondolatilag igen gazdag könyv, nincs módunkban, hogy egy rövid könyvajánlóban összefoglaljuk a tartalmát. Inkább csak néhány markáns gondolatot mondanánk el erről a könyvről, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy elgondolkoztassuk, intellektuális erőfeszítésre késztessük a majdani Olvasót.  Irodalom és zene Kundera szerint, bár irodalom és zene esztétikája különbözik, mégiscsak akadnak párhuzamok, pl. alkotók egyéni sorsában. Jómagam annyit fűznék ehhez, hogy a különböző művészeti ágak esztétikailag különböznek ugyan, lényegüket tekintve mégis egyek. Aki verset olvas, vagy Bach-fúgát hallgat, vagy Janacek- opera szövegének elemzésén töri a fejét...

 Veres Péter a magyar irodalmi hagyományban úgy él,mint autodidakta népi író,aki realista regényeket és elbeszéléseket írt szegényparasztokról és zsellérekről. Veres Péter a magyar történelmi hagyományban úgy él,mint parasztpárti politikus,aki egy ideig hadügyminiszter volt,aztán a Rákosi-féle kommunista vezetés félreállította. Az Olvasónapló 1953-1956 című könyvből kiderül,hogy mindkettőnél jóval több volt. Gondolkodó volt. Olyan gondolkodó,aki nem szerette sem a teológiát,sem a filozófiát,szerette viszont a józan észt. Nem tartotta nagyra a politikusokat (ideértve az 1950-es évek gárdáját is),de kereste a történelem általános összefüggéseit. Érdekelte,miért születhetett meg a Római Birodalom bukása után a keresztény Európa. Talán gondolhatnánk áthallásra is...Érdekelte,hogyan maradhatott hatalmon annyi éven át Napóleon. S foglalkoztatta a huszadik századi diktatúrák helyzete,és igen,itt a többes szám azt jelenti,nemcsak a német,de más diktatúrák is érdekelték,bár érthető óvatossá...

Francine Rivers könyvét minden keresztény vezetőnek, legyen az lelkész, pap, tanító, presbiter vagy bármi, el kellene olvasni. Elsősorban nekik ajánljuk ezt a nagyszerű regényt. A Mikor a sófár zeng című könyv főhősei- egy gyülekezet tagjai. A Centerville-i Keresztény Közösség haldoklik, a tagok már bőven hatvan fölött vannak, ráadásul Hank, az addigi prédikátor, szívinfarktust kap, és a továbbiakban me tudja ellátni feladatát. Samuelnek, az egyik presbiternek, az az ötlete támad, hogy hozni kellene egy fiatalabb lelkészt. Az idős presbiterek eleinte ellenkeznek, aztán nagy nehezen belenyugszanak a változtathatatlanba. Örömük fokozódik, amikor kiderül, hogy az új pásztor nem más, mint Paul Hudson, a híres tévés prédikátor, David Hudson fia. Eleinte mindenki örül Paul szolgálatának. Ám Paul beleesik abba a csapdába, melybe oly sokan és annyiszor beleestek már: Isten Igéjéből kizárólag a bővelkedésre vonatkozó részek érdeklik. Gyűlik a pénz, épülnek az ingatlanok, jönnek az új tagok,...

Röviden összefoglalva, némi kritikai éllel: az önmagát rettenetesen túlíró, már-már grafomán Honoré de Balzac ezen könyve, a Modeste Mignon, érthetetlen, zagyva, unalmas, és ami a legmeglepőbb- a legkevésbé sem realista. Akik bele vannak kukulva a francia realizmusba, netán ebből írják a doktorit, azok rágják át magukat rajta, de a többieknek nem érdemes. Van jobb, még Balzactól is.