Könyvekről mindenkinek

 Egy egy kitűnő és kemény könyv. Berta Ádám megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen (ön)életrajzot írni.Szóval, a lényegről kell szólni, arról, ami belül történik. De olyan is van, hogy nem arról kell szólni, ami belül történik, hanem csak szólni kell.Az események magukért beszélnek- ahogy mondani szokták volt irodalomkritikusok ( én nem vagyok az, jajj, dehogy...).   A Magamat rajzolom középre című (ön)életrajzi regény prémium kategóriás, ízes és korszerű magyar irodalom, valamilyen toplistán biztosan ott a helye. Valami gyümölcsöt kell hozzá venni (ízlés szerint, grapfriutot vagy narancsot,de túl édes azért ne legyen), olvasni és gondolkodni. Nem annyira sokat olvasni és sokat gondolkodni. Recenzensre ez a könyv akkora hatással volt, hogy spoiler helyett inkább azt írná le, min gondolkodott ezen könyv kapcsán.  Sokat gondolkodtam a könyben sokszor emlegetett felnőtteken, muteroszon és fateroszon. Hogy vajon hány gyereknek volt/van/ és ahogy a dolgok jelenleg állnak, lesz, ilyen,vagy

 A Hód-történetek az 1980-as évek magyarországi bestsellerei voltak. Amikor aztán szerzőjük, Mattyasovszky Jenő, váratlanul elhunyt, a Kiadó nem akarta a részben elkészült kéziratokat " veszni hagyni". Ezért Kulcsár Ödön társszerzőségével egy sorozatot indítottak, immár a közelgő rendszerváltás szellemében...A Hód és fején kalap ennek a sorozatnak az első kötete. Kedvcsinálóul egy rövid spoilert közlünk, a többi a Tisztelt Olvasó dolga!  A történet az 1980-as években játszódik. Szamarkandban ( ma Üzbegisztán) kezdődik a történet. Egy Maple nevű angol ügynököt a szervezett bűnözés a városba küld. Át kell vennie egy nemrégiben ( tragikus körülmények között...) elhunyt ügynök helyét. Maple meglepetten tapasztalja, hogy semmi nem a megállapodás szerint alakul. A repülőtéren férfi helyett igen csinos lány várja, a szálloda kritkán aluli, ráadásul folyton bemászkál a szobába egy állítólagos fürdőszoba-szerelő. Kalandos úton aztán egy világvégén fekvő temető egyik kriptájában az ang

 A meglehetősen fuurcsa című szépirodalmi mű nem bűnügyi történet. A magyar irodalomról, valóságról, a magyar kultúrtörténetről szól, ál-riport-regény formájában. Megjelenése évében (1985) az irodalmi kritika nem figyelt erre a könyvre kellőképpen-talán az akkoriban még igencsak szokatlan műfajjal nem tudtak mit kezdeni-, de ezt már bánhatják, mert igen jó regényről van szó. Az egyes szám első személyben elbeszélő író és narrátor rendszeresen találkozik bizonyos Rév Zolival, aki kazánfűtő az Írószövetségben. Korábban maga is az írói életformát választotta volna, meg is jelent két regénye és egy novelláskötete, ám erkölcsi-ideológiai okokból úgy döntött, nem ír többet. Csakhogy van egy kis bökkenő:szíve mélyén mégiscsak megmaradt írónak. Longhorreában szenved, ami azt jelent, hogy bármiről végtelen hosszúságú történeteket képes mesélni. Minden fejezet egy-egy ilyen hosszú történet, melyben a dokumentarista értelemben vett valóság találkozik teljesen képtelen fikciókkal.  Az, hogy az 195

 Az 1970-es évek végétől- az 1980-as évek közepétől kezdve a magyar irodalom termése mennyiségileg megsokszorozódott. Ezt a megsokszorozódást azonban nem követte a Kiadók marketing-kapacitásának növekedése.Nagyon sok olyan, jó színvonalú regény, verseskötet és minden egyébfajta könyv jelent meg, amelyet a Kiadók már nem tudtak kellőképpen menedzselni, így aztán elsikkadtak az utókor emlékezetében. Az egyik ilyen könyv Baráth Tibor:A szörnyeteg című műve. Műfaját tekintve leginkább történelmi-lélektani-bűnügyi regényként definiálhatnánk. A történelmi idő:a második világháború vége, valamikor 1945-46. Helyszín: Magyarország, a Hernád völgye. Minden zavaros, és mindenki szegény. A Magyar Kommunista párt ugyanakkor már meghirdette a földosztást. A falusiak nagyon örülnek a földnek, évszázados álmuk teljesül ezzel. A tanyasiak azonban nem akarnak földet: még emlékeznek 1919-20-ra, amikor is a visszatérő földesúr megbotoztatta azokat a parasztokat, akik elfogadtak egy talpalatnyit a birtokáb

 Mattyasovszky Jenő Hód-történetei az 1980.as évek igazi magyar bestsellerei voltak. Újraolvasni ezeket a könyveket nemcsak jó kaland, de nosztalgia, egyfajta időutazás is. Műfaja:kémregény, kalandregény. A Hód és a megsemmisült nyom című könyv cselekménye két szálon fut. Az első szál főszereplője Roxyn, egy ipari információszerzéssel is foglalkozó, meglehetősen gyanús üzletember, és görög barátja, a kissé agresszív és folyton pénzhiánnyal küzdő Cicero. A két urat főnökeik Magyarországra küldik, merthogy egyre több esetben fordul elő, hogy magyar cégek megelőzik őket bizonyos tendereken ( ahogy ma mondanánk), aláígérnek az áraiknak stb. Roxyn feladata kideríteni, hogy mi lehet ennek a hátterében. Ahogy Magyarországra érkezik, az üzletember meglátogatja gyermekkora városát,Sopront, majd átutazik Egerbe. Cicero viszont régi szenvedélye, a nők miatt kerül bajba: míg a szálloda bárjában iszogat egy ifjú és csinos hölggyel, valaki egy holttestet helyez el a szobájában. A görög azonban idejé

 Az 1980-as években új,fiatal írókból álló nemzedék bontogatta szárnyait Magyarországon. E nemzedék tagjainak már semmi köze nem volt a Kádár-korszak hivatalos kulturális-művészeti irányzatához,a szocialista realizmushoz. Ők valódi, vérbeli realisták voltak. Be akarták mutatni a "társadalom alatti társadalmat",a periférián élők,a kocsmatöltelékek,a kisstílű bűnözők,a prostik,a mindenféle szélhámosok világát-egyúttal hangsúlyozva,hogy a hivatalos tagadással szemben létezik ilyen világ a szocialistának mondott Magyarországon is.  Tardi Gábor e nemzedék jeles képviselője. Az anyukák álma című könyvében egy,a hivatali lélektelen unalomtól,a normálisak világától menekülő,önmagát tehetséges művésznek tartó fiatalember történetét beszéli el. Hősünk épp a képzőművészeti újság szerkesztőségében lófrál,és hallgatja a munkáiról szóló megsemmisítő kritikákat("leheljen életet ezekbe a vackokba...."),amikor megismerkedik Robikával,a közismert-bár,úgy látszik,mindenki által azért

Az 1980-as években, a létező vagy nemlétező szocializmus válságkorában, felvirágzott a jobb kifejezés híján válság-szépirodalomnak nevezett könyvek sorsa. A kiadók már nem féltek kiadni ilyen könyveket, az alkotók pedig megragadták az alkalmat, és elfojtott keserűségüket megosztották a nyilvánossággal. Mezey Katalin:Élőfilm című könyve regény, mely a korabeli magyar társadalom válságáról szól. Arról, hogy nem is tudjuk, merre kellene mozdulni, és hogy nincsenek olyan vezetőink, akik képesek lennének arra, hogy utat mutassanak. Az útmutatás tehát az értelmiség feladata. Csakhogy ez a magyar értelmiség megosztott. Van egy reformista szárny és egy radikális szárny. Előbbit Mezey Katalin könyvében a tanár, utóbbit a festőművész képviseli. Ők vég nélkül elvitatkoznak azon, hogy Magyarország gazdaságának, társadalmának, sportjának, közösségi életének stb. merre kellene mozdulnia. Csakhogy mindeközben ott egy fiatal lány. Szabó Mari varrónő, a regény főhőse, remekül megformált alak. Kamasz

Az 1980-as években íródott, maradandó értékű, angol típusú abszurd krimi- leginkább így lehetne röviden körülírni Kristóf Attila könyvét. A Valakit mellém temettek cselekménye úgy indul, hogy Dér Ádám, a Szerző más könyveiben is szereplő kriminálpszichológus, a papagájával, beszélget, próbálja rávenni szegény madarat, hogy ne használjon obszcén szavakat. mindeközben készül Dér irodájának új, párnázott ajtaja. Na, ekkor érkezik a sírásó. Valószínűtlen figura, olyan 19.századból ittmaradt úriember, szakmája rabja. Fel van háborodva, mert egy idegen holttestet talált az ő szabályosan eltemetett hullája mellett. Mivel jó szakember, lemosta a csontokat, megállapította, hogy az áldozatot megölték. Dér Ádám eleinte azt hiszi, a kollégái ugratják. Aztán rájön, hogy nem. A hulla valódi, a gyilkosság valódi. Elviszik a csontokat Nyéki Alíz rendőrségi arcprofil-alkotóhoz, aki szépen " arcot ad" az elhunytnak. Saját magát. Dehogy saját magát! Csak hasonlít! néhány éve eltűnt Hárs Kat

Nemere István ciki? Legalábbis egyik könyves ismerősöm ezt állítja. akad viszont a baráti körben olyan is, aki meg szívesen olvassa. Úgyhogy tetszik-nem tetszik, Nemere István visszavonhatatlanul része a magyar bestseller-irodalomnak. Visszajövök, mire felébredsz című műve anno a 13 forintos füzetek között jelent meg, apró kis könyvek voltak ezek, újságárusnál kapható ponyvák, de színvonalasak. A Visszajövök, mire felébredsz igazi krimi, valamikor a 20. században, az 1980-as évek végén játszódik. Egy magyar kisváros kifogott egy sorozatgyilkost, aki maszkban gyilkol, már három nőt tett el láb alól, s nem tudták elkapni a csaliként odavezényelt rendőrnők sem. A nyomozókat ( akik szerintem igazságtalanul butának vannak ábrázolva), végül egy kissé lassú felfogású postás vezeti nyomra, s a végén kiderül, hogy a tettes Nyíregyházán is gyilkolt már. Többet nem akarok erről elárulni, mert akkor mi benne a poén...A nyelvezet átlagmagyar, a krakterek szintén, a sztori izgalmas, a gyilkost ped

Kevesen születtek színésznek. Akik Földes Anna: Színésznek született című könyvében szerepelnek, ők igen. Még akkor is,ha műszaki pályára léptek, még akkor is, ha eleinte vörösre izgulták magukat akkor is, ha az osztály előtt kellett verset mondani. Földes Anna a 20. század magyar sztárszínészeivel készített interjúkat. Mások mellett olvashatunk e könyv lapjain Latinovits Zoltánnal, Ruttkai Évával, Gábor Miklóssal, Sinkó Lászlóval,Kállai Ferenccel, Udvaros Dorottyával, Kézdy Györggyel, Tolnay Klárival készült interjúkat. Van közöttük olyan, ahol a színész-szakmaiság kerül előtérbe, van, ahol inkább az ismert színészt, mint embert is megismerhetjük. Valahogy az az érzése az Olvasónak, hogy akkoriban, az 1980-as években, a színészek sokkal fontosabb emberek voltak. Tényezők ezen a magyar glóbuszon. Amikor Ruszt József Az ember tragédiáját rendezte, Gábor Miklós ballonkabátos Lucifer volt- és erről beszélt az ország. Hetekig.Ma már az efféle szenzáció csak három napig tartana, vagy még

Miért olvasunk valódi bűntényekről szóló könyveket? Nehéz megérteni, de a magyar társadalom egészének jót tettek ezek az 1980-as években megjelent könyvek: Gyilkosság a Belvárosban, Gyilkosság a fegyházban stb. Olyan menő, ahogy ma mondanánk:trendi reformszellemmel hatott a késő Kádár-korban az egész: volt valami " glasznosztyos" abban, hogy valódi bűnügyek történeteit a széles nyilvánosság is olvashatja ( a hatvanas évekig a hivatalos lapok nem írhattak a bűntényekről. Merthogy szocialista országban az nincs...). Szóval, a Balogh László által szerkesztett Gyilkosság a fegyházban c. könyvben is olvashatunk börtönőröket gyilkoló retardált ámokfutóról, prostituáltakról ( akik a magyar hivatalos propaganda szerint még nem is léteztek...), mindenféle bűnbandákról, megélhetési és hobbiból űzött bűnözésről, műkincslopásról, és igen: gyerekgyilkosságokról. Mert azok már a huszadik században is előfordultak. aki kedveli a krimit, olvassa el ezt is. Ez legalább valódi. Idegenforga