Könyvekről mindenkinek

 Romsics Ignác Honmentők/honvesztők című, kiváló könyve azokról, a 20.századot meghatározó katona- politikusokról szól, akiket az utókor emlékezete még mai napig sem tudott egyértelműen pozitívnak vagy negatívnak értékelni ( persze, kérdés, hogy efféle egyértelmű értékelésre, ahogy egyik kedves tanárom mondta, " erkölcsi dobozolásra" egyáltalán szükség van-e...). Hat olyan történelmi személyiség képe bontakozik ki előttünk, akik jelentősen meghatározták a 20. század politikai valóságát: Mannerheim, Pilsudski, Horthy Miklós, Antonescu, Franco, Pétain. Mindannyiunk előtt ismeretesek a történelemkönyvekből. Romsics Ignác jóvoltából azonban új dolgokat is megtanulunk róluk. Jómagam például nem tudtam, hogy Pilsudski marsall ifjúkorában bizony szocialista volt, csak később lett jobboldalivá. Nem tudtam, hogy Horthy Miklósnak mennyire szívügye volt a hatalom örökletessé tétele. Antonescu marsallra sem a katonai szakrételme miatt emlékeztem, és Franco tábornokról, a spanyolok diktát

 Romsics Ignác,a jelenkor egyik legkiválóbb magyar történetírója Clio bűvöletében című könyvében méltó emléket állít az elődöknek és kisebb részben a kortársaknak. A magyar történetírás már maga is történelem,illetve:a magyar történetírást át-meg átszövi a történelem. Megismerhetjük a 16.századi úttöróket,Brodaricsot,Szamosközyt,sőt,a Biblia fordítóját,Károli Gáspárt,amint egyik írásában Isten büntetésének írja le a törököt. Látjuk a koraújkor jezsuitáit,más papjait,amint a nulláról indulva gyűjtik össze hatalmas kötetekben az addig senki áltál figyelemre sem méltatott okleveleket,emlékiratokat. Látjuk a reformkori nagyokat,a nemzeti ábrándokat kergető Horváth Istvánt,a sokkal szakszerűbb Horváth Mihályt,s nem tudjuk,mit érezzünk azon tényt ismerve,hogy a ragyogó tehetségű,de radikális forradalmi szemléletű,sokszor irracionális Vasvári Pál elhunyt az erdélyi harcokban.  Bevallom,jómagam nem az elejétől kezdtem olvasni Romsics Ignác könyvét. Hanem Hómanra és Szekfűre voltam kíváncsi. A

A Romsics Ignác által szerkesztett tanulmánykötet tulajdonképpen eszmetörténeti kudarcok számbavétele. Mert azoknak a pilitikai gondolkodóknak tervei,akik Közép- és Kelet-Európa államait és népeit akarták integrálni,mind papíron maradtak. Sem a pánszlávoknak,sem a páneurópstáknak,sem a Habsburg-birodalom föderatív átalakulását szorgalmazóknak,sem a szovjeteknek nem sikerült véghezvinniük az integráció bravúrját. A könyvben 5 tanulmányt olvashatunk,mind nagyon alapos,objektivitásra törő történettudományi alkotás. Romsics Ignác a 19. századi és 20. század eleji integrációs törekvésekkel foglalkozik. Diószegi László sorra veszi azokat a gazdasági integrációs elméleteket,melyek az 1929-1933-as nagy világgazdasági válság időszakában születtek. Bán D. András a második világháború alatti és utáni föderációs és konföderációs elképzeléseket tárgyalja tanulmányában. Pritz Pál a második világháborús német elképzelésekkel foglalkozik. Márer Pál pedig a hidegháborús keleti blokk integratív erejét