Könyvekről mindenkinek

 Nyikolaj Bergyajev a 20.század egyik legellentmondásosabb filozófusa. Orosz arisztokrata családból származik,kapcsolatba került marxistákkal,keresztényekkel,a hivatalos egyházat elítélő keresztényekkel,anarchistákkal. Éppen ezért a Bergyajev munkásságával foglalkozók próbálták őt a legkülönbözőbb dobozokba belehelyezni. Anarchista,marxista,szociáldemokrata,keresztény-egyik besorolás sem bizonyult helyénvalónak.  Hogy miért,az kiderül az Önmegismerés című könyvből. Ez egy afféle filozófiai önéletrajz,melyben Nyikolaj Bergyajev saját szellemi útjának főbb állomásait rajzolja meg,igen érthető és élvezetes stílusban. Bergyajev perszonalista filozófus. Hogy ez mit jelent konkrétan az ő esetében,ezt az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A perszonalizmus szerint minden megismerés legfőbb tárgya a megismerő,azaz a személy. Minden,a külvilágból érkező inger,ismeret,stb áthalad az egyénen,ezért megváltozik. 2. Az előzőekből következik,hogy nincs abszolút objektív dolog. Nem tekinthet el az egyé

 Gilbert Kaith Chesterton a 20.század első felének brit sikerírója volt, tucatnyi bestseller kötődik nevéhez. Többek között ő alkotta meg a minden bűnügybe belekontárkodó pap, Brown atya alakját. Az ember, aki Csütörtök volt című könyve nem krimi, hanem szatíra. A Rémálom alcímet viselő könyv ajánlóját úgy is kezdhettük volna:amikor az angol humor találkozik a politikai szatírával.  London egyik művésznegyedében egy Gregory nevű költő az úr.Ő a szellemi vezér, ő tart előadásokat a művészet és kultúra teremtő erejéről, a költő mindenen felül álló szabadságáról, és némi politikai anarchizmusról. A környéken lakók Gregoryt mint csúcsértelmiségit tisztelik és becsülik. Csakhogy ezt a szellemi királyságot veszély fenyegeti: odaköltözik egy Syme nevű férfi, aki pontosan ellentétes eszméket vall költészetről, politikáról, mint amiket Gregory hirdet. Syme szerint a költészet kispolgári, a jó vers kiegyensúlyozott, mértéktartó. Syme is legalább ugyanolyan karizmával rendelkezik, mint Gregory, a

Hogy ócska és közhelyes humorral kezdjem:Arundhati Roy könyvének olvasása számomra nem okozott felhőtlen boldogságot...A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma regény, több szálon futó, olykor egymásbaívelő cselekménnyel, s az indiai Szerző szándéka szerint keresztmetszetet ad a mai India összetett és sok problémától gyötört társadalmáról. Hogy ócska humorral folytassam, szerintem ebből a merész célkitűzésből csak a probléma maradt. A cselekmény egyik szála egy transzvesztitáról, bizonyos Andzsumról szól, akit ellenségei nem ölnek meg, mert nem akarják vérével beszennyezni a fegyverüket- és természetesen, Arundhati Roy mindennek kapcsán a toleranciáról elmélkedik. Felvetődik a kérdés: mennyire tipikus figurája az indiai társadalomnak a transzvesztita? Semennyire. Mint ahogy atipikus figura marad az európai, az amerikai, a japán, a mongol és a dzsumdzsum kultúrában is. Az emberek többsége nem akar transzvesztita lenni, inkább valami szakmát tanul...Arundhati Roy persze nem erre a következt