Bejegyzések

Iliász címkéjű bejegyzések megjelenítése

Király György:A magyar ősköltészet

 Érdemes olykor fellapozni régebben kiadott tudományos műveket. Igaz,hogy a legújabb eredmények természetszerűleg nem olvashatók benne,viszont vizsgálódásaik szempontja egészen más,mint a kortárs tudósoké. Ez pedig termékenyítőleg hathat a jelen tudósa számára is. Király György:A magyar ősköltészet című könyve 1921-ben jelent meg. Amennyire lehetett abban a korban,Szerző igyekezett interdiszciplináris módon közelíteni a témához. Véleménye szerint a honfoglalás időszakában a magyar nép már kulturálisan egységes volt,egy nyelvet beszélt. Volt epikája,lírája és alkalomszerűen előadott drámája. A költészetet hivatásszerű táltosok művelték,de ezek semmiképpen sem voltak sámánok. Király tehát élesen elválasztja táltos és sámán fogalmát,szerepkörét. A magyar ősköltészet formája szerinte hosszú,rímtelen sorokból álló prózavers,amely aztán nyugati hatásra különböző versformákra oszlott. Milyen kapcsolatban állt a hun költészettel a magyar költészet?Király szerint a magyar-hun rokonsággal és...

Devecseri Gábor: A meztelen istennő és a vak jövendőmondó

Senki a világon nem ismerte úgy az antik görög gondolkodást, mint Devecseri Gábor, az Iliász és az Odüsszeia magyar fordítója. Kár, hogy már sok-sok éve nincs közöttünk... A meztelen istennő és a vak jövendőmondó című könyve igen izgalmas regény. Athéné és Kharikló nimfa sétálnak, időnként megfürödnek a tóban, szóval, olyan " görögösen" töltik napjaikat. Csakhogy Khariklónak fia születik, Theiresziász. Van egy olyan törvény, hogy aki megpillantja Athénét meztelenül, az megvakul. Bár Kharikló nimfa igyekszik fiát megóvni ettől, a dolog mégis megtörténik. Theiresziász megvakul. Cserében azonban jóstehetséget, földi halandó által nem ismert látást ad neki az istennő. A regény második része Kadmosz thébai király udvarában játszódik. A király jósként " alkalmazza" Theiresziászt, de nem igazán a jóslatokra kíváncsi, pusztán önigazolásra vágyik. Ez a rész a hatalomról és a hatalomnak kiszolgáltatott értelmiségről szól. Szadizmus, gyilkosságok egyfelől- műveltség, görög ...

Homérosz: Iliász

Nagyon azt gondolom, rám férne a világirodalom újraolvasása. Az ókortól kezdve.Annyi könyvet olvas az ember az egyetemen, meg amúgy is, hogy mire a végére ér, elfelejti az elejét. Így aztán nekifogok újra a "komoly" világirodalomnak, a tényleg klasszikus könyveknek. Kivel is kezdhetném, ha nem a nagy öreggel, Homérosszal, a középiskolások rémével. A könyvtárból kivettem az Iliászt, nekifogtam olvasni. Az Iliász első énekében már ott van minden, ami emberi érzelem: harag, szánalom, irgalom, szeretet. Agamemnón és Akhilleusz haragja az ember örökös választási kényszerét fejezi ki. Lebilincselők a metaforák, költői eszközök is.Leginkább az a szövegrész indított meg, amikor is Akhilleusz könyörög édesanyjának, Thetisz tengeristennőnek. De humor is van ám e sorokban: Zeusz " két nő közé" kerül. Az istenek pedig nevetnek Héphaisztoszon. Persze, történeti értéke sem csekély az Iliásznak. Nagyon fontos forrás az archaikus kori görög társadalmat, életmódot illetően.